A június 23-i ülésen változatlan alapkamatra voksolt Bánfi Tamás, Bihari Péter, Csáki Csaba, Hardy Ilona, Király Júlia, és Neményi Judit. Az alapkamat 8,75 százalékra történő emelését a Simor Andráson kívül Karvalits Ferenc, Kopits György és Oblath Gábor támogatta.

A kamatdöntő-ülés pénteken közzétett jegyzőkönyve szerint a tanács tagjai egyetértettek abban, hogy a kamatszint tartása esetén a döntés kommunikációja nagyobb kihívást jelent az előzetes piaci várakozásokra tekintettel. (A piac túlnyomó többsége az alapkamat további emelésére számított.)

Miközben többen sürgették a kamatemelési ciklus lassítását, a tanács továbbra is szükségesnek látja a szigorú monetáris kondíciók fenntartását, és kész megtenni a szükséges lépéseket, amennyiben az inflációs cél elérése veszélybe kerül.

A tanácstagok megítélése szerint a legfontosabb monetáris politikai kihívást az importált infláció emelkedése miatt a jegybanki inflációs cél horgonyszerepének megerősítése jelenti. A jegybanki alapkamat elmúlt két hónapban végrehajtott emelése és a monetáris kondíciók szigorodása elősegítheti az inflációs célok teljesítését.

Ennek kapcsán egyes tanácstagok arra figyelmeztettek, hogy a monetáris politikának az 5-8 negyedéves horizonton várható inflációs folyamatokra kell reagálnia, és a kilátások nem változtak érdemben május óta. Elhangzott ugyanakkor olyan vélemény is, hogy az eddigi kamatlépéseket csak az egyértelmű dezinflációs eredmények elérése után lehet sikerként elkönyvelni.

A Monetáris Tanács tagjai egyetértettek abban, hogy az inflációs pályát nagymértékű bizonytalanság övezi, és a növekedési kilátások továbbra sem javultak érdemben. Megoszlott ugyanakkor a tanácstagok véleménye a makrogazdasági kereslet visszaesésének dezinflációs hatásáról.

Többen azt hangsúlyozták, hogy a keresletszűkítés inflációcsökkentő hatása csak fokozatosan bontakozhat ki. Egyes tanácstagok azonban ehhez hozzátették, hogy a potenciálistól elmaradó növekedésre utaló jelek egyelőre közvetetten sem érzékelhetőek a kapacitás-kihasználtság mutatói, illetve a munkaerő-piaci statisztikák alapján.

Több tag arra hívta fel a figyelmet, hogy a nemzetközi nyersanyagárak további emelkedése és a globális inflációs nyomás erősödése miatt megtorpanhat a dezinfláció, ami a középtávú inflációs kilátásokat is veszélyezteti. Más tagok azonban úgy értékelték, hogy a jelenlegi helyzetben a fundamentális okokra visszavezethető nyersanyagpiaci áremelkedést a spekuláció is erősítette. Ennek következtében célszerű figyelmen kívül hagyni a magas áringadozást, illetve az átmeneti túllövéseket, és a nyersanyagárak előrejelzésre gyakorolt hatását elégséges az inflációs jelentések frissítésekor, negyedévente átvezetni. Elhangzott olyan vélemény is, hogy a nyersanyagár-emelkedésre másképp kell reagálnia az olyan országok jegybankjainak, ahol a belföldi kereslet a magyarországihoz hasonlóan nyomott.

A tanácstagok egyetértettek abban, hogy a belföldi inflációs kilátásokat alapvetően befolyásoló ár- és bértendenciákat nagyfokú bizonytalanság övezi. Kedvező jelnek minősíthető, hogy a legfrissebb adatok alapján a piaci szolgáltatások inflációja a korábbi várakozásokhoz képest alacsonyabb volt.

A teljes fogyasztói árindexet figyelembe véve azonban még nem értékelhetőek egyértelműen pozitívan az inflációs folyamatok. A legutolsó béradatok kapcsán több tanácstag azt hangsúlyozta, hogy a fehéredés által kevésbé érintett, és ezért a bérek dinamikáját valószínűleg jobban tükröző 250 főnél többet foglalkozató vállalatoknál határozottan mérséklődött a bérnövekedési ütem. Egyes tanácstagok azonban arra hívták fel a figyelmet, hogy a gyors bérnövekedés továbbra sincs összhangban a gazdaság gyenge teljesítményével, különösen a kis- és középvállalati szektorban. Mindez strukturális problémákra utalhat, illetve a megfelelő képzettségű munkaerő-tartalékok hiányára. A béralakulás kapcsán elhangzott olyan hozzászólás is, hogy a fehéredés hatása keresleti oldalról ugyan nem jelentkezik, de költségoldalról növelheti az inflációs nyomást.

A tanácstagok úgy értékelték, hogy a kockázati étvágy csökkenése miatt a forinteszközöktől elvárt kockázati felárak ismét emelkedtek. Többen arra figyelmeztettek, hogy a globális inflációs nyomásra reagálva a nagy jegybankok egyre szigorúbb hangvételű kommunikációt folytatnak, ami a forint hozamgörbe emelkedéséhez is hozzájárult. Egyes tanácstagok úgy értékelték, hogy az árfolyam- és hozamalakulást spekulációs pénzmozgások is befolyásolhatták az elmúlt időszakban. Elhangzott olyan vélemény is, hogy az inflációs félelmektől vezérelve az ázsiai és dél-amerikai feltörekvő országok jegybankjainak egyre nagyobb hányada szigorított érdemben a monetáris kondíciókon.