Tavaly márciusban 2,1 százalékos volt a tizenkét havi infláció. Az infláció gyorsulását az év eleji hatósági áremeléseken és az élelmiszer- és energiaárak jobbára külső hatásán kívül a lakossági fogyasztás gyorsuló növekedése is táplálja, mivel a reálbér-növekedés a tavalyi lassulás után ez év elején megint felgyorsult, de elemzők nem számítanak szigorításra a Szlovák Nemzeti Bank részéről.

A Szlovák Nemzeti Bank a legutóbbi, március végi kamatértekezletén sem mozdult: 4,25 százalékon hagyta alapkamatát, a kéthetes repót. Utoljára tavaly áprilisban csökkentette az alapkamatot negyed százalékponttal, azóta nem változtatott rajta. Bizonyosra vehető, hogy az év vége felé kénytelen lesz 4 százalékra csökkenteni az irányadó kamatot, hogy összhangba kerüljön az Európai Központi Bank szintjével.

A jövő januárban esedékes euróövezeti csatlakozás egyik legfontosabb feltétele, az inflációs feltétel tekintetében Szlovákia igen jól teljesít, annak ellenére, hogy a drágulás gyorsul. Az euróvezeti tagság feltétele, hogy a megelőző időszakban a jelölt országban az infláció tizenkét havi mozgó átlaga legföljebb 1,5 százalékponttal haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációjú EU-tagországban mért, mozgó tizenkét havi átlagos inflációk átlagát. Az EU statisztikai hivatalának utolsó teljes adatsora szerint a három legkisebb mozgóátlag átlaga februárral együtt 1,6 százalék volt, a referenciaérték tehát 3,1 százalék. Szlovákiában a februárral zárult tizenkét hónapban az átlagos infláció 2,1 százalékos volt az előző tizenkét hónaphoz képest, vagyis az ország igen kényelmesen a referenciaértéken belül maradt.

Március az utolsó hónap abból tizenkét havi periódusból, amelynek alapján az EU értékelni fogja Szlovákia érettségét az euró bevezetésére. A márciussal zárult tizenkét hónap referenciaértéke a nap folyamán később derül majd ki az EU statisztikai hivatalának márciusról szóló inflációs jelentéséből.

Szlovákiában az utóbbi időben megugrott az infláció, csakhogy közben – tavaly szeptember óta – az euróövezet maga sem teljesíti az EKB legföljebb 2 százalékos célját: az előzetes becslés szerint az euróövezetben márciusban 3,5 százalékra, újabb rekordra emelkedett a tizenkét havi infláció a februári 3,3 százalékról. Februárral bezárólag a tizenkét havi euróövezeti mozgóátlag 2,4 százalékos, az egész EU-é 2,6 százalékos volt.

Az inflációs feltétel fontos: emlékezetes, hogy Litvánia 2007-től szeretett volna belépni az euróövezetbe, de csatlakozását az inflációra hivatkozva utasították el az euróövezeti pénzügyminiszterek 2006-ban, pedig Litvánia mindössze 0,1 százalékponttal múlta felül a referenciaértéket, és minden más feltételt hűségesen teljesített.

Az államháztartás és a közadósságot tekintve is jók Szlovákia esélyei: GDP-arányos államháztartási hiánya tavaly 2,16 százalék volt, sokkal kisebb a tervezett 2,9 százaléknál, közölték előzetes adatként a szlovák pénzügyminisztériumban március végén. Az euróövezeti csatlakozás feltétele legföljebb 3 százalékos GDP-arányos deficit. Az arányaiban szerényebb hiányt elsősorban a GDP gyors, tavaly 10,4 százalékos növekedése tette lehetővé.

Az Európai Bizottság a legutóbbi, novemberi előrejelzésében 3,7 százalékon ismerte el Szlovákia 2006-os államháztartási hiányát, tavalyra 2,7 százalékot várt, idénre 2,3 százalékot, jövőre 2,4 százalékot valószínűsített.

A szlovák pénzügyminisztériumban most erre az évre 2,0 százalékos, jövőre 1,7 százalékos hiányra számítanak a konvergenciatervben szereplő 2,3 százalék, illetve 1,8 százalék helyett, 2010-re 0,8 százalékot jósolnak, 2011-re hiánymentességet valószínűsítenek.

A szlovák államadósság a múlt év végére 544 milliárd koronát ért el, ez a hazai össztermék 29,4 százaléka. Az euróövezeti belépés feltétele legföljebb 60 százalékos GDP-arány. A jelek szerint azonban az euróövezetbe kívánkozó új EU-tagokkal szemben az Európai Bizottság - amint Litvánia példázza - szigorúbb, mint régebben. Elemzők szerint ennek az az oka, hogy nem szívesen "importálnák" az euróövezetbe a felzárkózó piacú országok gyors gazdasági növekedéseket és azzal együtt viszonylag gyors inflációját, ugyanis az EKB egységes kamatpolitikája ezeket a szélsőségeket nem tudná kezelni, pontosabban csak a régi euróövezeti tagok gazdasági növekedésének megfojtása árán tudná fékezni.

Litvánia elutasításával az EU erőteljes példát mutatott. Előzőleg, amikor az euróövezet 1999-ben megalakult, Olaszország és Finnország még nem volt két éve az európai átváltási mechanizmusban, hét országban, közte Németországban nagyobb volt a közadósság az előírtnál, Spanyolország államháztartási hiánya nagyobb volt a szabályszerűnél, és azóta számos nagy ország, közte Németország, Franciaország és Olaszország éveken át ugyancsak túllépte a GDP legföljebb 3 százalékos államháztartási hiányára vonatkozó előírást. Az EU miniszteri tanácsa minden esetben "eljárási kegyelemben" részesítette a legnagyobb szabályszegőket. Görögországról pár éve kiderült: téves statisztikai adatokkal "készült fel" az euróövezeti tagságra.