A hely

A Kempinski éttermét is az ötcsillagos szállodák legtöbbjében tapasztalható letisztult elegancia jellemzi. A mediterrán hangulatról természetes anyagok: fa és rattan, meleg színek és a déli éghajlatra jellemző növények gondoskodnak. Az étteremhez tartozik egy terasz is, mely esténként a mindig pezsgő Fashion Street forgatagára tekint.

A személyzet

Sok kiváló helyen megfordultunk már, de olyan figyelmes kiszolgálásban, mint ami a Kempinskit jellemzi, nem volt részünk korábban. Pincéreink előzékenyek, poharunk sosem ürül ki. Külön ki kell emeljem Dobos Balázst: a Kempinski kiváló sommelier-je szenvedélyesen végzi munkáját, nemcsak arra figyel, hogy vendégei a fogáshoz lehető legjobban illeszkedő bort kapják, de örömmel osztja meg tudását is a borok lelkes fogyasztóival.

Az étlap

Tekintse meg galériánkat! © fotoBONDY

A Ristorante Giardino étlapját Roland Holzer, az étterem vezető szakácsa állítja össze. Évente rendszerint háromszor jelentkezik új ételsorral, amit elsősorban a szezonalitás határoz meg. A szakács elmondja, hogy mindennél fontosabbnak találja a kiváló, friss alapanyagokat, melyeket – a válság óta idehaza beszűkült piac miatt – rendszerint Ausztriából hozat be. Az étlapon elsősorban – mi más is lenne elvárható? – mediterrán fogásokat találni, különösen tekintettel a tenger gyümölcseire. A könnyű saláták, tésztakülönlegességek és változatos húsételek mellett természetesen néhány magyar fogás is rendelhető. Roland Holzer tiszteli a tradíciókat, de igyekszik a megszokott magyar ételeket mindig kicsit „megcsavarni“, ha máshol nem, legalább a tálalás terén. A séf rendkívül fontosnak tartja, hogy mindig valami újat tudjon mutatni vendégeinek.

A Kempinski az á la carte-on kívül tematikus estékkel is kedveskedik vendégeinek. Csütörtökönként ausztrál grillpartival, péntekenként halvacsorával, vasárnaponként pedig családi büféebéddel várják látogatóikat.

A kínálat

A barátkozást olasz előételekkel kezdjük. Olivás és paradicsomos kenyerekre kenjük az ugyancsak – szárított –paradicsomra és olivabogyóra variált, házilag készült krémeket. Az egyszerű, telt ízű falatokkal jól indul a vacsora. A fogás mellé kellemes rozé pezsgőt kínál a sommelier Alfred Gratientől. A folytatásban vándorkagyló „ceviche” érkezik vérnaranccsal és Sevruga kaviárral. A rendkívül attraktívan tálalt, különleges fogás tulajdonképpen egy kagylócarpaccio, híven képviseli Roland Holzer kreativitását. A hajszálvékony tengeri herkentyű azoknak is bátran ajánlható, akik kevésbé preferálják a vizek kincseit, hiszen íze nem túl hivalkodó, a citrussal rendkívül szépen szelídül. A Bussay 2007-es Rajnai Rizling pedig igen jó párost alkot vele.

A kínált ételek közül talán a rukkolával, koktélparadicsommal és langusztával tálalt rizottó nyer meg minket legkevésbé. A szemet gyönyörködtető tálaláshoz korrekt ízélmény párosul, a zöldségektől kissé savanykás zamatot kapott rizs azonban nem tesz minket rajongóvá, ugyanúgy, ahogy a hozzá kínált 2007-es chardonnay sem. Nem mondható el mindez a következő fogásról és a vele kéz a kézben járó borról. A parmezán-kéregben sült borjúérmék szarvasgombás burgonyafelfújttal és zöldspárgával az est fénypontját jelentik. A tökéletes állagú hús és a spárga a megtestesült harmónia a tányéron. Az élményt még inkább elmélyíti a pannonhalmiak 2006-os Infusio-ja. Szerencsére a desszertnél sem adnak alább a színvonalból: a csokoládéfelfújt és a kókuszos „panna cotta” kettőse igazi mestermű. A felfújtra tálaláskor kerül a panna cotta; ahogy belemerítjük kanalunkat, lágyan folyik ki belőle a bársonyos csokoládézuhatag. Mi mást is önthetne hozzá a poharunkba búcsúzóul Dobos Balázs, mint 6 puttonyos tokaji aszút.