A vizsgálat középpontjában a költözési láncok állnak. Például, ha egy család új lakásba költözik, akkor megüresedik a régi lakása, amelyet eladnak, vagy bérbe adnak, de aki ebbe költözik, az után is felszabadulhat egy lakás, és ez így folytatódik mindaddig, amíg a költözési lánc meg nem szakad. Így eredményez 100 új lakás 140-150 tranzakciót, míg 100 demográfiailag megüresedett lakást 160-190 tranzakció követ.

A lakáspiacon megfigyelhető tranzakciók nem mindig járnak költözéssel. Ilyen például, ha valaki vesz magának - befektetési céllal - lakást, de se be nem költözik, se ki nem adja azt. Ugyanakkor vannak költözések, amelyek mögött nincs tranzakció, például egy külföldre dolgozni távozó család a lakását "szívességből" átengedi valakinek.

Az empirikus felmérések szerint az éves költözések száma a háztartások 3-5 százalékát teszi ki. Ezen belül minden ötödik költözés nem jelent tulajdonosváltást, vagyis bérlakásba költöznek a lakhelyet váltók. Az évi átlagos 150 ezer költözéssel járó lakásváltoztatásból 90 ezer jut a használt lakást vásárlókra, 30 ezer az új lakást vásárlókra, 22500 a bérletbe költözőkre és 7500 a rokonok által befogadottakra. Ugyancsak éves átlagban 100 ezer költözéssel nem járó tranzakcióra kerül sor, ebből 90 ezer a használt-, míg 10 ezer az új lakás vásárlása.

Az 1998 óta másik lakásba költözők közül használt lakást vásárolt 54 százalék, újat 11 százalék, bérlakásba pedig 12 százalék költözött. Az elköltözöttek korábbi lakásainak a fele megüresedett, vagyis eladható, kiadható, míg 34 százalékuk továbbra is lakott maradt (mert például a gyerek elköltözött a szülői házból, de a szülők ott maradtak).

Az üres lakásokat vizsgálva kitűnik, hogy éves átlagban 30 ezer az olyan új lakás, amibe be lehet költözni, és szinte ugyanennyi, amely demográfiai okból (a tulajdonos vagy bérlő halála, illetve összeköltözés miatt) ürül meg.

Ha az állam az új lakás vásárlását, építését támogatja, akkor a tovább költözők akár olcsóbban is megválnak régi lakásaiktól - derül ki a felmérés egyik,  a lakáspolitikára vonatkozó következtetéséből. Viszont ha a használt lakást (is) támogatja az állam, akkor az felértékelődik és csak drágábban lehet megvásárolni.

A felmérés része volt annak vizsgálata, hogy a következő 5 évben a lakosság hányad része akar másik lakásba költözni. Amíg 2003-ban 29,6 százalékuk, addig 2005-ben csak 27,8 százalékuk akart költözni, de a különbség nem számottevő. Annál nagyobb a különbség abban, hogy a háztatások mekkora része korszerűsítené a meglévő lakását 5 éven belül. Amíg 2003-ban az arányuk 4,5 százalék, addig tavaly 13,9 százalék volt.