Szegény jószágoknak már majdnem feladták az utolsó kenetet, amikor színre lépett a mangalicák akkor - és most is - legnagyobb rajongójának számító Tóth Péter és állatorvosnak készülő spanyol barátja. Úgy döntöttek, egy életük egy haláluk, megmentik az emberiségnek a göndör szőrű mangalicákat, amelyekről rossz nyelvek azt terjesztették: nem felel meg írmagjuk sem a Nyugat elvárásainak.

Ugyan rögvest csökkentették is kettővel a szerény állományt 1991 forró nyarán a hajdúböszörményi sertéstelepen, hogy empirikus tapasztalatokat szerezzenek a mangalicahúst illetően. Ez volt az első lépés ahhoz, hogy bús magyar mangalicánk nagyra becsült  sonka- és szárazárúgyártásra kijelölt alannyá válhasson.

Csodás mangalica, tálalva

gyzs

Ma több mint tízezer ellenőrzött mangalica koca és legalább még egyszer ennyi háznál lévő tenyészállat él és virul idehaza. Tóth Péterből a Mangalicatenyésztők Országos Egyesületének elnöke lett (ama bizonyos barát a világ egyik legnagyobb sonkagyártója, de kilétére vonatkozó feltevés-pályázatot nem indítunk, és nem várjuk a helyes megfejtéseket a kiadóba).

Szóval, a bizonyítási eljárás, mi szerint igenis van létjogosultsága a szőrős malacoknak, meglehetősen jól sikerült. Mi több, nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez egy igazi sikersztori: hálásak lehetünk az uraknak a világ minden mangalica-kedvelőjének nevében.

Aki kíváncsi a sztori részleteire, no és a mangalicáéra, hogy a fülétől a farkáig, orrától a csülkéig mi mindenre alkalmas a konyhában, annak a Boook kiadó jóvoltából itt van A Mangalica című könyv. Nemcsak az immáron világhírű magyar fajta történetével, hanem élenjáró magyar séfek válogatott receptjeivel.

A könyv bemutatója a Nagymező utcai Pesti Disznó bisztróban a közelmúltban ejtődött meg, ahol nemcsak a kóstolófalatok, de Tóth Péter elnök úr is igen nagy sikert aratott malacos nyakkendőjében.

Ebben minden jó benne van

gyzs

A mangalicáért Japántól az Egyesült Államokig mindenhol rajonganak a mesterszakácsok, a kiadó pedig 23 elismert magyar séfet kért fel, hogy alkossa meg a maga mangalicás receptjét, mutassa be egy-egy ételsoron keresztül, őt mire ihlette meg a mangalica.

A fogások mindegyikét szívesen végigkóstolnánk. Az érdeklődésünket épp úgy felkeltette Litauszki Zsolt (21 Magyar vendéglő) zsíros zserbója, Sárközi Ákos (Borkonyha) mangalicabonbonja, Cetner Attila (Imola Udvarház, Eger) bükki sajtfondüs mangalicatartája ,mint Vidák Zoltán (Rókusfalvy Fogadó) mangalicapofa-pörköltje.

Ám ezek tényleg csak kiragadott példák, folytathatnánk mind a kétszáz oldal felsorolásával. A fajta történetének bemutatása és az érdekes receptek mellett a könyv segít az olvasóknak abban is, hogy képet kapjanak Magyarország élvonalbeli éttermeiről.