A Bazi nagy görög lagzi című „klasszikusból” már régóta tudjuk, hogy minden a görögből jön. Az is, ami nem. Mert igaz, hogy az új házias vendéglátási forma, a cookisto feltalálója a görög Michalis Gkontas, aki egyetemi diplomamunkájában dolgozta ki az „együttműködő fogyasztás” ideáját, de az alapötlet kicsit régebben, kicsit arrébb született.  

     A  cookisto előzményei ugyanis Kubából erednek, ahol kerek 20 éve, 1993-ban engedélyezték az élelmezési és gazdasági reformok keretében az addig csak féllegálisan működő családi étkezdék, a paladar intézményét (az érdekessége, hogy ott az ötletet egy brazil televíziós szappanopera, a Vale tudo adta). Az egyedi, családias hangulatú, igazi házias konyhát vivő és az államinál jóval olcsóbb kis magánkifőzdék manapság már nemcsak a helyiek, hanem a külföldiek körében is nagyon népszerűek, s jelentős idegenforgalmi tényezőnek számítanak. Hogy mást ne mondjunk, például egy ilyen élményről tesz említést Timár László és Pohárnok Gergely a Mi kéne Havanna? című riportkönyvében:  egy öreg lakóház legfelső emeletén levő magánétkezdében kanalazhatták a nemzeti ételnek számító rizses babot, és közben nemcsak   Che Guevara fényképét nézegethették a falon, de egy hintaszékben szivarozó mulatt öregasszony társaságát is élvezhették. Az utóbbi évtizedben kontinensünkön a konyhai forradalmával hódító Katalónia fővárosába, Barcelonába gyűrűzött be először a kubai magánkonyhák népszerűsége. A mozgalom élére egy szakács-közgazdász házaspár, Xavi és Monste állt, akik kubai és amerikai tapasztalatok alapján saját lakásukba - amelyet Kokun Gastronomic Club Social-nak neveztek el - várták első vendégeiket. A folytatást ismerjük, lakáséttermek már nálunk is minden bokorban születnek, csak többnyire nem házias kosztot kínálnak, és többnyire nem is olcsók.

Facebook

S innen már vissza is kanyarodhatunk a cookisto-hoz, amely kooperatív internetes rendszer keretében hozza össze a háziasszonyokat – munkanélküli főzőembereket - és a házi kosztra vágyó, kispénzű éheseket. Kár lenne tagadni, hogy a gazdasági válság szülte az ötletet.   Lelkes görög háziasszonyok, akik amúgyis minden nap főznek, szerény bevétellel a családi kasszához is hozzájárulhatnak. Szeretteiken kívül megelőlegezett bizalmi kapcsolattal, ami köztük és alkalmi vendégeik között létrejöhet, másokat is befogadnak a konyhájukba, úgyis, mint privát életük egyik legintimebb szférájába.  Asztaluknál szerény díjazásért – a hírek 3-4 euróról szólnak - bárki helyet foglalhat, aki az interneten bejelentkezik hozzájuk. Néhány hónap leforgása alatt 12 ezer háziasszony csatlakozott a hálózathoz. Naponta felteszik a közösségi oldalukra, mit kínálnak, mit főznek, s persze, hogy hol érhetők el. A környékbeli hivatalnokok, diákok pedig bejelentkeznek. De akár részt sem kell venniük a családi életben, mert előre porciózva, csomagolva el is vihetik az ebédet.

A legfrissebb hírek szerint már a britek is ráharaptak az ötletre (lásd, cookisto.co.uk).   Ami azt illeti, nálunk is jól jönne, ha a közmunka mellett az ilyen mozgalmak nyerhetnének valamely - hivatalos - ösztönzést.