A királyok városában tíz éve nyílt meg a jelenlegi piac. Az elbontott régi helyére épült Alba Plázában kapott helyet. A város hangulatos színfoltja eltűnt, s maradt a kényszerházasság … A kétségtelenül ma is nyüzsgő Piac térről „csak” a zöldségféléket, gyümölcsöt, tojást, tejfelt, frissen vágott baromfit, a híres felsővárosi kacsafertályt és kerti virágot árusító kofaasszonyok hiányoznak. Árusasztalaikkal, kerekes tolókocsiijaikkal és a vidám napernyőikkel egykor belakták a teret. A díszkövezett placcon ma már csak apró szeglet emlékeztet rájuk: a vaskerítéssel körbevett kis Mária szobor, amelynek talapzatára virágot hordtak. No, és persze itt van rendíthetetlenül a legrégibb piacos, Kati néni. Kiskocsiján tolja hazafelé tejfeles kannáját, kacsafertályos fazekát és kosarát. Bronzba öntve. A város legnépszerűbb szobrát - Kocsis Balázs alkotását - 2001-ben a fehérváriak közadakozásból állították fel, így állítva emléket a régi piacnak és árusainak.

Kati néni. Bronzba öntve © Tóth Sándor

Az Alba Pláza épületébe beköltözött új piac olyan problémás gócnak számít, hogy mára felvetődött a „vásárcsarnok” átalakításának kérdése és a város önkormányzati testülete új megoldási lehetőségeket keres. Addig is Kati néni utódai, köztük már csak néhány régi piacos, a plázában árusítanak. A félig-meddig highteches, tömbszerű „túlsúlyosságával” a városképre nehezedő áruház-együttes nyugati felének egy részét foglalja el a jelenlegi élelmiszerpiac. Parkolni csak a tetőparkolóban tanácsos, mivel lent ritkán lehet helyet találni. Az utcai traktus felől érkezve nem éppen vonzó illatok csábítanak a piachoz. Megdöbbentő: a bejárat közelében működik az egyik „tömörítő”, ahol a forgalomba nem került, elhasználódott piaci árut dolgozzák fel. Bűzős és nedves… Gyorsan lépjünk be az automatikusan nyíló ajtókon, pontosabban hatoljunk át utána az agyonfogdosott, piszkos műanyagfüggönyökön, hogy mihamarabb a légkondicionált vásártérbe érjünk. Legalább nyaranta annyi előnye van a legújabb kornak,hogy nem kell megfulladni a melegtől.

A szerdai és szombati piacnapokon nagy a zsibongás. Sietni nem érdemes, mert a szűkre szabott közlekedőkön nehéz előrejutni a tömegben. Amúgy ilyenkor nyáron nagyon jó a friss áruk felhozatala. Ez idő tájt bőséges a választék cseresznyéből és meggyből, s még kései eper is akad, igaz meglehetősen drágán. Újburgonyától a szeletelt gyenge tökig, fejtett borsótól az illatozó főzőhagymáig, a hagyományos kerti zöldségektől a mindenkori primőrökig megtalálható itt minden. Igaz,  csak kisebb mennyiségben az őstermelők, a saját terményeiket áruló asszonyok pultjain. A megbízható, házi áruért érdemes Kati néni utódaihoz fordulni. A kofák a petrezselyem mellett leveskész, tisztított zöldséget is árulnak. A legjobb kovászos uborka és savanyú káposzta is még régi családi recepturák szerint készül. Sajnos lassan eltűnnek a pucolt baromfival piacoló asszonyok, s a híres fehérvári kacsa- és libafertály is ritkaságnak számít már. Igaz, akad viszont házi lekvár és - csak csöndben súgjuk meg - sutyiban árult pálinka vagy a padlásgerendáról leakasztott tábla szalonna, füstölt kolbász. Pékség, savanyúság- és gombaárus, házi tejes, túró-tejfölös és hentesüzlet is több van a piacon. Az uralmat azonban egyre inkább átveszik a különböző beszállítók áruit kínáló nagyobb standok és árusítóhelyek.

A pecsenyeárusok és a lángossütők a kitartó piacolókat felcsalogatják a galériára. Teli kosárral nem kis teljesítmény felcaplatni a lépcsőkön. Teli hassal viszont meg már kinek van kedve vásárolni?