Ahogyan Prágát nem lehet elképzelni a sörözői nélkül, úgy a prágai sörözők is elképzelhetetlenek a Tigris nélkül. Talán nincs is olyan Prága-kalauz, amelyikben ne szerepelne a Husova utcai sörkimérés. Ám a világhírnév ellenére a Tigris mind a mai napig nem turistásodott el. Különös érzés keríti hatalmába azt, akinek az esti órákban megadatik a szerencse, hogy le tud ülni valamelyik asztalhoz a prágai Arany Tigrisben. Nevezzük talán Tigris-érzésnek a boldogságnak ezt a sörös, füstös, zajos mikrokozmoszát.

A sörözőt befogadó épület feltehetőleg 13. századi eredetű, a krónikák a 14. században említik először. Mivel a középkorban házszámokat még nem használtak, ezért különféle jelképekkel különböztették meg a házakat. A „tigrises” háznak a 15. században egy kapa volt a jele, amit a 16. században fekete oroszlánra váltottak. Az istenfélő polgárok csak 1702-ben „jelezték át” Arany Tigris-háznak, ekkor helyezték el a sétáló tigris reliefjét a bejárat fölött. Európában talán elsőként, ugyanis a középkor jelrendszerében a tigris sokáig a háború kegyetlenségét szimbolizálta, ezért házakat sem nagyon neveztek el róla.

Turistamentes hely. Sör, füst, zaj © J. Kovács Imre

Egy 1816-os városi krónika már sörkimérést említ e helyen, az 1830-as években pedig hazafias szellemiségű kávéház működött a boltívek alatt. Az aranyló pilzenit pedig a 19-20. század fordulóján kezdték el csapolni. A söröző mai formáját 1935-ben nyerte el, amikor František Skořepa lett a tulajdonos. Az ő idejéből több történet is fennmaradt. Az egyik szerint Edouard Herriot, francia miniszterelnök amikor megkérte kísérőit, hogy vigyék el egy tipikus prágai sörözőbe, akkor azok természetesen a Tigrist választották. Az inkognitóban levő francia politikus ámulva forgatta a fejét a zsivajgó kocsmában, majd afelől érdeklődött, kik a vendégek? „Ott ül egy képviselőházi szekcióelnök, amott egy nagyon híres festő, emitt meg egy író, a másik asztalnál a bíróság elnöke és egy bádogos.” A francia miniszterelnök ekkor – állítólag – a következőket mondta: „Uraim, a demokrácia itt van, és nem Franciaországban!”

Más szempontból Skořepa úr már jóval kevésbé vallott demokratikus nézeteket, nem kedvelte ugyanis a hölgyeket a sörözőjében. Rögtön a bejáratnál némi aprópénzt adva nekik, inkább moziba küldte őket. Hasonlóan járt a ma nyolcvanas évei vége felé járó Helena asszony is, aki azonban férjével együtt végül addig erősködött, míg maradhatott. Távozásukkor Skořepa úr állítólag térdre ereszkedve kért bocsánatot, és megígérte Helena asszonynak, hogy a hely, ahol ült, az öreg pénztárgép mellett, mindörökké az övé. Helena asszonyék cetlijén ugyanis 44 vonás jelezte az elfogyasztott sörök számát, amiben a férjével egyenlő arányban osztoztak. Azokban az időkben kezdtek odaszokni a sörözőbe a sportolók, színészek, írók, és az operaház énekesei, zenészei.

Második fénykorát a Tigris a háború után, a hatvanas évektől élte. Nem kis részben leghíresebb törzsvendégének, Bohumil Hrabal írónak köszönhetően. Akkor kezdett ide járni, miután megjelent az első könyve, és némileg jobbra fordult az anyagi helyzete, vagyis már volt pénze a tizenkettes sörre is. Clinton amerikai elnök is itt találkozott – Vaclav Havel társaságában – Hraballal, három korsó sört is elfogyasztva társalgás közben. (Az eseményről készült fotó most is ott díszeleg a söröző falán.)

Történelem, legenda és hagyomány hatja át a helyet, amely mind a mai napig sikeresen ellenállt mindenféle modernizációs törekvésnek. Az elmúlt harminc évben sem változott semmi, csak a Hrabal-emlékek tárgyiasultak a falakon, és talán a tigrisfigurák száma szaporodott meg a helyiségben.

Kezdő Tigris-járónak ajánlatos a már említett 15 óra előtt pár perccel megérkezni az ajtó elé, és várni a bebocsáttatást, ami egy óramű pontosságával meg is történik. Senki ne lepődjön meg, de ne is riadjon el, hogy már nyitáskor minden asztalon ott a foglalt jelzés. Többségükhöz csak 17-18 órára várják a vendégeket, így addig bátran leülhetünk. A sört szinte kérés nélkül hozzák, és ha nem kívánunk nyilvános megszégyenítésnek részesei lenni, akkor ne is próbálkozzunk pohár sör kérésével! Másik Tigris jellegzetesség: itt semmiféle rövidital nincs.

Enni viszont lehet, főleg sörkorcsolyákat és egyszerűbb ételeket. Ne számítsunk nagy választékra és gasztronómiai értelemben vett csúcskonyhára, de amit hoznak, biztosan jól fog csúszni a sör mellé. Amit feltétlenül érdemes kipróbálni, az a tócsniban sütött sertésszelet. A söröket a klasszikus módon, strigulák húzgálásával számolják. A számolócédula méretét – a társaság sörfogyasztását előzetesen szemrevételezéssel megállapító – pincér határozza meg. (Láttunk már A5-ös méretű „cetlit” is!)

Este héttől szinte lehetetlen helyet találni, és még csak reménykedni is fölösleges, hogy majd valakik távoznak. Nem, akik itt vannak, azoknak ez az esti programjuk, ők már zárásig maradnak. A zárórát háromnegyed tizenegy tájban a sörcsapra terített törlőkendő jelzi. Ritkaságszámba megy, ha ezek után még csapolnak néhány korsó sört, és megtiszteltetésnek veheti az, aki ebből még kap. Második repetakörről pedig még legendák sem keringenek, teljességgel kizárt.