Hogy a világ más fertályain nagyobb becsben tartják, azt az érdemességére utaló egzotikus angol nevei is bizonyítják: Jerusalem artichoke, sunroot, earth apple (sorrendben: jeruzsálemi articsóka, napgyökér, földi alma). Nagy hiba nem foglalkozni vele, mivel kiváló tulajdonságok sorával bír.

Ritkán lehet látni a zöldségesnél.

Kezdjük egy kis történelemmel. A csicsóka az 1600-as évek elején került Európába, sok, ma már nélkülözhetetlen zöldségfélével együtt. Sokáig nem vették zöldségszámba, de ma már a világ számos kiváló éttermének étlapján szerepel. Alkoholt is állítanak elő belőle, rövidital alapanyagaként is szolgál (Rossler). Hazánkban azonban leginkább takarmányként hasznosítják, mivel igénytelen, és az állatok nagyon szeretik. Nem csoda.

A csicsóka napraforgóra emlékeztető növény, illetve kis bokor. Virágja nem érlel magokat, így gumóról szaporítják. Ezeket a gumókat fogyasztják a szerencsésebbek (mondjuk, akik időnként megfordulnak biopiacon). A gumók nem közvetlenül a tövön találhatóak, hanem megvastagodott szárképletként a gyökérrészen. Éppen ezért a növény alatt szétterülve sok gumó található.

A méretük 5-8 centiméter, szürkés színűek, két végüknél fokozatosan elkeskenyednek. Felületük elég hullámos, darabos. Ezért terjesztik róluk egyes rosszmájúak, hogy nehéz lenne őket megpucolni, ami erős túlzás. Aki megbirkózik egy krumplival, annak ez is menni fog. Húsuk fehér, ropogós, édeskés. Nyersen is fogyaszthatók, saláták kiváló adaléka. Ha felhasználás előtt a megtisztított gumókat vízbe áztatjuk, eltűnik enyhe édességük. Teljesen szakszerűtlenül, kissé pontatlanul, de nagyon érzékletesen azt lehet mondani, hogy első kóstolásra olyan, mintha a körtét keresztezték volna a krumplival.

Zöldségesnél, közértben elég ritkán látni, de azért előfordul. Piacon gyakrabban feltűnik, és ha sokan keresik, nyilván egyre többször fog. A csicsóka eltarthatóság szempontjából már nem olyan igénytelen, mint a termelésekor. A krumplival ellentétben nem áll el hetekig a kamrában gond nélkül. Néhány nap alatt megpuhul és feladja a létért vívott harcot. Kizárólag hűvös, magas nedvességtartalmú helyen húzza jó darabig. Érdemes frissen felhasználni, bár Bálint gazda szerint nyirkos homokban hetekig kitart.

Fontos megemlíteni, hogy cukorbetegek által is fogyasztható, így jelentősen feldobhatja az olykor puritán diétát. Gyakorlatilag mindent el lehet készíteni belőle, amit krumpliból vagy édesburgonyából, de közösködhet is az előbbiekkel. Ha például pürét készítünk, érdemes egyharmadnyi krumplit használni és kétharmadnyi csicsókát. Alanyunk a burgonyával ellentétben nyersen is fogyasztható, érdekes textúrájával illik szinte bármilyen salátába. Legfinomabb mégis sütve. Ekkor érezhető igazán az íze, amely úgy írható le, mintha szalonnával sült volna a zöldség, de persze a kártékony szalonna sehol.

Kampányoljunk a csicsókáért, és juttassuk az őt megérdemlő helyre. Kiváló alternatíva az unalmas köretek helyébe. Házilag is termeszthető, nagyszerű zöldség, ami úgy egészséges, hogy ráadásul finom is. Kár lenne a disznóknak hagyni.

Csicsókapüré-leves

Hozzávalók: 1 kg megtisztított, kis kockákra vágott csicsóka, 4 ek vaj, 1 ek libazsír, 1 apróra vágott hagyma, 4 szál újhagyma fehér része vékonyra karikázva, 1 meghámozott, felaprított zellerszár, 1 gerezd összezúzott fokhagyma, ½ liter húsleves, 1 kisebb, megtisztított, felkockázott krumpli, 1,5 dl tejszín, ¼ ek kakukkfű, ¼ ek zsálya, 1 babérlevél, só, bors.

Egy nagyobb lábosban felolvasztjuk együtt a vajat és a zsírt. Rádobjuk a hagymákat, a zellerszárat, a fokhagymát, a fűszereket. Közepes lángon kevergetve, 2-3 perc után hozzáadjuk a csicsókát és a krumplit. Tovább pirítjuk, majd 10 perc után hozzáadjuk a húslevest, és 25 percig főzzük. Ezután kiszedjük a babérlevelet, majd a tűzről levéve összeturmixoljuk. Visszatesszük a láng fölé, hozzáadjuk a tejszínt, sóval és borssal utánízesítjük, még egyszer összeforraljuk. Melegen tálaljuk, kevés friss szerecsendiót reszelünk rá.

Tejszínes-fokhagymás sült csicsóka és krumpli

Hozzávalók: 60 dkg csicsóka, 40 dkg krumpli, 3 gerezd fokhagyma, 3 dl tej, 1 dl tejszín, ¼ ek kakukkfű, 2 ek zsír, só, bors.

A gumókat megtisztítjuk, felkarikázzuk, besózzuk. A csicsókát és a krumplit felváltva, rétegelve rakjuk le egy kizsírozott tepsibe. A tisztított fokhagymagerezdeket durván összevágjuk és a rétegek közé hintjük. Így teszünk a kakukkfűvel is. Minden réteget enyhén megborsozunk. A fűszeres rakottasra ráöntjük a tejet és a tejszínt, majd előmelegített sütőben, 180 fokon sütjük. Egy órán át alufóliával lefedve, majd anélkül, a teteje szépen megpirul.

(ek: evőkanál)