A fröccs feltalálásához persze előbb a szódát kellett feltalálni. Egy tudós angol tiszteletes, Joseph Priestly elegyítette először 1767-ben széndioxiddal a vizet. Néhány évvel később, 1783-ban a svájci Jacob Schweppe már a mesterséges ásványvíz nagybani gyártásán kezdte törni a fejét, de a szifonfejet Charles Plinth alkotta meg és szabadalmaztatta 1813-ban.

Fröccsről ekkor még mindig szó sincs,merthogy az tulajdonképpen hungarikum. S bármily furcsa, a mi tudós papunknak, Jedlik Ányosnak köszönhető. Ugyan józan életű lévén, nem erre törekedett, hanem azt kutatta, hogy miképpen lehet mesterségesen szikvizet előállítani. Valószínűleg ismerhette az erdélyi savanyúvizeket, azaz a szén-dioxidot természetes módon tartalmazó, frissítő vizeket, melyeket nem véletlenül nevezhettek borvíznek: savanykás ízük a borra emlékeztet. Gyanítható, hogy Erdélyben már korábban is ittak borvízzel kevert bort, de ez még mindig nem a mi fröccsünk volt.

Fontos kellék. Szóda nélkül nincs fröccs © Gyimesi Zsuzsa

A lényeg, hogy Jedliket a kutatásra végül is a balatonfüredi savanyúvíz serkentette. Addig kísérletezett a szénsavas szódavíz, azaz a nem természetes ásványvíz előállításával, amíg 1826-ban sikerült neki. „Érdemes lehet ezen pezsgő víz azon személyekre nézve, kik borral nem élvén, szomjúságuk oltásakor az említett pezsgői csípősséget éldelni kívánnák” – mondta találmányáról Jedlik Ányos. Hát,ebből is kitetszik,hogy a szódavizet nem a borivóknak szánta. Viszont nekik adta. Bele is kezdvén 1841-ben a gyártásba.

Egy legenda nyomában

Arról nincsenek pontos feljegyzések, hogy vált bevett szokássá honunkban a bor mesterséges szódával keverése. De alig egy évvel követte a Jedlik-féle szódavíz gyártását. Az irodalom szerint az első fröccsözés 1842-ben Fáy András szüreti mulatságán, Fóton esett meg, ahol jelen volt Vörösmarty Mihály és maga Jedlik is. A történet elsősorban Hegedűs Géza esszéjének megjelenése óta terjedt el. A kiváló esztéta szerint a Fóti dal megszületése is ennek a nagy találkozásnak a következménye, és ez alkalomból adta Vörösmarty a németes spriccer kifejezés helyett a szódás bornak a fröccs nevet. Meglehet, a 19.század végéig egyetlen magyar szótárban sem szerepel a fröccs szó. Így gyanítható, hogy a kifejezés a szikvízgyártás iparosodását követően, csak az 1800-as évek végén terjedt el. Onnantól kezdve viszont nem győzhetnénk szebbnél szebb irodalmi példákat hozni a fröccs-fröccsözni kifejezések használatára, hála Adynak, Krúdynak, Móricz Zsigmondnak, Molnár Ferencnek, Bródy Sándornak és sokan másoknak.

Szigorú értelemben fröccsnek csak az a boros ital nevezhető, melynek készítéséhez szódát használnak. Manapság azonban egyre kevesebb a szikvíztöltő-kisiparos, és gyermekeink nem is értik a nem oly régen még családi viszályokat kiváltó kérdést: ki csinál szódát? A klasszikus szóda - szifonfejes palackba, vagy szifonfejes felvezető szárral ellátott szikvizes ballonba van töltve – ugyanis a szifonfejnek köszönhető tökéletes zárás eredményeképpen az utolsó cseppig biztosítja a szódavíz egyenletes minőségét. Ezt a széndioxiddal dúsított ásványvizek sohasem fogják tudni. Arról nem is beszélve, hogy miután a szóda gyártásához használt ivóvizet szükség esetén különféle vízkezelési eljárásokkal előkezelik, az semmiféle olyan oldott anyagot nem tartalmaz,mely megzavarhatja a borral vegyülést követő tökéletes ízharmóniát.

Fröccsről fröccsre

A rossz lőre vízzel hígítva is legfeljebb ihatóbbá válik, finom szomjoltó nem lesz belőle. Ezért tanácsunk, hogy a fröccsözéshez is iható bort válasszunk. Amúgy Krúdy Gyula nevezte az általa megfelelőnek tartott bort ihatónak, a kiválót meg a bornál borabbnak. Hogy Jókai Mór milyen jelzővel illette a saját szőlőjéből előkerült, kissé édeskés sillert,melyről úgy tartotta,hogy szódavízzel vegyítve szerzi a legnagyobb örömöt, nem tudhatjuk. De ebből is látszik, hogy adott a pohárban levőre. A legjobb eredmény a könnyű, száraz fehérborokkal – a cikk írója a homoki borokra esküszik – érhető el. Ezek karaktere simul leginkább a szóda szénsavasságához. Édes fehérborokból is lehet fröccsöt csinálni, de az eredmény kétes, bár jobban oltja a szomjat mint tisztán, de a szóda tompítja az édes borok értékeit. Ugyanez a helyzet a vörösborokkal is, bár a vízzel elegyítés még mindig hazafiasabb cselekedet, mint ha kólával vinnénk az italba egy kis széndioxidot.

Így van ez akkor is, ha korunk szüleménye, a „vörösboros kóla” még nevet is kapott a fröccsök mintájára: kisvadász és nagyvadász. Ennél már az is szerencsésebb, ha félédes pezsgővel keverjük a vörösbort, annak ellenére, hogy leginkább száraz fehér pezsgő dukál a vörösborhoz. A pezsgős fröccs Kass vagy Tisza néven a múlt század eleji szegedi művész asztaltársaságoktól indult hódító útjára.

Ugyancsak a fröccs legfontosabb karakterét, üdítő savanykásságát enyhítendőn találtatott föl az egy teáskanál málnaszörppel való dúsítás. Sokféle neve van, az egyik a Kagál. Annak az ugyancsak század eleji asztaltársaságnak az emlékére, mely a pesti Ráday utcában, bizonyos Bálóné vendéglőjében volt honos hétfő esténként, s tagjai a Borsszem Jankó című élclap szerkesztőségéből kerültek ki.

Sajátos ital a műfajban az Újházi fröccs is. A névadó, híres színész szódavíz helyett kovászos uborka levével hígította a bort. Egyes vélemények szerint a másnaposság remek gyógyszere, mások viszont azért itták - isszák, mert úgy vélik, hogy így jóval több bort lehet meginni a berúgás kockázata nélkül.

Fröccsnek neveztetik, bár köze nincs hozzá, a matrózfröccs: egy korsó sör + fél deci rum; a színészfröccs: 1 deci víz + 2 deci szóda, de langyosan (!); és a postásfröccs: feketekávé + fél deci rum.

Nagyfröccs: 2 deci bor + 1 deci szóda (más néven hajtás vagy húzás,amiért egy hajtásra vagy húzásra leküldendő).

Kisfröccs: 1 deci bor + 1 deci szódavíz (fütty vagy rövidlépés néven is ismert, merthogy egy füttyre lenyelhető).

Hosszúlépés: 1 deci bor + 2 deci szódavíz.

Érdekesség, hogy minden fröccsnek megvan a fordítottja. Íme!

Házmester: 3 deci bor + 2 deci szódavíz.

Viceházmester: 2 deci bor + 3 deci szódavíz.

Háziúr (egyes helyeken bivalycsók vagy nagy házmester): 4 deci bor + 1 deci szódavíz.

Lakófröccs (másként kis házmester): 1 deci bor + 4 deci szódavíz.

Krúdy-fröccs: 9 deci bor + 1 deci szóda.

Sóherfröccs: 1 deci bor + 9 deci szóda.

Góré fröccs (hasonló a Krúdy-fröccshöz): itt a pohár borhoz pont egy spriccentésnyi szódavíz kerül.

Gyerek- vagy diákfröccs: ennél viszont a pohárnyi szódavízhez épp csak hozzálöttyintenek egy kevéske bort.

Egyedülálló a műfajban a mafla: 0,5 liter bor+0,5 liter szódavíz, mert ennek ugyebár próbálkozhatunk oda-vissza a fordítottjával.

Az elvitelre és/vagy üvegbe mért fröccsök

Csattos: 1 liter bor + 0,5 liter szódavíz,
Lámpás: 1,5 liter bor + 0,5 liter szódavíz.

Utóbbiak fordítottjainak elnevezését a cikkírónak nem sikerült kideríteni, aki ennek ellenére nem búslakodik, viszont spriccel magának egy finom fröccsöt. S várja, hogy bővíthesse fröccstudományát.