Inkább kóstoljunk bele a világ fánkjaiba (is) – mert ha nem is ugyanígy nevezik, de szinte mindenfelé szeretik ezt  a kelesztett, bő olajban kisült, édes  tésztát.

Fánkok a glóbuszon

A fánkok különböző fajtáit az egész világon megtalálhatjuk, és ha nem is megszólalásig hasonló, mint idehaza, de annyi biztos, a kelesztett, bő olajban kisütött finomság mindenhol   régóta elterjedt.

Kelt tésztát zsírban már az egyiptomiak is sütöttek. Azóta sincs talán olyan szeglete a világnak, ahol ne sercegne fánk, vagy vele szoros rokoni kapcsolatban álló tészta forró, bő zsiradékban.

Horvát szomszédaink fritulénak hívják, a lengyelek pedig paczkinak.

Ausztriában igazán nem csoda, hogy találkozunk vele, hiszen innen eredeztetik.

Sárgabaracklekvárral és vaníliakrémmel is igen népszerű, és Krapfen névre hallgat.

Ugyanígy nevezik Olaszország északi részén is, de a toszkán vidéken már bambalone a neve. De nagyon népszerű a taljánok körében a gyűrű alakú zeppole is, aminek üreges közepét vaníliás krémmel, csokival, gyümölccsel, esetleg lekvárral  gazdagítanak, és főleg Szent János napján fogyasztanak.

A franciák, a gasztronómia nagyjai sem maradhatnak ki a sorból, a beignet-vel, ami Maria Antoinette nagy kedvence volt. Alakja nem kerekded, hanem párna formájú.

A spanyolok churros nevű édessége tulajdonképpen egy égetett tészta, ami habzsákból landol a forró zsiradékban. 

A zsidók egyik legfontosabb ünnepére is készül fánk, aminek loukoumades a neve, amit közvetlenül sütés után mézszirupban mártanak meg. Az arab, török és ciprusi konyhában is kap egy mézes, fényes bevonatot, és több helyen még szezámmagos szórással is ékesítik.

Indiában a gulab jamun nevű édesség mutat szoros rokonságot a fánkkal.

A középen lyukas, csokiba vagy cukorba mártott, színes cukordarával megszórt amerikai doughnut idehaza is kedvelt.

Bármennyire más kultúra is, de a japánok is késztenek fánkszerű tésztát, amely karonto névre hallgat, és barna cukorba burkolózik.

Idehaza és a közeli vidékeken is meglehetősen sok néven ismeretes: siska, pampuska, huppancs, krepli, pánkó. A fánk nevet pedig sokan a német ,,faseln” szóból eredeztetik, aminek jelentése: fecsegni, pajkosságot űzni.

Így lesz tökéletes a mi fánkunk

Bár nem igényel sok hozzávalót, de a „lelkét” ápolni kell, oda kell rá figyelni. Fánkunk hibátlan, levegős és szalagos lesz, ha megfogadjuk az alábbi fortélyokat:

–        Minden hozzávaló legyen langyos, és a lisztet mindig szitáljuk át.

–        Addig kell dagasztani, amíg a tészta elválik az edénytől és a kezünkre sem ragad. Érdemes a tésztát kétszer–háromszor dagasztani sütés előtt.

–        Ha megkelt a tészta, ne úgy nyújtsuk mint a gyúrt tésztát – elég csak finoman végigsimítani rajta, hogy ne nyomjuk ki teljesen a levegőt.

–        A zsiradék legyen mindig bőséges és forró. A megkelt tésztát úgy helyezzük bele, hogy a felső része kerüljön először alulra, így sütés ki tud gömbölyödni a másik fele is.

–        Számoljunk azzal, hogy fánk sütés közben megnő, így ne rakjuk teljesen tele a lábast.

–        Akkor lesz szalagos a fánk, ha először fedő alatt sütjük, majd a másik oldalát fedő nélkül.

–        Ha kívül megpirult, de belül nyers, akkor túlságosan forró az olaj.

Ha elkészült a fánk:

–        Ne rakjuk egymásra, csak egymás mellé, mert a meleg gőztől befülled és összeesik.

–        Ha még forró, ne szórjunk rá porcukrot, mert megolvad és eláztatja a fánkot. Várjuk e, amíg langyos lesz.

–        Ha az a ritka eset fordulna elő, hogy másnapra is marad a fánkból, akkor spricceljük meg egy kevés vízzel, és tegyük pár percre a sütőbe – ismét friss fánkot kapunk.

null

 Ízelítő a világból:

FRITULE

(Horvát gyors fánk) 

50 dkg finomliszt, átszitálva

2 tojás

5 dkg élesztő

fél dl rum (lehet pl. narancslikőr is)

2 dl joghurt

fél citrom reszelt héja

1 ek cukor

egy csipet só

a sütéshez olaj

a szóráshoz vaníliás cukor

Az átszitált liszthez hozzámorzsoljuk az élesztőt, hozzáadjuk a többi hozzávalót, és elkeverjük. Egy lábasban felhevítjük az olajat, és evőkanállal labdacsokat szaggatunk a forró olajba és minkét felén aranybarnára sütjük. Vaníliás cukorral meghintve tálaljuk.

 BEIGNET

Beignet , Mária Antoinette kedvence

Aréna2000

45 dkg liszt

2 dl tej

2 kis pohár kefír

35 g friss élesztő

3 ek cukor

1/2 tk szódabikarbóna

csipet só

a sütéshez olaj, a szóráshoz porcukor

A tejet felforróstjuk egy kisebb lábasban, és hozzákeverjük a kefírt. Egy nagyobb tálba öntjük, hozzáadjuk a cukrot és belemorzsoljuk az élesztőt. 6–7 perc múlva, amikor az élesztő elkezd felfutni, hozzászitáljuk a lisztet, hozzáadjuk a szódabikarbónát és a sót, és egy konyharuhával letakarva 1 órát kelesztjük.

Liszttel meghintett nyújtódeszkára borítjuk, a tetejét is gazdagon meghintjük liszttel, cipőt formázunk belőle, majd kb. 2,5 cm vastagra nyújtjuk. 10 percet pihentetjük, majd kb. 3x4 cm–es téglalapokra vágjuk.

Egy nagyobb lábasba bőségesen öntünk olajat, felforrósítjuk, és gyakran forgatva kisütjük benne a tésztát. Porcukorral gazdagon meghintve tálaljuk.