A sangría (Spanyolország egyes tartományaiban cuerva illetve zurra néven is ismerik) borból készült puncs. Neve a spanyol sangre, azaz vér szóra utal vissza. Nemcsak a neve jelent vért, hanem színe is hasonlatos, és elfogyasztva - legalábbis a spanyolok szerint - vérré válik ereinkben. A sangría születését a 19. század első felére teszik. Az biztos, hogy az idő tájt már fogyasztották Spanyolországban és Portugáliában. Egyes feltételezések szerint az Antillák szigetvilágából került az anyakontinensre. Bár van egy, a sangríához kísértetiesen hasonló ital, ami már az 1700-as évek végén feltűnt és a századfordulóra igen népszerűvé vált a francia, angol szalonokban: Claret Cup Punch. Eredendő alapanyaga a Bordeaux-ból származó bor, a Claret, amihez brandyt és gyümölcsöket adtak a teltebb zamatok eléréséért.

Egy a sokféle változatból

A sangría nemzetközi hírnévre az 1964-es New York-i világkiállításon tett szert, ahol a spanyol pavilon ezzel az itallal látta vendégül az érdeklődőket. Hagyományosan vörösborból, apróra vágott vagy szeletelt gyümölcsből és kevéske rumból készül, majd mézzel vagy cukorsziruppal édesítik. Persze a hozzávalók tájról tájra, bárról bárra változhatnak, főként annak tekintetében, hogy milyen fajta borból készítik, milyen gyümölcsöt aprítanak bele illetve még milyen tömény italt - többnyire konyakot vagy narancslikőrt - adnak hozzá. Sok helyen gazdagítják narancslével, vagy hígítják szódavízzel. Ritkábban keverik fehér borból is, ekkor fehér sangríának, azaz sangría blancának nevezik. Ha igazán különleges, akkor pezsgő az egyik alapanyag.

A sangría természetesen a nyár itala. Alkoholfoka - mint az előbbiekből is kitűnik - változó, ezért fogyasztásával vigyázzunk, csak óvatosan kortyolgassuk. A leglátogatottabb spanyol szigeteken - Mallorcán, Ibizán és a Kanárin a turisták parti itala: hatalmas, több literes kancsókban rendelik, és szinte méterhosszú szívószálakkal szürcsölik ki közösen. Aki járt már ilyen helyen, tudja, meg is van az eredménye a fülledt nyári estéken.

A spanyoloknál a sangría általában a kötetlen társasági események kísérőitala. Gyakran tálalják bólés tálban, bárokban és éttermekben pedig literes kancsóból nagy, öblös pohárba töltik; hiszen nem csak az italnak kell elférnie benne, hanem a sok, finomabbnál finomabb gyümölcsdarabnak és persze a jégnek is. Általában hosszú nyelű desszertes kanalat is adnak hozzá, amivel könnyen kiemelhetjük a pohárból a gyümölcsöt is.

Az alaprecept rendkívül egyszerű, elkészíthetjük otthon is. Az, hogy milyen gyümölcsöt teszünk bele, rajtunk múlik. Hagyományosan narancsot, citromot illetve limot, sárga- és görögdinnyét, őszibarackot szoktak hozzáadni, de hagyhatjuk, hogy fantáziánk vezessen minket. Fontos, hogy az alapbor jó minőségű legyen, Spanyolországban általában Riojából, azaz az ország sokak szerint legjobb vörösbortermelő történelmi borvidékéről származó borból készítik. A mi boraink is alkalmasak a sangría elkészítésére. Válasszuk kedvencünket, de abból egy jó évjáratot.

Parti-tipp

Vágjuk kockára vagy hasábra a gyümölcsöket, keverjük össze a mézzel vagy cukorsziruppal. Adhatunk hozzá - mint a hagyományos receptben - rumot, de megteszi a brandy vagy a triple sec is. Fontos, hogy hagyjuk, hogy a gyümölcs íze jól összeérjen a többi hozzávalóéval. Ezért keverjük össze jó előre a gyümölcsdarabkákat a borral és a többi alapanyaggal, kivéve a jeget és a szódavizet. Tegyük több órára a hűtőbe, a jégkockákat és a szóda- vagy ásványvizet csak közvetlenül fogyasztás előtt adjuk hozzá. Változatok. A brazilok sangríájába a vörösbor mellé Cachaca, passziógyümölcs-püré, lime és barnacukor kerül. Mexikóban „Mojito” lesz belőle fehér rummal, cukorsziruppal, szódával, maréknyi mentalevéllel fehér borból. A főleg a sztárvilágban kedvelt, kozmopolita sangría pedig trikólor, vörös, fehér és kék színekben pompázik. Az összetevők alapja itt is fehér bor, és aztán mindent bele: Triple sec, áfonyás vagy citromos vodka, citromdzsúsz, cukorszirup, áfonya, eper, málna, ananász.