Ez a környék egykor messze esett a belvárostól. A Westminster-apátság Benedek rendi szerzeteseinek fallal körülvett veteményese terült el itt, ahogyan egy 1560-ból fennmaradt térkép is bizonyítja. Amikor VIII. Henrik feloszlatta a szerzetesrendeket és elkobozta vagyonukat, ezt a birtokot egyik hívének, John Russelnek, Bedford grófjának adományozta. Négyszáz évig, egészen 1945-ig birtokolta a Russel család.

© itravelnet.com

A gróf nemcsak tovább műveltette a kertet, hanem remek üzleti érzékről is tanúbizonyságot tett: a megtermelt zöldséget és gyümölcsöt rögtön ott a helyszínen árusíttatta. Közvetlenül a termelőtől - így alakult ki a Covent Garden piac őse. 1631-ben a gróf egyik leszármazottja egy négyzetes belső udvart építtetett, 1638-ban pedig London akkortájt legnevesebb építésze, Inigo Jones kapott megbízást Bedford negyedik grófjától a piazza, azaz a piachoz kapcsolódó sétatér megtervezésére. Az olasz mintára klasszikus árkádokkal ékesített piazza szinte azonnal megépülte után kedvelt találkozó helye lett a város jómódú ifjúságának.

A piac tőszomszédságában hamarosan megjelentek az első könyvkereskedők és könyvkiadók is sátraikkal. Az 1830-as években oszlopos csarnokok épültek, ezzel a Covent Garden lett egész Anglia legnagyobb piaca. A múlt század elején ismét bővítették az elárusítóhelyek számát. A város növekedésével azonban a piac bővülése nem tudott lépést tartani, pláne, hogy már nagybani zöldség-gyümölcs elosztóként is működött. Végül 1974-ben áttelepítették a Temze túlsó partjára (ez a New Covent Garden Market a Battersea kerületben). Az előtte levő évben, még az eredeti környezetben itt forgatták Alfred Hitchcok Frenzy cimű filmjét. A világhírű rendező egy Covent Garden-i kereskedő fiaként ezen a környéken nőtt fel.

A következő esztendőkben tucatnyi épület védetté nyilvánítása mellett a Covent Garden jelentős szanáláson esett át. De a londoniak és az idelátogató turisták kedvence maradt- lett az 1980-ban átadott új bevásárlóközpont is. A viktoriánus központi csarnok régi üzletei teljesen átlényegültek. Van, ahol ma pipakülönlegességeket, szivarokat, díszdobozos teákat, kávékat s más „gyarmatárut” szerezhetünk be, másutt kézzel készített szappanokat, gyapjúholmikat, fajátékokat árulnak. S folytathatnánk a sort, a lényeg hogy minden boltocska igyekszik valami egyedit nyújtani. Az egykor nyitott standok helyén képző- és kézművesek kínálják portékáikat. Az utcaszint alatti udvarokról pubok nyílnak, odalent utcai zenészek adják elő magukat - több vagy kevesebb sikerrel. Mellesleg ez London egyetlen területe,ahol hivatalosan engedélyezettek az efféle produkciók.

S amiért nagyon sokan látogatnak a Covent Gardenre, az a bolhapiac. A sok bóvli mellett egészen különleges darabokra is bukkanhatunk, és nemcsak a régiségkereskedők pultjain. Sok fiatal képző-és iparművész csak itt, az egy-egy napra is bérelhető standoknál tudja megcsillogtatni tehetségét ragyogó produktumaival, várva, hogy valaki végre felfedezze őket. A gasztronómiai gyűjtők jó eséllyel lelhetnek fel viktoriánus tányérokat, kávés-teás csészéket, antik ezüst evőeszközöket, konyhai kiegészítőket, régi poharakat, korsókat, brandys palackokat, receptkönyveket, plakátokat, képeslapokat.

© utazas-nyaralas.info

Az egykori virágpiac jellegzetes 19. századvégi, öntöttvas oszlopokra szerelt, üvegtetejű csarnokát a London Transport Museum (a Londoni Közlekedési Múzeum) kapta meg. A közelében találjuk minden turisták kedvencét, bizonyos Eliza Dooittle kisasszony virágos standját.

A Covent Garden szomszédságában található a híres operaház is. Hivatalosan a Royal Opera House (Királyi Operaház) nevet viseli, de az egész zenekedvelő világ az egykori kolostorkert nevén ismeri. Nem véletlen persze az sem, hogy az ősi dalszínház közvetlen a piac mellé épült. Az országot járó vándortársulatok darabjaikat természetesen a városok legforgalmasabb pontjain, azaz a piacokon adták elő, illő bevételre számítva. Az első állandó színház megépítésére a Covent Garden mellett 1732-ben II. György adott engedélyt. Ez többször leégett, mai formáját a 19. század közepén nyerte el.

Ha a látnivalókkal már beteltünk, de a gyomrunk üres, semmi aggodalom, a Covent Garden környékén biztosan nem maradunk éhen. Számos kisebb – nagyobb internacionális kávéház, teázó, söröző, étterem közül választhatunk. Jártunkban-keltünkben pedig a kezünkbe kaphatunk valamelyik utcai standról egy zacskó igazi fish and chips-et (frissen sütött halfalatok és ropogós burgonyacsíkok) vagy egy csomag kövér Jacket Poteto-t, azaz héjában sült, töltött krumplit, vagy csak egy stanecli illatos gesztenyét, fahéjas, karamelles pörkölt mogyorót. S ha megszomjaztunk, emeljük poharunkat a régi piac emlékére a Covent Garden szívében lüktető The Punch and Judy Pub-ban. (Megközelíthetőség: Covent Garden közvetlen megálló a Picadilly Line metróvonalon.)