Főzés és ételfotózás Dolce Vitával, kalácsfonás és vacsora Fűszeres Eszterrel, közös kenyérsütés Limarával – ilyen és ezekhez hasonló ajánlatokat tett közzé a világhálón 15 ismert hazai gasztroblogger és 15 olyan cég, amelyik valamiképpen kötődik a gasztronómiához. Az importötlet alapján szervezett jótékonysági akciót, a Menu for Hope-ot a szerényebb „sok kicsi” elnevezéssel magyarították, és ennek jegyében az érdeklődők december első két hetében összesen 1830 darab ezerforintos sorsjegyet vásároltak meg; a befolyt pénz a rászorulókat segítő Gyermekétkeztetési Alapítványt gazdagítja. Akik pedig a sorsoláson szerencsésnek bizonyulnak, részt vehetnek a meghirdetett programokon, így személyesen is találkozhatnak a legmenőbb gasztrobloggerekkel.

A karácsonyi jótékonykodás előzménye, hogy az idei anyák napját megelőzően már összefogott 25 „gasztroanya” – gyermeke mellett gasztroblogot is nevelgető szülő –, fejenként egy tálca sütit ajánlva fel árverésre a krízishelyzetben születő gyermekek és édesanyjuk támogatására alapított Lea Otthon javára. Akkor 470 ezer forintot sikerült összegyűjteniük. Próbára tették a bloggerek a turisztikai vonzerejüket is, felkarolván a tavaly augusztusi Erdőbénye Fesztivált; a zempléni falucskában az ezerfősre tervezett vendégsereg háromszorosa tesztelhette az interneten befutott naplóírók bográcsos főzőtudományát.

A gasztrobloggerek mezőnye egyre nő, ma már több mint négyszázan publikálják a neten napi rendszerességgel receptjeiket és azok fotóit, konyhaművészeti felfedezéseiket, étteremkritikájukat. Olvasótáboruk néhány tucattól több ezer főig terjed. „A pelenkázás mellett valamivel kreatívabb elfoglaltságra is vágytam” – erősíti a gasztrobloggerekről kialakított sztereotípiát Vrábel Krisztina, akinek az olasz ételekre fókuszáló Dolce Vitájáról ma már havonta 80 ezer oldalt töltenek le. A blogból könyv lett, az internetre hobbiból írogató és fotózó anyuka pedig két gyermeket nevelve ma már több magazin rendszeres szerzője. Nem ő az egyetlen, aki a nyomtatott média világában is befutott. Bodrogi Eszter – aki Fűszeres Eszter néven osztja meg zsidó receptjeit és gasztronómiai élményeit Fűszer és Lélek blogcím alatt – könyvéből eddig háromezer példányt adtak el, és készül az új kiadás. A blogok ősének tekintett Chili & Vaniliában – Mautner Zsófia gasztronómiai élménybeszámolójában – pedig a tévésztárból konyhatündérré avanzsált Stahl Judit kiadója, a Kulinária látott fantáziát, a kötetet hétezer példányban megjelentetve.

A bloggal járó ismertséget azonban nem lehet egy szemvillanás alatt készpénzre váltani. Az olvasók igényes képeket és sűrű frissítést várnak el, Mautner Zsófia négy év alatt több mint hatszáz receptet osztott meg híveivel. A Chili & Vanilia azonban a mai napig elsősorban hobbi, hirdetési bevételt sokáig alig hozott. A szerző ezért is nehezen szánta rá magát tízéves köztisztviselői életpályájának – ebből öt évet Brüsszelben töltött, az Európai Unió mellett működő Állandó Képviselet kulturális és esélyegyenlőségi attaséjaként – feladására. Végül mégis úgy döntött, vált. „A blognak köszönhetően annyi megkeresés futott be, hogy felmértem, dupla munkával feleannyi pénzt meg tudok keresni, mint köztisztviselőként, viszont egész évben a hobbimnak élhetek” – mondta Mautner Zsófia, hozzátéve, a döntő lökést az adta meg, hogy felkérték, legyen a Dining Guide online étteremkalauz főszerkesztője.

A siker azonban kísértésekkel is jár. A legjobb bloggereket már a konyhai eszközök gyártói is megtalálják, termékeiket ajánlva tesztelésre. „Legutóbb egy 150 ezer forintos mikrohullámú sütőre mondtam nemet. Nem tehettem mást, hiszen három nappal korábban húztam le a blogon a mikrókat” – példálódzik Vrábel, aki a többi bloggerrel együtt elzárkózik píárcikkek megjelentetésétől. De a hagyományos hirdetésekkel kapcsolatban is finnyáskodnak. „Zacskós levest nálam nem lehet reklámozni” – ez volt az egyik kikötése Bodrogi Eszternek, amikor a napokban az öt leglátogatottabb gasztroblog tulajdonosával együtt aláírta azt a szerződést, amely feljogosítja a PrintXBudavár Zrt.-t, hogy a bannerhelyeket csomagban értékesítse. A Fűszer és Lélek blogon eddig csak Google-hirdetések futottak. „Ez kéthavonta körülbelül húszezer forintot jelentett, ebből vettem szakácskönyveket” – indokolja Bodrogi, miért döntött a reklámfelületük közös pénzzé tétele mellett. A kilencvenes évek elején még nyomdai kapacitások értékesítésével foglalkozó PrintXBudavár portfólióját ma már könyvkiadás és saját online termékek is színesítik, egyebek mellett a Dining Guide nyomtatott és netes verziója. A Dining Guide Bloggercsomagban összefogott blogok látogatóinak száma napi 16 ezer felett van, többségük iskolázott, magas jövedelmű – Kövesdi György online marketing menedzser szerint ez a hirdetési piacon már értékesíthető mennyiség. A közös értékesítésre pedig azért szánta rá magát a cég, mert munkatársai úgy tartják, jövőre „gasztronómiai forradalom” tör ki.

A bloggereknek marad lehetőségük a direkt értékesítésre is. „Az online-os olvasó nem hülye, tud szelektálni a reklám és a tartalom között” – indokolta a HVG-nek Péter Anna, a Malackaraj – civilben ruhatervező – szerzője, hogy a többiekkel szemben ő miért nem akarja megszűrni a hirdetéseket. „A zsír összeköt” mottó alatt márciusban indított gasztroblog már üzleti terv alapján, tudatosan építkezik. „Hiányzott a magyar termékekkel, alapanyagokkal foglalkozó blog, amely bemutatja, hogyan készül a párizsi, hogyan kell a hentesnél húst választani. Olyan blogra gondoltam, amelyre a férfiak is vevők” – pozicionálja művét Péter Anna, aki ismertségben fél év alatt beérte korábban indult társait, nézettségben pedig lekörözte őket. Ez részben annak köszönhető, hogy a több blogger által favorizált, a Google-hoz kötődő blogspot.com helyett az Indexhez kötődő blog.hu-nál választott sablonként felhasználható blogformát. Így csak a Malackarajnak van esélye arra, hogy az Index címoldalára kerüljön, ami láthatóan megdobta a látogatottságot. Péter Anna szerint napi kétszeri posztolással – új cikk feltöltésével – akár a duplájára lehetne növelni az olvasottságot. Azt pedig, hogy egyre többen akarnak a húsosfazék közelébe kerülni, jól jelzi, hogy az idén a hvg.hu által szervezett Goldenblog verseny gasztronómiai kategóriájában 85-en próbálkoztak. A győztes a Malackaraj lett, amely végső célként blogból kinőve önálló gasztronómiai portállá alakulna.

A blogok rajongói Bodrogi Eszternek és a Lila Füge blog tulajdonosának, Havas Dórának a főzőtudományát maguk is tesztelhetik egy úgynevezett lakásétteremben, amely az egyik internetes oldalon, zárt körben szerveződik. Egy-egy alkalommal maximum tíz barát – vagy a barátok barátja – részesülhet az ötfogásos kulináris élményből, amiért nem kell fizetni, hiszen az étteremnek nincs engedélye. A személyenként pár ezer forintos hozzájárulást egy közös fotóért kell leszurkolni, amiről számla is jár. Ezeknek az összejöveteleknek a marketingértékét már több borászat is felismerte: a Disznókő Szőlőbirtok és Pincészet Zrt., valamint a Hilltop Neszmély Zrt. a nemes nedűn kívül sommelier-t is küldött a vacsorákhoz.

Mivel a lakásétterem üzemeltetése 15–20 főnél fordulna nyereségesbe, a bloggerek azon tűnődnek, hogy lakást fognak bérelni. „Mindig akad, aki megpróbálja leszedni helyettünk az asztalt, holott mi vagyunk a vendéglátók” – érzékelteti az összejövetelek családias hangulatát Havas Dóra, aki – csakúgy, mint Bodrogi Eszter – előételként mindig készít fűszeres fügéből valami meglepetést, amivel blogjaik nevére utalnak. „Rendes étteremről szó sem lehet. Nem vagyunk séfek, az egy másik szakma” – jelzi Bodrogi, hogy ipari méretekben azért nem gondolkoznak. Azt viszont mindketten tervbe vették, hogy nevük alatt „igazán finom szendvicset” áruljanak, akár nagyobb tételben is.

KOMÁROMI BALÁZS