A német konzervatív napilap politikai elemzője, Georg Paul Hefty írásának bevezetőjében utalt arra, hogy Magyarország csakis a Nemzetközi Valutaalap, az Európai Unió és a Világbank 20 milliárd eurós hitelfelajánlásának köszönheti azt, hogy sikerült elkerülnie a fizetésképtelenséget.

A kialakult helyzetnek azonban Hefty szerint nem csupán az az oka, hogy a nemzetközi pénzügyi válság csökkentette a „gátlásküszöböt”, vagy hogy egyes „játékosok” másutt elszenvedett veszteségeiket most itt próbálták kiegyenlíteni. Az ok abban is rejlik, hogy az országnak sok sebezhető pontja van.

Magyarországot – fogalmazott a cikkíró – már a fordulat évében, 1989-ben egy nagy félreértés vetette vissza. Ez pedig az volt, hogy a beruházásokra kész nyugat-európaiak és amerikaiak az országot kelet-európainak tekintették, noha közép-európai volt. A magyarok azonban minderre hasonlóan tévesen reagáltak, s lakástulajdont igyekeztek szerezni, ahelyett, hogy vállalati tulajdonrész megszerzésére törekedtek volna. Ezáltal pedig elmulasztották azt, hogy biztosítsák az őket megillető részesedést a „népi vagyon” felosztásában.

Azóta azonban az újság szerint a lakosság széles rétegei a kialakult viszonyok áldozatainak érzik magukat. Először a szocialista párt gyűjtötte maga köré az elégedetleneket, az Antall József és Orbán Viktor által irányított polgári kormányok ellen vezérelve őket, ebben az évtizedben pedig az Orbán vezette polgári szövetség tömöríti őket maga köré abból a célból, hogy a szocialistákat – akiknek az élén négy év óta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök áll –, kiűzze a hatalomból. Ez a kölcsönös kiszorítósdi mindazonáltal nem a pártok szokásos vetélkedése, hanem egy foggal-körömmel vívott harc, amely a társadalmat két – megegyezésre képtelen – táborra szakította.

Hefty szerint a „majdnem csőd” által okozott sokk sem elegendő az ellentétek legyőzésére. Orbán számára ugyanis túl jók a kilátások a 2010-es parlamenti választások megnyerésére ahhoz, hogy kompromisszumra vagy akár még konszenzusra törekedjen a válság leküzdése, illetve a valutaalap, valamint az EU által szabott feltételek teljesítése érdekében – fogalmazott a cikkíró, hozzátéve, hogy az Orbán-tábor azt akarja, a népi harag „tovább főjön”.

Ez annál is könnyebb, mivel Gyurcsány miniszterelnök saját bevallása szerint csak két éve folytat „helyes politikát”, miközben már négy éve van hatalmon – írta Georg Paul Hefty, aki szerint a minimálbérrendszer (sokan minimálbéren vannak bejelentve, aminek következménye a megélhetéshez elégtelen nyugdíj, illetve az adórendszer és társadalombiztosítás bevételeinek elmaradása) és a legutóbbi, "ugyancsak abszurd" kamatpolitikai fejlemények (melyek oka a a lakosság és a vállalatok devizában történt eladósodása az elmúlt években) is azt bizonyítják, hogy Magyarországon kisiklottak a dolgok. Az alacsony nyugdíjak kompenzálására a két nagy párt, ritka egyetértésben, bevezette a 13. havi nyugdíjat, amely most szálka a valutaalap szemében. A minimálbérrendszer elterjedése odavezetett, hogy a szakszervezetek gyengék maradtak. Így gyakorlatilag nincs senki, aki a siker reményében vihetné keresztül egy egészséges bérstruktúra kialakítását.

A német konzervatív napilap szerint amennyiben az ország belekezd a segély feltételéül szabott konszolidálási programba, a reáljövedelmek nem csak a közszolgálatban dolgozók esetében csökkenek majd erőteljesen. Mivel a magyarok eddig is lehetőségeiken felül éltek, most a recesszióval aligha tudnak majd szembeszállni. Azonban mégsem az ezzel kapcsolatos vita fogja meghatározni a jövőt, hanem a kollektív tudat a válság végén – fogalmazott Hefty, aki szerint előre látható: a lakosság ismét áldozatnak érzi majd magát, ahelyett, hogy büszkén összefogna egy nagy veszély elhárítása érdekében.