A Magyarországon alig ismert ital Cognac vidékéről származik. Manapság is itt készítik és isszák a legtöbbet belőle. Keveset, mindössze 20-30 ezer hektolitert exportálnak, aminek többsége belga gigákon gurul le. Néhány rekesz jut – nyilván a sok száz éves francia kapcsolat miatt – Kanadába. A többi ország fogyasztása elhanyagolható (érdekes, 2007-ben még hozzánk is érkezett 39 hektoliter, ám azóta nem leltük nyomát annak, hogy lenne magyarországi forgalmazó).

Pedig a Pineau des Charentes még a legismertebb a távolról obskúrusnak tűnő francia alkoholpiacon. Írhatnánk sokat a Vendée-ban kökény hozzáadásával készült vermutféleségről, a Troussepinette-ről, a jurai Macvinről, az Armagnac-kal dúsított szőlőléről, a Floc de Gascogne-ról, vagy éppenséggel a Pommeau-ról, ami nem más, mint almalé és Calvados gyümölcsöző összeérlelése. De maradjunk a Pineau-nál.

A kétszer párolt tiszta szeszből (vagyis cognac-alapanyagból) és friss mustból készült italból az olcsóbb változatokat  mindössze másfél-három éves érlelés után piacra dobják. Ezek sem éppen silányak – nem lenne egy csapás,folyamatosan kóstolgatni –,  a friss, gyümölcsös fehér, rosé vagy vörös Pineau aperitifként kiváló.  Ám nekünk volt szerencsénk burgundiai körutunk alkalmával a 10-15 évig érlelt, inkább étkezés utáni fogyasztásra ajánlott változatokhoz. Jóval gyengébbek a konyaknál – merthogy nem is azok –, mindössze 16-22 fok alkohollal bírnak, viszont – már ha jól készítik el őket – illatukban és ízkomplexitásukban felveszik a versenyt bármelyik jobban ismert avinált borral (az avinálás során borpárlattal erősítik a bor alkoholtartalmát, ilyen például a portói).

Nem véletlen, hogy a Charente-Maritime-i gasztrokultúra fontos részét képezi a helyi Pineau. Előételként, a belőle készült zselével vagy csak „à la nature” osztrigával, rákkal vagy éppen kacsamájjal tálalják. A főételhez, általában galambhoz, kagylókhoz, lazachoz vagy akár borjúhoz, sőt vadakhoz is kínálják. De a csokoládés torta, a körtés vagy fügés édesség kellemes kiegészítője is lehet, s még a kecskesajt mellé is kifejezetten illik a legalább öt évet érlelt ital. Manapság már többtucatnyi koktélféleséghez is felhasználják a Pineau-t.

A Charente-Maritime-i legendárium szerint egyébként véletlenül született meg az ital. Történt, hogy 1589-ben – IV. Henrik megkoronázásnak évében – egy derék konyakkészítő gazda véletlenül mustot töltött egy üresnek hitt, ám friss konyakot rejtő hordóba. Amikor pár év múlva előgurította a hordót és csapra verte, nagy megdöbbenésére igen finom italt kóstolhatott. Onnantól kezdve aztán évszázadokon át titokban készítették a helyiek ezt az italt. Csak esküvőkön, házi ünnepségeken kortyolgatták, úgy gondolva, hogy ilyesmit nem pocsékolnak az angolokra, ők igyák csak a drágán mért konyakot.

A fehér Pineau-t Ugni Blanc, Folle Blanche, Colombard, Sémillon, Sauvignon Blanc, Montils, Meslier Saint-François, Jurançon Blanc vagy Merlot Blanc szőlőből készítik. A vörös Merlot, Cabernet Sauvignon vagy Cabernet Franc lehet. Az sem véletlen, hogy a legjobb Pineau-kat a legjobb cognac-i területeken, azaz Grand Champagne-ban vagy Petit Champagne-ban termett szőlőkből készítik – az érlelés csak kiváló minőségű tölgyfahordókban történhet. Az pedig már a fogyasztó érdeke, hogy az illatát leginkább kiadó tulipánalakú pohárból iszogassa, lehetőleg 8-10 fokra lehűtve.