A legtöbb embernek például a komló említésekor rögtön a sör jut eszébe. Sokuknak abban a hiszemben, hogy a sörfőzéshez használt - humulus lupulus - a sör egyetlen alapanyaga, mely mind az ízéért, mind az alkoholtartalmáért felelős. A sörfőzés legfontosabb anyaga azonban a malátázott gabona, jellemzően az árpamaláta. Ha ezt tudomásul vesszük, akkor már fordulhatunk is a komlóhoz, ami tényleg egy ízesítő anyag, melynek igen fontos hatása van a sörre.

A legkorábbi komlóra történő hivatkozás Európában egy Hallertauban lévő komlókertre vonatkozik 736-ból, de egészen 1079-ig semmi nyoma annak, hogy a komlót sörgyártás céljára is használták volnak. A söröket mindenfajta növényekkel ízesítették, beleértve a rozmaringot, koriandert, mocsári mirtuszt, amelyeket egy „gruit” nevű keverék formájában adtak a sörhöz. A kömény, a bors, a fenyőgyökér is szerepel feljegyzésekben, mint a sör ízesítőanyaga.

A komló használata a 14. századtól terjedt el, és 1516-ban a Német Sörtisztasági törvény már, mint a sör kizárólagos fűszerét említi. Érdekességként megemlíthetjük, hogy Angliában viszont sokáig nem használták – sőt egy időben tiltották is – a sör komlózását és a klasszikus középkori ale komlózatlan, a kontinentális söröknél jóval édesebb és erősebb sör volt.

A komlózás lényege, hogy a forrásban levő sörléhez komlót adnak, még hozzá a keserű-kesernyés íz és bizonyos aromak elérése végett. A komló fehérjekicsapó, festő és tartósító hatású is.

Attól függően, hogy a komlót milyen hőmérsékleten adagolják és mennyi ideig forralják, különböző karaktert kap a sör. A forralás kezdetén hozzáadott komló adja a sör keserűségét, ami ellensúlyozza az alkoholos ízhatást. A forralás későbbi szakaszában hozzáadott komló viszont elsősorban aromákkal gazdagítja a sört. A komlóforralás több lépésben történik, ez sörönként különbözik – ezek a sokszor nüánsznyi, néhány Celsius fokban és percekben mréhető különbségek, biztosítják egy-egy sör sajátos ízvilágát.

főzdefeszt

A komlókat jellemzően a keserű és az aromakomlók csoportjába sorolják, manapság egyre több olyan komlót használnak melyek egyaránt használható keserű- és aromakomlóként is használható, ezeket többcélú komlónak hívjuk. A komló alfa- és bétasavakat is tartalmaz. Az alfasavak adják a sör jellegzetes keserű ízét. Az alfasavakat, hogy beleoldódjanak a sörbe, forralni kell. Minél hosszabb ideig tart a forralás, annál több alfasav oldódik ki, és annál keserűbb főzetet kapunk.

A bétasavak elsősorban a sörök aromáját befolyásolják, és nem igényelnek forralást. Igen könnyen párolgó illóolajakat tartalmaznak, amelyek a forralás során a gőzökkel távoznának, ezért célszerű ezeket a forralás befejezése után a sörléhez adni. Ha ezeket az illékony savakat az erjedés során adagolják a csaknem kész sörhöz  – hidegkomlózásról beszélünk.

A hidegkomlózás egyik új fegyvere a komlóágyú – Hop rocket – melyet nemrég mutattak be a Dreher sörgyárban. Ezzel megoldottá vált a sörök hidegkomlózása. A „rakéta” lényege, hogy az utolsó szűrés előtt, anélkül, hogy a sört forralnák, speciális komlót adnak hozzá és az állandó mozgásban tartott sörbe beleoldódnak a komló íz és illatanyagai. S a keserű ízek mellett citrusos, enyhén gyantás, zöld növényekre emlékeztető, friss ízzel gazdagszik a sör, mely ezt követően még átmegy egy utolsó szűrésen, majd ezután fejtik palackba, dobozba vagy hordóba.