Fülöp András, a Deloitte Zrt. pénzintézeti szektorának vezető partnere szerint a valódi törésre 2009 elején került sor, amikor a tőzsdei bankértékelési mutatók mindenkori rekordmélységeket mértek, a bankvezetők figyelme pedig a nyereségesség, illetve a növekedés helyett inkább a meglévő portfóliók kezelésére, betét-hitel arány javítására, túlélési stratégiák kidolgozására és a kinnlevőségek behajtására összpontosult. A Deloitte elemzése azt mutatja, hogy a behajthatatlan hitelek mértéke növekszik, miközben a hitelek és betétek aránya kis mértékben javul, továbbá a kamatrés és a díjbevételek növekednek.

A Deloitte szakértője kifejtette, hogy a szereplők összetétele nem változott ugyan a közép-európai bankok „top 10”-es listáján 2008-ban, ám néhány jelentős változás megfigyelhető. Az OTP visszaszerezte a vezető pozícióját a tavalyi első cseh CSOB-tól, mivel utóbbi a hitelek korlátozására és kintlévőségeinek csökkentésére kényszerült anyabankja, a KBC pénzügyi stabilitása érdekében. A korábbi második helyezett Pekao Bank most a negyedik helyre esett vissza mérlegfőösszegének csökkenése miatt. A cseh Česká spořitelna és a lengyel PKO a második, illetve a harmadik helyre tornázták fel magukat.

A mérlegfőösszeget tekintve a lengyel BRE Bank volt a „top10” egyetlen tagja amelyik növekedést tudott felmutatni a március 31-ével végződő egy éves időszakban. A Pekao Bank lett Közép-Európa legjövedelmezőbb pénzintézete, megelőzve ezzel a kategóriát korábban vezető OTP-t. A BCR érte el a legmagasabb profitnövekedést a „top10” bank közül annak köszönhetően, hogy megkétszerezte eredményét – a bank profitjában azonban torzulást eredményezett biztosítójának eladása. A Pekao Bank és a Česká spořitelna 76, illetve 45 százalékos profitnövekedést értek el, ami kiváló teljesítménynek számít 2008-ban.

Fülöp András kiemelte, hogy a régió 50 legnagyobb bankjának átlagos eszközérték-növekedése 2008-ban euróban mérve 10 százalékos volt, helyi valutában számítva pedig körülbelül 21 százalékos. 2008-ban a legnagyobb közép-európai bankok 84 százalékának (42 banknak) növekedett a mérlegfőösszege, és csupán 25 bank jelentett a 2007-es adatánál alacsonyabb nettó nyereségességi adatokat.

A 20 legnagyobb közép-európai bank a Deloitte szerint (millió euró) © Deloitte

2009 első negyedévében azonban a helyzet gyökeresen megváltozott. Ennek az időszaknak az eredményei azt mutatják, hogy a bankok eszközértéke éves összehasonlításban átlagosan 3 százalékkal, 2008. december végéhez képest pedig 6 százalékkal csökkent.

A 2009-ben negyedéves adatokat szolgáltató 36 bankból körülbelül 29-nek a mérlegfőösszege csökkent 2008 végéhez viszonyítva. A 2009. első negyedévi nettó eredmények átlagosan 66 százalékkal alacsonyabbak voltak, mint a 2008-as év azonos időszakában. A korlátozott hitelezési tevékenység és céltartalékok szintén hozzájárultak a közép-európai pénzintézetek veszteségeihez. 2008-ban az 50 legnagyobb közép-európai bank közül egy sem jelentett nettó veszteséget, 2009 első negyedévében viszont e pénzintézetek 14 százaléka igen.

A Deloitte szakértője elmondta, hogy a bankszektor pénzügyi helyzete a régió összes országában hasonlónak tűnik. 2009 első negyedévében a magyar bankok nettó kamateredménye 6 százalékkal, adózott eredménye pedig több mint kétharmadával (majdnem 70 százalékkal) csökkent. Mindeközben a lengyel bankok nettó kamateredménye 24 százalékkal csökkent, a céltartalékok költsége hatszorosára nőtt, az adózott eredmények pedig mindezek következtében 63 százalékkal csökkentek. A legnagyobb cseh bankok behajthatatlan hitelekre fordított céltartalékainak költségei csaknem háromszorosára növekedtek, adózott eredményük pedig 14 százalékkal csökkent.

A Deloitte ranglistájának jövő évi, következő kiadása valószínűleg már megmutatja, hogy mekkora pusztítást végzett a válság a régióban. A tanácsadó cég szerint a következő nagy ágazati kérdés, hogy az eddig gyors növekedésre alapuló banki kultúrát az egyes pénzintézetek milyen mértékben tudják átalakítani a jelen kihívásainak megfelelően. Van azonban egy lényeges különbség az amerikai és brit, valamint a közép-európai bankválság között: az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában ugyanis a pénzintézetek okozták a válságot, míg Közép-Európában a reálgazdaság problémái és a nyugati anyacégek erőteljes régióbeli befektetései növelték meg a helyi pénzügyi rendszer kockázatait. Bár a közép-európai bankoknak csak kevéssé kell másodlagos jelzálogpiaci válsággal érintett eszközökre hagyatkozniuk, a szektor még mindig rendkívül sérülékeny. Ennek következtében a háztartások és vállalatok hitellehetőségei régiószerte meglehetősen szűkösek, ami sok országban csak tovább mélyítette a válságot.