szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

A napokban jelent meg Galla György éttermi mester hétnyelvű (magyar, német, angol, francia, olasz, spanyol, orosz) étlapszótára.

hvg.hu: Miért hemzsegnek hibáktól, félrefordításoktól az idegen nyelvű étlapok a magyar vendéglőkben?

Galla György: Az éttermekben nincs négy-öt nyelven beszélő személyzet, és az idegen nyelvű étlapírás sajnos nem része a vendéglátóipari képzésnek. Igaz, törvény írja elő, hogy legyen idegen nyelvű étlap, de sok helyen ezen spórolnak. Másfelől a fordítóirodákban sem mindenhol ismerik ezt a szaknyelvet.

hvg.hu: Milyen riasztó példákkal szembesült a menüsorokban?

G. Gy.: Előfordult, hogy a „vadsertés csipkeízzel” fogásban a csipkét nem csipkebogyónak, hanem a fonalból készített díszítésnek fordították. A Százéves Étterem vezetőjeként magam is beleestem a csapdába. A „juhtúrót” próbáltam franciára átültetni, szótár segítségével raktam össze a „juhot” és a „túrót”. Mindjárt az első francia turistacsoport tagjai a hasukat fogták nevettükben. Finoman szólva olyasmit fordíthattam, hogy a „hímállat túrója”.

hvg.hu: Azon túl, hogy a külföldi vendégek szórakoznak – vagy bosszankodnak – a bakikon, milyen következményei lehetnek egy-egy félresikerült étlapnak?

G. Gy.: A diétázó vendégnek tönkretehetjük az estéjét, ha „egészben sült balatoni süllő” helyett tévesen „roston sültet” írunk. Előbbi ugyanis bő zsiradékban készül. Egy belvárosi étteremben az is megesett, hogy a sertéskarajt borjúkarajnak fordították, és egy muzulmán vendég vallásában megsértve érezte magát.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!