Ha mi, egyszerű alkalmazottak rosszul végezzük munkánkat, kirúgnak minket. Ha a vezérigazgató (CEO - chief executive officer) végez rossz munkát, megemelik a fizetését. Ha a cégnek rosszul megy, az alkalmazottak egy részét elbocsátják, a főnök ellenben újabb részvényopciót kap. A mi végkielégítésünk jó, ha kitart addig, amíg találunk újból munkát, a vezérigazgató viszont ebből alapozza meg jövőjét. Jim Jubak, a CNBC’s Business Center publicistája így kommentálja az egyszerű munkavállalók és a vezérigazgatók közötti különbségeket, melyek az utóbbi hónapokban egyre jobban szúrják a részvényesek szemét. Egy dolog ugyanis jól megfizetni az ügyes menedzsereket, hiszen tudásukkal növelik a vállalat értékét, azaz a tulajdonosok vagyonát, az azonban egyre többeket felháborít, hogy a cégek vezérei akkor is busás javadalmazásban részesülnek, ha - például gyenge teljesítményük miatt - kirúgják őket a vállalattól.

Arany ejtőernyő - ezt a nevet kapta a menedzsmenttudományban az az apró, ám annál lényegesebb pontja a menedzserszerződéseknek, amelyben meghatározzák a vezetőnek a cégtől való távozása esetén juttatandó végkielégítését. A '80-as évek nagy (gyakran ellenséges) felvásárlási hulláma idején ezek az összegek a csillagos égig emelkedtek - így védekeztek a menedzserek az ellen, hogy az új tulajdonos első dolga a vezetők menesztése legyen. A több éves jövedelemnek megfelelő összeg, a részvényopciók beváltása és egyéb prémiumok rendszere manapság azonban kezd visszaütni: a cég tulajdonosai a hatalmas költségek miatt gyakran nem tudnak megválni a rosszul teljesítő CEO-któl.

Annak a részvényesnek például, aki az adóssághegyeket felhalmozó At&T cég vezérét, Michael Armstrongot szeretné lecserélni, először is ki kéne neki fizetnie azt a 10 millió dollárt, amely a jelenlegi fizetése alapján felmondás esetén a CEO-nak jár. Az AT&T ráadásul garantálta Armstrongnak, hogy amennyiben a neki juttatott 500 ezer darab részvény értéke 2003 október 1-ig nem éri el a 10 millió dollárt, a különbséget maga a vállalat fogja kifizetni, így kirúgás esetén ezzel a költséggel is kalkulálni kell. Hasonlóan értékes ejtőernyővel rendelkezik az Electronic Data Systems vezérigazgatója, Richard Brown is, aki 25,5 millió dolláros egyszeri végkielégítést, valamint részvényeiből és opcióiból újabb 28 milliót kapna a felmondólevele mellé.

A végkielégítés akkor is megilleti a cégek vezéreit, ha egyszerűen rosszul végzik munkájukat, és ezért rúgják ki őket. A vezetők az esetek nagy részében csak akkor nem kapják meg értékes ejtőernyőjüket, ha a vállalat bizonyítani tudja a CEO közvetlen hozzájárulását a gyenge eredményekhez. Az idevágó kitételeket azonban gyakran elnagyolják a menedzserszerződésekben, így nemigen fordul elő, hogy erre hivatkozva próbálják meg a tulajdonosok megúszni a hatalmas összegek kifizetését. A gyenge céges teljesítménynek elméletileg a vezetők fizetésében is éreztetnie kéne hatását: részvényeik és opcióik ugyanis veszítenek értékükből - ez kellene, hogy kiemelkedő teljesítményre ösztönözze őket. Az utóbbi időben azonban elterjedtek a "megtartó bónuszok" (retention bonuses), amelyek a részvényárfolyamok mélyrepülésekor is garantálják a biztos hozamot a vezetők számára. A tulajdonosok ezzel igyekeznek bebiztosítani, hogy drágán megszerzett menedzsereik ne hagyják ott állásukat, ha a cégnek rosszul megy.

A bebetonozott - és anyagilag minden esetben jól járó - csúcsvezetők a vállalatok saját könnyelműségének köszönhetik arany ejtőernyőjüket, mégis a tulajdonosok, sokszor a kisrészvényesek  azok, akik egyre elégedetlenebbek mindezzel. Hasonló a helyzet, ha a vállalat állami tulajdonban van, amire Magyarországon nemrégiben volt példa: rendkívüli felmondással sikerült csak elkerülnie az új kormánynak, hogy Baranyay László, a Magyar Fejlesztési Bank menesztett igazgatója részére közel 200 millió forintos, a szerződése alapján őt megillető végkielégítést kelljen fizetni. Az indoklás szerint a bank 450 millió eurós, zártkörű kötvénykibocsátása során nem kellő körültekintéssel alkalmazta, illetve nem alkalmazta az alapítói határozat adta felhatalmazást, illetve a bank belső szervezeteinek ajánlását. Amennyiben nem találtak volna ilyen indokot, Baranyaynak felmondólevelével egyidőben járt volna a hatalmas végkielégítés is.