Ez így túl gömbölyű. Mi az, hogy svájci? Az országban 26 kanton van, nincs még egy olyan európai állam, amelynek annyi hivatalos nyelve lenne, mint náluk. Szinte mindenki beszéli a németet, az olaszt, a franciát. Minden területen más és más szokások, tradíciók és gasztronómiai ízlés. De a minőségre való igény mindenütt azonos. Ezúttal a Genfi-tó környékén jártunk. Sok gasztronómiai érdekességre bukkantunk.

Az aromás sajtokat utcai standokon is kínálják © Gőgh Csilla

A Genfi-tó környékének francia ajkú részén az első felfedezésünk, hogy míg a német területen a café elnevezés kávézót jelöl, addig itt a helyi konyhájú éttermeket. Az étlapok állandó kínálata igen szűk, inkább csokorba szedik az aktuális ajánlatokat. Amelyek között gyakran lóhúsból készült hétköznapi fogásokat is találhatunk, nem szólva a békáról. Az előre csomagolt békacombok ott lapulnak a szupermarketek mélyhűtőiben is, hogy grillen, főzve vagy vöröshagymás mártással könnyűszerrel elkészítsék őket. A németajkú területen, amely a legnemzetközibbnek tartott svájci városig, Genfig húzódik, ilyesmire nemigen akadunk. De még a mészárosság is csak a francia nyelvű területeken élő mesterség.

A Genfi-tavat, mint minden más „svájci dolgot”, a helyiek megpróbálják szuperlatívuszokkal leírni. S mivel az „Európa legnagyobb tava” címet a mi Balatonunk birtokolja, hogy ebben is az élre törhessenek, hozzá biggyesztették a „legnagyobb friss víz” jelzőt. Ez azt jelenti, hogy a tó vizének hőmérséklete még nyáron sem emelkedik 18-20 fok fölé. A tó közelségének köszönhetően a környékbeli éttermek étlapjain a helyi halételek a főszereplők. Különösen kedvelt az Egli, az édesvízi süllő és a Felchen nevű fehér húsú hal, többnyire vajon sütve, gombával, paradicsommal.

Ha utunk Lausanne-ba visz, feltétlenül térjünk be egy forró csoki erejéig a Le Barbare-ba, mert itt készítik a térségben a legjobban ezt a forró, édes, sűrű italt. Az elsvájciasodott fondüt viszont a helyiek szerint a Cafe Du Gruttiban kell tunkolni. Kérhetünk bele egy kis bort vagy snapszot is, és a rendelésnél meghatározhatjuk, hogy mely sajtokból legyen benne, s milyen arányban. A sajtválaszték amúgy legalább olyan zavarbaejtően bőséges, mint Franciaországban. Egyébként a húsfondü, a bourguignonne is a francia részről jön.

Ha netán vendégségben, házi összejövetelen van alkalmunk fondüzni, nem árt tisztában lenni a helyi szokásokkal, mielőtt belemártjuk első kenyérkockánkat a csábító, illatos fogásba. Ha egy férfi beleejti a kenyerét a folyamatosan fortyogó masszába, akkor egy helyi röviditalt kell lehúznia büntetésként. Ha ugyanezt egy hölgy teszi, annak „büntetésként” egy ruhadarabjától kell megszabadulnia. Nem nehéz kitalálni, hogy ezt a szabályt valószínűleg nem nő ötlötte ki hajdanán.

Svájc a csészéken is © Gőgh Csilla

A közeli Montreux nem csak jazzfesztiváljáról, Hemingway itteni lakhelyéről vagy Freddy Mercury tóparti szobráról híres, hanem a forrásvizéről is. A környező hegyekből jövő forrásoknak köszönhetően itt tényleg kristálytiszta víz folyik az otthoni csapokból. A tó túlpartján helyezkedik el a francia Evian.

A frissítőknél maradva érdemes megkóstolni a Rivella nevű, a legjobban almaléhez hasonlító italt, amelyet, bármennyire hihetetlen is, 35 százalékban tejszérumból készítenek. Ennek ellenére nem tartalmaz semmilyen tejes ízt, inkább kísértetiesen hasonlít az osztrákok Almdudleréhez. Amúgy háromféle ízesítéssel lehet kapni, s még az irodák automatáiban is ott van a Coca Cola mellett. A piros címkés a normált jelöli, a zöld a zöld teával ízesítettet, a kék pedig az édesítőszerrel készültet.

A legjobb svájci borokat a határokon túl leginkább csak a szakértők, profi bortudorok ismerik. A Genfi-tó partjai felett lévő dombokon, Lausanne és Montreux/Vevey között fekvő borvidék a világörökséghez tartozik. A meredek hegyoldal teraszos szőlőskertjei már több mint 800 éve csipkézik a tájat, és manapság a szőlősgazdák összefogásával errefelé helikopterrel permeteznek. Szüretkor a leszedett szőlőket is hatalmas hordókban, helikopterrel szállítják el a területről. A vidéken ötven különböző fajta szőlőt termesztenek, leggyakoribb a saszla. Könnyed, légies borok készülnek belőle.

Montreux-ból indulva - ahol a híres, Michelin-csillagos Le Ermitage étterem is működik - egy borvonattal juthatunk el legegyszerűbben az impozáns borvidékre. Odafönt, Chexbres-ben érdemes meglátogatni néhány kisebb borpincét, ahol nemcsak jó borokat, de aromás helyi sajtokat és hegyi levegőn szárított marhasonkákat is kóstolhatunk.