„Bár az általánosan elfogadott szakértői vélemények alapján talán már vége a recessziónak, a hosszú távú potenciális növekedési pályához való visszatérésre még jó ideig, valószínűleg évekig várni kell. A hihetetlen szárnyalást követően a legtöbb részvénypiac immár a 2003-2007 közötti – akkor jelentős gazdasági növekedés által támogatott – értékeltségi szintek mellett, túlvett tartományban mozog, de a profitkilátások beláthatósága – a bizonytalan időtartamú világgazdasági felépülés miatt – még mindig nagyon gyenge” – hívta fel a figyelmet elemzésében Pallag Róbert, a Generali Alapkezelő részvényportfólió menedzsere.

Miközben a V-alakú gazdasági felépülés víziója még mindig él, a meglévő és még mindig látható kockázatokkal egyelőre nem foglalkoznak a befektetők. A piac normál, ciklikus gazdasági felépülést áraz, de nem veszi figyelembe, hogy a válságot megelőző esztendőkben kialakult pénzügyi- és ingatlanbuborék eltorzította a globális gazdaság szerkezetét: az olcsó hitelek és a mesterségesen felfújt eszközárak túlburjánzó iparágakhoz és globális egyensúlytalansághoz, összességében strukturális problémákhoz vezettek” – emelte ki Pallag Róbert. Szerinte a „Kína és a fejlődő világ termel, Amerika és a fejlett világ népessége fogyaszt” modell több alapvetése már nem állja meg a helyét. A legnagyobb problémát a túlzott eladósodottság jelenti, amely a fejlett világban akár szakítópróbája is lehet az eddigi pénzügyi kultúrának, amelyben elvileg hitelekből szinte korlátlanul lehet vásárolni. A feltörekvő piacok bővülő belső keresletére épülő modellváltás a jövő irányát mutatja, de a kereslet és kínálat globális, új egyensúlyának kialakulása még hosszú időt vesz igénybe – mondja az elemző.

A likviditási buborék jellemzői

• óriási likviditásnövekedés a globális pénzpiacokon • hirtelen árfelhajtó hatás a pénz- és tőkepiaci eszközöknél (tőzsdén jegyzett nyersanyagok, kötvények, részvények), elszakadva a valós fundamentumoktól • limitált a multiplikátorhatás a széles értelemben vett reálgazdaságban, mert a gazdaság vérkeringésébe bejutó pénz csak lassan jut el újabb és újabb vállalkozásokhoz, s generál újabb és újabb jövedelmeket • a jellemzően vagyonhatáson keresztül megjelenő, fogyasztásra gyakorolt hatás szintén korlátozott • lefutási ideje rövidtávú, függ a kormányzati és jegybanki döntésektől

A pénzügyi rendszer összeomlásának megakadályozása elképesztő méretűvé duzzadó, folyamatos likviditást generáló injekciókúrát kívánt, amelyet a világ vezető jegybankjaitól és a globális pénzügyi intézményektől. A példamutatóan koordinált globális monetáris intézkedéseknek azonban óriási ára van. A Generali Alapkezelő elemzőjének véleménye szerint a kialakult likviditási buborék életének utolsó szakaszához érkeztünk. Az általános nézet szerint gyenge gazdasági környezetben, alacsony kapacitáskihasználtság mellett jó ideig nem kell inflációs veszéllyel számolni, így a jegybankok tartósan alacsony alapkamattal akár évekig segíthetnek a gazdaság újraélesztésében. Ugyanakkor a jelenlegi helyzetben ez nem feltétlenül állja meg a helyét, mivel a rendszer strukturális egyensúlyi problémái miatt a korlátlan rövidtávú likviditás csak tüneti kezelés, miközben a tiszta likviditási buborék könnyen gerjeszthet inflációs várakozásokat, majd inflációt, amelyet a gazdasági felépülésbe vetett téves hit és a spekulánsok forró pénzei együttesen támogatnak. „Az idei évet jellemző deflációs környezet után jövőre már az inflációs problémák (és annak megoldási módjai) kerülhetnek a figyelem középpontjába.” – vélekedik Pallag Róbert.

A következő időszakban a jegybankok fel kellene ismerniük a likviditási buborék veszélyeit, ám elképzelhető, hogy jövőre megoldhatatlan dilemmával szembesülnek, ha egyszerre kell menedzselniük a vártnál gyengébb növekedési és a vártnál erőteljesebb inflációs kockázatokat. A Fed – vélik a Generalinál – az optimista befektetői várakozásoknál hamarabb kényszerül likviditáscsökkentő lépésekre (és kamatemelésre), hogy megállítsa az inflációs várakozások (és a nyersanyagárak) gazdaságra gyakorolt káros hatásainak terjedését. Pallag Róbert szerint összességében a befektetők az előző krízisek utóéletének megfelelő gazdasági felépülést áraznak, miközben a válság strukturális problémáinak megoldási módja még nem látható. Sőt fennáll a veszélye, hogy a reális fundamentális pályától még inkább elrugaszkodó eszközbuborékok alakulnak ki. Ezeknek a nyersanyagpiacokon már látható jelei vannak, de az elmúlt hónapok elképesztő részvénypiaci szárnyalásában is meghatározó szerepet játszottak.

„A jelenlegi környezetben igen óvatos befektetői magatartást tartunk indokoltnak, arra számítunk, hogy bár még egy ideig emelkedő trendben maradhatnak az árfolyamok, inkább előbb, mint utóbb növekszik majd a piacok volatilitása. Az elmúlt hónapokban vásárló befektetők döntő többsége már komoly nyereséget tud realizálni, részben emiatt egy-egy újabb, a várakozásokhoz képest csalódást jelentő információ napvilágra kerülése még az eddigieknél is erőteljesebb kilengésekhez vezethet az árfolyamokban. A piacot az a remény támogatja, hogy a stimulusok és likviditásfokozó intézkedések segítségével a stabilizálódás után megkezdődik a fenntartható reálgazdasági élénkülés. Várakozásaink szerint ebben csalódnak majd a befektetők, így az év vége felé vagy 2010 elején alapvető változás áll be a globális piaci hangulatban. Emiatt a piaci szereplőknek érdemes lehet az abszolút hozamú befektetések felé fordulniuk” – foglalta össze várakozásait Pallag Róbert.