Aki volt kollégista vagy kulcsos gyerek, majd üzemi/irodai dolgozó – netán mindkettő –, az tudja, miről beszélünk. Az egykor iskolák és munkahelyek alagsorába száműzött menzakonyhák sajátságos szaggal töltötték be az épületeket, és már délelőtt 11 óra tájban lehetett tudni, ha karfiol, kelkáposzta vagy karalábé gőzölgött odalenn a kondérban. Szerencsére – bár ritkábban – a rizskoch és a vargabéles illata is felkígyózott a lépcsőházban.

Egykori menzások még ma is nosztalgiával gondolnak a méltán népszerűtlen és legendás Zilahi-levesre, mely a múlt század 20-as éveiben született regény íróját és címét idézte meg. (Zilahi Lajos: Valamit visz a víz). Az egyébiránt zöldséglevesnek szánt tipikus menzaétel mind formájában, mind tartalmában híven adta vissza a regény tragikumát: a fonnyadt, végtelenül szomorú zöldségkockák petyhüdtté ázott tésztával úsztak a színtelen és ízetlen lében.

Tudjuk, mi lesz belőle

elelmiszeronline.hu

Hasonló találó elnevezéssel illették a kimeríthetetlen fantáziájú menzások a bélszínrolót, és nemes egyszerűséggel csak bélrolónak csúfolták az akkoriban még nem is olyan gusztustalan, és valószínűleg húsból és nem más pótszerből készült hosszúkás fasírtszerűséget. Mindannyian ismerjük a meleg gyümölcsleves illatát. A menzákon sosem hűlt le délig, ezért legjobb esetben is langyosan kaptuk. A híg rózsaszín lében ha gyümölcs nem is, de felpöndörödött szilva- és almahéj bőven úszkált.

És akkor még nem beszéltünk az önkiszolgáló éttermek erősen menzahatást tükröző választékáról, az ökölnyi tömbökbe összetapadt grenadírmarsról, a szalonnapörcös, porcukros túrós csuszáról, a főtt marháról meggymártással és a többiről. A sort folytathatnánk löncshúskockákkal felturbózott kelkáposztalevessel, csokiöntetes piskótával, barackízes grízes tésztával vagy robbantott csirkével, és ezt meg is tesszük most induló sorozatunkban, amely az említettekhez hasonló retrós ízeket próbál felidézni.

Természetesen nem eredeti "nagyüzemi" receptek alapján, hanem kicsit újragondolva, amitől nem felismerhetetlenül más lesz,nem stampedliben adjuk,viszont  remélhetőleg emészthetőbb formában mutatkoznak a menzakaják.

Sorozatunk első darabja egy nagy klasszikus:

Tarhonyás hús kovászos uborkával

Amilyen kevéssé fantáziadús, olyan finom. Egytálételként bármely étterem magyaros fogásai közt ott lenne a helye. Nyáron paprikával, paradicsommal gazdagíthatjuk a pörköltalapot, télen marad a lecsókonzerv, de anélkül is gazdaggá tehetjük az ízét, ha jól bánunk a fűszerekkel. A piros paprikás szaft adja a lelkét, ezért sok hagymát aprítsunk alá. Nosztalgiából gyári „sörétet” is használhatunk, de inkább válasszuk a házias, nagyobb szemű  tarhonyatésztát.

Hozzávalók 4 személyre
60 deka sertéslapocka
2 fej hagyma
1 paprika 2 paradicsom
piros paprika, só, bors
4 marék tarhonya
2-3 evőkanál olaj vagy 1 nagy evőkanál zsír

Ha valamennyire is hűek akarunk maradni a menzás hagyományokhoz, egy jókora kanál zsíron dinszteljük meg a hagymakockát, majd belezúdítjuk a kockára vágott húst, a pirospaprikát, egy kis vizet és jóízű pörköltet főzünk. A zöldpaprikát és a paradicsomot a főzési idő felénél tesszük bele. Ha tényleg nagyon finomat szeretnénk, a tarhonyát főzés előtt megpirítjuk felemás színűre – egy részét egészen barnára, más részét haloványra.

theopapa.hu

Ha van benne tapasztalatunk, egyenesen belefőzhetjük a pörköltbe, de csak akkor, ha jól fel tudjuk mérni a tarhonya felszívóképességét és a pörköltszaft hígíthatóságát. Ha nincs, inkább külön puhítsuk, épp úgy, ahogy a rizst, tehát kétszer annyi vízzel, majd konyharuhába tekerve hagyjuk dagadni, ha már elfőtte a vizét.

Vendégeket is hívhatunk a tarhonyás húsra, de akkor azt ajánlom, hogy egy félbe vágott, kakastaréjosra sütött debrecenit is biggyesszünk a tányérra.
Savanyúság nélkül tilos asztalra tenni a tarhonyás húst, de az emésztést segítő kovászos uborka helyett esetleg csemege is megteszi.