Az 1843-ban szabadalmaztatott kockacukor feltalálójáról nem tudni, hogy édesszájú volt-e, de hogy szerelmes férj: az biztos. Jakob Christoph Rad egyszerűen nem bírta nézni, hogy asszonya miként próbál újra s újra megbírkózni a jókora cukorsüvegek darabolásával. S pláne azzal nem békélt meg, hogy a takaros Juliane, akivel az idők során15 gyermeket nemzett, állandóan össze-vissza vagdossa kacsóit.

A folytonos kötőzéseken kivül, sopánkodás helyett, inkább feltalálta neki a kockacukrot. Amikor 1843 elején szabadalmaztatta ötletét, és gyártani kezdte, még nem tudhatta, a kis kockák olyan sikert és ezzel hatalmas jövedelmet hoznak neki, hogy nemcsak cukorbáróként emlegetik, de a monarchia császári cukorgyárainak igazgatója, majd a bécsi kereskedelmi kamara feje is lesz.

Bőségesen futotta mind a 15 gyerek fényes  felnevelésére az eredetileg gyógynövénykereskedőnek indult papa pénztárcájából. Igaz, már a "becukrosodást" is feleségének köszönhette. Megismerkedésükkor éppen állás nélkül lézengett, és Juliane protezsálta be a csehországi Dacice cukorgyárába.