Még katona korában fordult elő, hogy télvíz idején lovagolva egy majdnem mezítelen koldust pillantott meg. Köpenyét kardjával azonnal kettéhasította, majd a felét a didergőnek adta. Legendáját számos középkori költemény örökíti meg, hazánkban is született történetéből misztériumjáték. Utóbbi nem véletlen, hiszen Márton 316-ban (vagy 317-ben) Savariában - Szombathelyen - született. Nagy tiszteletben tartotta már Szent István királyunk is: zászlaira a harcos Márton képét hímeztette. Márton nevenapját pedig az 1093-as szabolcsi zsinat nyilvánossá tette, és jelentőségét háromnapos előkészülettel nyomatékosította.

,

De mi köze a derék szentnek a libákhoz? A fáma szerint, nem igen akaródzott neki püspökké lenni,inkább a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban hangos gágogással leplezték le lakótársukat,mi szerint, igenis méltó főre kerül a püspöki süveg.

Márton a jószág oltalmazója lett: névnapja tájékán, a tél beállta előtt kerülnek be az állatok a legelőről az istállóba. A hagyomány szerint a pásztorok e jeles napon lombos nyírfavesszőkkel házról házra járnak, és tréfás mondóka kíséretében egyet-egyet a gazdára ráhúznak. Úgy tartják, ha a vesszőn sok levél volt, akkor a jószág majd jól szaporodik. Sok helyütt a gazdasszony rétest süt erre a napra, hogy Szent Márton köpönyegét kinyújtsa, így az ő könyörületességéből a család ne szűkölködjék.

A Márton-naphoz (november 11.) időjárási hiedelmek is kapcsolódnak. Ha Márton fehér lovon jön ,azaz havazik, enyhe tél lesz; ha barnán, vagyis, ha nem esik a hó, akkor kemény tél várható. A Márton-napi lúd csontja is alkalmatos az időjóslásra. Ha fehér, akkor havas karácsony lesz, ha inkább barnás, akkor locspocsos. Márton napjának ünnepi eledele a nép körében is a (frissen tömött!), szépen meghizlalt lúd pecsenyéje volt. "Aki Márton napján ludat nem eszik, ehetik az bármit, mégis éhezik" - tartja a régi szólás.

Tehát együnk mi is libát. A megszokott libasült és ludas kása helyett készítsünk azonban most valami újat.

Tippek
Füstölt libacombos káposztaleves

Puhára főzünk két kisebb füstölt libacombot annyi vízben, hogy ellepje. Forrás előtt ízesítjük két gerezd tört fokhagymával. A combokat lecsontozzuk, félretesszük. A főzőlevükbe rakunk harminc deka savanyú káposztát és egy fej apróra vágott vöröshagymát. Egy liter vízzel felöntjük, és puhára főzzük benne a káposztát. Aki szereti,néhány cikk birsalmát is belefőzhet a levesbe. Pirospaprikás, világos rántással vékonyan berántjuk, csipetnyi borsika fűvel és köménnyel ízesítjük. A kisebb darabokra vágott libacombot belerakva tálaljuk.

Bajor libaragu

Lehúzzuk és félretesszük négy libacomb bőrét. A besózott combokat a forgójuknál elvágjuk, majd a felső combokat kicsontozzuk és félbevágjuk. Egy serpenyőben kevés olajon gyorsan megpirítjuk a húsdarabokat, majd kivesszük őket. Az olajba szórunk és világosra karamellizálunk egy evőkanál porcukrot. Ehhez keverünk egy evőkanál paradicsompürét, gyorsan megpirítjuk ezt is, majd hozzáöntünk másfél deci testes vörösbort. Szirupsűrűségűre besűrítjük, majd hozzáadunk ismét másfél decit a borból, és ezt is besűrítjük.

Közben két fej hagymát, két nagyobb sárgarépát és két fej zellert apró kockára vágunk, majd egy lábosban kevés olajon megpároljuk. Hozzáadjuk a libacombdarabokat, az elkészült szirupunkkal és fél liter szárnyaslével felöntjük. Úgy takarjuk le, hogy a lábos és a fedő között egy kis rés maradjon. Mérsékelt tűzön mintegy négy órán át pároljuk. Ha elkészült, a maradék levét leszűrjük, a zöldséget és a húst melegen tartjuk. A levéből mártást készítünk. Ehhez a levet felforraljuk, 1-2 evőkanál kukoricakeményítőt hideg vízzel simára keverünk és habverővel keverve, lassan adagolva a léhez adjuk. Sóval és borssal, egy-egy csipet majoránnával, gyömbérrel, fokhagymával, citrom- és narancshéjjal ízesítjük, két percig forraljuk, majd leszűrjük.

A félretett libabőrt kockára vágjuk, kevés olajon mérsékelt tűzön ropogósra sütjük. Szalvétán lecsepegtetjük és megsózzuk. A húst és a zöldséget tálra rakjuk, leöntjük a mártással, végezetül megszórjuk a töpörtyűvel. (Idő-és munkaigényes, de nagyszerű.)