A harangok már Nagycsütörtök estéjén elhallgattak,hogy Rómába menjenek, és vasárnap délben megkondulva hirdessék a Feltámadást. E nap legnagyobb becsben tartott ünnepi étele a bárány.

hircc

Egyes hiedelmek szerint, aki ilyenkor a felkelő napba néz, megláthatja benne a Krisztust jelképező bárányt. Most abba nem bonyolódnánk bele, hogy akkor miért is esszük meg. Se eleje -vége, se hossza nem lenne. Legyen elég, hogy odafent mindig is szívesen vettek egy kis engesztelő, megváltó bárányáldozatot.

A harangoknak van még idejük a készülődésre, de nekünk már nem sok maradt - ha eddig nem tettük meg -, hogy tülekedjünk a betevő bárányért. Persze, igazi bárányfanok nincsenek híján idehonosodott, megbízható török, szír henteseknek - minimum két-három tutiról mindenki tud, úgy hogy nem is mondjuk. De azt igen, hogy a piacokon is egyre másra tűnnek fel a gyönyörűséges bárány alkatrészek. S amiről azt gondoltuk, biztos olasz, ír,francia,spanyol, netán görög, arról kiderül, hogy nagyon is magyar.

Sőt. Most, hogy az elég fantáziátlan nevű Juh Terméktanács elnöke töredelmesen bevallotta, minimum 30 százalékkal csökkent a barika kivitelünk, az is kiderült, éppenséggel a legautentikusabbnak tartott olasz asztalokra került idáig a legesélyesebben a magyar jószág. Az idén maradt nekünk itthon pár tízezer.

Válság ide, válság oda, azért azt nehezen tudjuk elképzelni, hogy az olaszok lemondanak a húsvéti bárányukról. Ettől még a legvérzivatarosabb idők sem tudták eltéríteni őket. Megveszhetett a világ, a mammák, de az ő mammáik sem hagyták magukat. „ A nagymama a bombázások közepette a saját lövészárkában maradt, a fazekai és lábosai között,és engem az égvilágon semmi sem gátolt meg abban,hogy bekebelezzem remekműveit” – emlékszik vissza a legolaszabb olasz színésznő, Sophia Loren, aki legalább olyan nagy a konyhában, mint a filmművészetben.

AFP / ANP

A pár éve nálunk is kiadott egyik szakácskönyvével, az Emlékek és receptek cíművel, éppen ennek a bizonyos Pozzuoli-beli  Luisa nagymának tiszteleg. Nemcsak azt tanulta el tőle, hogy az éhség a legjobb szakács, és darab szikkadt kenyérből, kevés zöld fűszerszámból is lehet csodákat művelni, hanem azt is, hogy midőn s miért kell megadni a módját az asztali örömöknek. „Az asztal a béke egy apróbb szigete. Az asztalnál lehet gyónni, vitatkozni, tanácsot adni a bajokra, amelyek megkeserítik a mindennapjainkat.”

Persze, ahogy náluk is, a legtipikusabb húsvét vasárnapi fogás a sült bárány volt, amihez minimum 8-10 személyre terítettek. Nem csoda, ha ennyi népre Sophia legalább 2,7-3 kilós kicsontozott báránycombbal számol, amit szépen formásra madzagol, beírdal. A hasadékokba kerül igazságosan elosztva 2-3 gerezd tört fokhagyma, két kávéskanál frissen őrölt bors, hat szál rozmaring. Még egy evőkanál nagy szemű sót beledörzsöl a húsba, megpettyegteti kevés vajjal, és a már kiolajozott tepsibe fektetve mehet is a 200 fokra előmelegített sütőbe.

Nagyjából  20 perc múlva szépen sercegni kezd a húsból kisült zsír. Na, ekkor 175 fokra leveszi a sütő hőmérsékletét, és hagyja szép csendesen puhulni, irulni-pirulni a bárányt. Luisa mammának biztos nem volt húshőmérője, de az unoka modernizálódva beveti -igaz,nem is kemencében süti a barit - , és ha azt látja, elérte a combhús belső hőmérséklete a 60 fokot, akkor ki is veszi a sütőből.

Hőmérőzés nélkül is tudni illik, hogy erre azért bő egy órát várni kell. A pecsenye aztán alufóliával rendesen beburkolva  még további 15 percet pihen az immár kikapcsolt sütőben. Az asztalra felszeletelve, friss rozmaringgal ékesítve kerül. Tepsiben sült krumpli, zöldség, de akár friss paradicsommal készült penne is mehet mellé.

centrumnet

Arról szót sem hallunk, pácolta-e sütés előtt valaha is valamely családtagjuk a bárányt. Mi azért javalljuk itt a Kárpát-medencében, hogy ha – állatvédők ne figyeljenek! – nem vagyunk bizonyosak a bárány tejességét illetően, egy éjszakára, legalább néhány órára pácoljuk be a húst rozmaringos-citromos-olívaolajos kevercsbe.

Csempészhetünk még bele kevés száraz fehér bort, kiválthatjuk a rozmaringot kakukkfűvel, zsályával is. Ha pedig  elolaszosítalanítnánk a bárányt, és mondjuk görögösre vennénk a figurát, elég ha a köreten változtatunk: óriás sült fehér bab, citromos-tojásos mártás, burgonyás-petrezselymes rétes, fehér sajtos hagymás, paradicsom kerülhet hozzá.

Apropó, tudták, hogy állítólag a régi római nemesek  főszakácsai görögök voltak? S tőlük tanulták el a báránysütés fortélyait? Belegondolni sem merünk, mit szólna ehhez Pozzuoliban Luisa nagymama.