HVG

Az alig ezerlelkes kiskunsági falu, Harkakötöny polgármestere a saját bőrén tapasztalta, milyen következményekkel jár, hogy az oktatásra fordított közpénzek döntő többségét a pedagógusbérek viszik el. A polgármesterséget társadalmi munkában vállaló tanár, Győri Endre - aki megválasztása előtt az iskola igazgatója volt, ám e posztjáról összeférhetetlenség miatt lemondott - három kollégájával együtt saját magát is elbocsátotta, hogy az évi 300 millió forintos költségvetés mellett 70 millió forintos hiányt felhalmozó település finanszírozható maradjon. "Kétségtelenül jó dolog, amikor törvény védi a munkavállalót - von mérleget a tanárként a felmondási idejét töltő polgármester -, intézményfenntartóként azonban bosszantó, amikor az elbocsátásra ítélt dolgozó hirtelen táppénzre megy, emiatt a költségek nem csökkennek a tervezett ütemben."

Az Országgyűlés szocialista frakciója azonban Harkakötöny első emberének tanári, nem pedig polgármesteri énjével vállalt inkább szolidaritást, amikor a közoktatási törvény módosítására előterjesztett javaslatok közül hétfőn kiszavazta azt a paragrafust, amely szabad kezet adott volna az önkormányzatoknak, hogy az iskolákban feleslegessé váló tanárokat bármely más - akár gyermekvédelmi, akár szociálpolitikai - intézményekbe irányítsák át. Pedig a szabad munkaerő-gazdálkodás hallatlan előnyökkel járna, fogalmazott a HVG érdeklődésére Szombathely alpolgármestere, Németh Kálmán. A megyeszékhely önkormányzata ugyanis 15-20 százalékos megtakarítást ért el azzal, hogy néhány évvel ezelőtt közös igazgatás alá vont egy általános és egy középiskolát, valamint egy művelődési házat.

HVG

Hamvába holt az a kísérlet is, hogy a tanárok teljesítménye komolyan számon kérhetővé váljék: az oktatási tárca akár a munkaviszony és a közalkalmazotti jogviszony megszüntetését is lehetővé tette volna, ha egy tanár nem felel meg az intézmény saját minőségi követelményeinek, ez a szankció azonban kimaradt a jogszabály végső változatából. A minisztérium azzal is szeretett volna spórolni, hogy javasolta, az iskolák és a kollégiumok tantestületei összehangoltan végezzék tevékenységüket, ha egyazon intézmény tagjai - ám a kollégiumok a befolyásos szocialista oktatáspolitikusok közreműködésével ezt az elképzelést is megfúrták. Mondván: elfogadhatatlan, hogy a gyermekekkel folyamatosan együtt élő nevelők helyett iskolai pedagógusok szaladgáljanak át töredék idejükben a diákszállóra, amely a nebulók számára az otthont helyettesíti.

A közoktatási törvény újabb módosítása tehát nem könnyítette meg annak a dilemmának a megoldását, hogy a rendszerváltás óta 300 ezerrel csökkent a tanulók száma, ám jelenleg ugyanannyi tanár van a pályán, mint 1990-ben. Így az általános iskolák felső tagozatán a fejlett országokat tömörítő szervezet, az OECD tagállamai közül Magyarországon jut a legkevesebb diák egy-egy tanárra (lásd ábránkat), az alsó tagozaton pedig rögtön a dánok után következnek a magyarok tanítónként alig több mint 10 gyerekkel.

A pedagógusok foglalkoztatását a jelenleginél mindenképpen rugalmasabbá kell tenni, a kérdés csak az, miként - állítja a miniszterelnök által a tavasszal összehívott és azóta folyamatosan ülésező oktatási kerekasztal szakértője, Varga Júlia, a Corvinus Egyetem docense, az MTA Közgazdaságtudományi Kutatóintézetének (KTI) tudományos főmunkatársa. Ennek egyik lehetséges módja a közalkalmazotti státus megszüntetése és a merev bértábla helyett teljesítménytől függő fizetési rendszer kialakítása volna. Jelenleg ugyanis az oktatási kiadások átlagosan 70 százaléka megy el a bérekre, és még csak azt sem lehet mondani, hogy Magyarország kevesebbet költ az ágazatra, mint a fejlett országok. A 2002-es béremelések hatására ugyanis ez az arány - a GDP-hez mérten - felment 4,5 százalékra, miközben az OECD-átlag 4,4 százalék.

HVG

A hatékonysága viszont jottányit sem javult, sőt az elmúlt években az alacsonyabb társadalmi státusú gyerekeket oktató iskolák egyre inkább elmaradnak a jobb módúak elitgimnáziumaitól: míg a szakiskolák diákjainak egyötöde még a záróvizsga után egy évvel is munkanélküli, addig a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok diákjai közül gyakorlatilag mindenki továbbtanul, és még a négyosztályos gimnáziumokban végzettek körében is elenyésző a munkanélküliek aránya. Jól jellemzi ezt a tendenciát, hogy bár a kevésbé fejlett Bács-Kiskun megyében sorra vonják össze az önkormányzati iskolákat és bocsátják el a tanárokat, ugyanott egy rendezvényszervező cég, a Szféra Holding Kft. alapítványa, az Euroszféra szeptembertől már a hatezres Izsákon és az alig négyezres Hajóson is beindít egy-egy szakközépiskolai évfolyamot, ahol a diákok közgazdasági, idegenforgalmi és informatikai stúdiumok közül választhatnak, a tandíj pedig, ahogy a Szféra egyik tulajdonosa, Oltványi Tamás fogalmazott, "nagyon alacsony", nem éri el a havi tízezer forintot.

A jelenlegi oktatási rendszer egyértelműen a középosztálynak kedvez, állítják az oktatási kerekasztal szakemberei, holott a középrétegeknek is érdekük lenne, hogy a Magyarországon befektetni szándékozó vállalatok találjanak maguknak megfelelő képzettségű munkaerőt. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet tudományos főmunkatársa, Liskó Ilona szerint ehhez meg kellene akadályozni a hátrányos helyzetű tanulók idő előtti lemorzsolódását. Jelenleg a legfeljebb nyolc általános iskolát végzett szülők gyerekeinek mintegy 40 százaléka, az állástalan szülők csemetéinek pedig csaknem kétharmada idő előtt hagyja abba tanulmányait, holott az iskolából kimaradó fiatalok 36 százaléka munkanélkülivé válik. Az unió által külön is vizsgált 15-24 éves korosztály munkanélküliségi rátája az Eurostat legutóbbi, áprilisi adatai szerint Magyarországon 20,1 százalék, szemben a 27 tagállam 16,1 százalékos mutatójával.

© sxc.hu

A költségvetésnek nebulónként még a legóvatosabb becslések szerint is 7-9 millió forint nyereséget hozna, ha az állam befektetne a hátrányos helyzetűek oktatásába. Ezt az MTA KTI két munkatársa, Kertesi Gábor és Kézdi Gábor számolta ki roma diákok példáján. Ha ugyanis a rossz családi körülmények közül kikerülő gyerekek eljutnának az érettségiig, akkor nem válna belőlük segélyen élő munkanélküli, sőt, mint a magasabban képzett emberektől általában, a költségvetés tőlük is több pénzt zsebelne be adók és járulékok formájában. A gyakorlatban azonban alig akad olyan második esélyt adó iskola, ahol azokkal a fiatalokkal is hajlandóak foglalkozni, akik a hagyományos oktatási rendszerből kibuktak, sok esetben szenvedélybetegek, netán börtönviseltek. A működők pedig, mint például a budapesti Belvárosi Tanoda Alapítványi Gimnázium és Szakközépiskola, bizonytalan pályázatokból próbálják egyik évről a másikra előteremteni költségeik 60 százalékát, miután az állami támogatás a működési kiadásoknak csupán 40 százalékát fedezi.

A törvénymódosítást azonban olyannyira nem hangolták össze a reformokon dolgozó kerekasztal munkájával, hogy a minisztérium eredeti javaslata meg is lepte a szakembereket. Az előterjesztés ugyanis csak arra összpontosított, hogy szeptembertől kizárja a szakképzési alapból és az uniós támogatásokból azokat az önkormányzati szakiskolákat, amelyek nem társulnak, és oktatási programjuk kialakításakor nem veszik figyelembe a gazdaság igényeit. Bár a szakma a törekvéssel egyetértett, zokon vette, hogy a minisztérium figyelmen kívül hagyta több fontos javaslatukat. Végül is sikerült elérni, hogy a lemaradókat szintre hozó és a szakmai képzésnek megágyazó alapképzés elkülönüljön a szakképzéstől, a felnőtt- és továbbképzés pedig a most szerveződő térségi integrált szakképző központokba kerüljön.

Az összehangoltságot hiányoló aggodalmakat az oktatási minisztérium államtitkára, Arató Gergely azzal hárította el, hogy a mostani törvénymódosítás és az oktatási kerekasztal munkája nem függ szorosan össze; a szakemberek csak az ősszel fejezik be munkájukat, és a kormány csak azt követően, várhatóan 2008 első felében dönt a reformlépésekről. Kérdés azonban, addigra mennyivel lesz elszántabb a nagyobbik kormánypárt, hogy szembeforduljon a változatlanság mellett érvelő pedagógusokkal. Bár a minisztérium továbbra is nagyobb önállóságot adna az iskolafenntartóknak, és a béreket is a teljesítményekhez kötné, a szocialisták oktatási munkacsoportjának vezetője, Tatai-Tóth András azt hangsúlyozza, hogy a teljesítményt elismerő bér mellett a garantált bértábla és a közalkalmazotti lét biztonsága is szükséges a színvonalas oktatáshoz.

SZABÓ YVETTE