Brazília is megérezte a globális gazdasági válság hatásait, de korántsem remegett meg annyira, mint a világ más országai, s igen hamar ismét magára talált – írja a Knowledge Wharton elemzése. Az idei második negyedévben, Latin-Amerikában először, már a gyógyulás jeleit mutatta. Pedig a fél kontinensnyi ország nem éppen stabil gazdaságáról volt híres. Egészen 2002-ig mintha hullámvasúton utazott volna, hol fent, hol pedig lent volt, hatalmas külső adósságot s törlesztési kötelezettségeket cipelt. Amikor a jelenlegi elnök, Luis Inácio Lula da Silva 2002-ben hatalomra került, olyan politikát kellett kezdenie, amely megalapozhatja a tartós növekedést, amire az ország már a hatvanas évek óta várt.

A felfelé tartó folyamatok beindultak, s csak a tavaly eszkalálódó pénzügyi válság akasztotta meg őket. A brazil tőzsde főindexe, a Bovespa a 73 000 pontos, szédítően magas csúcsról 2008 tavaszára 30 000 pont alá csúszott egy év leforgása alatt. A valutaárfolyam is sokat gyengült, hiszen míg egy dollárért decemberben 1,55 realt kértek, addig márciusban már 2,5-öt. A gazdasági bizonytalanságok a GDP-t is visszavágták, tavaly az utolsó negyedévben 13 százalékot esett éves összehasonlításban. De a gazdasági jelzőszámok azt mutatták, hogy az ország gyorsan visszatérhet a válság idején elhagyott útra. Affonso Celso Pastore, a Brazil Központi Bank korábbi elnöke más szakértőkkel egyetértésben azt prognosztizálja, hogy a gazdaság 2010-ben már 5,0-5,5 százalék körül növekszik majd.

Brazil olajfúró platform a tengeren. Van elég energiájuk © AP

Mára a real visszatért a pénzügyi válság előtti árfolyamához, s a Bovespa index is 64 000 pontig jutott. Sőt, visszatértek a befektetők is, amit mutat, hogy Brazíliában került sor az idei legnagyobb tőzsdei bevezetésre a világon, amikor a spanyol Banco Santander helyi pénzintézete 8 milliárd dollár értékű részvényt kibocsátva lépett a börzére.

Brazília legfontosabb adatai

Területe 8 547 404 km² Népessége a 2008-as becslés szerint 187 078 805 fő Népsűrűsége 22 fő/km² A GDP az IMF szerint 2008-ban összesen 1 572,0 milliárd USA dollár, vásárlóerő paritáson 1 594,5 milliárd dollár volt.

Felipe Monteiro, az amerikai Wharton Business School professzora és Brazília-szakértője azonban óv a túlzott optimizmustól. Szerinte ugyanis Lula elnöknek szerencséje volt a gazdasági reformokkal, hiszen ezekkel egy olyan időszakban állt elő, amikor bizonyos brazil termékekre hatalmas volt a kereslet a világpiacon, s az exportbevételek igen jelentős támogatást jelentettek. Például Kína gigantikus keresletet támasztott a szója és vasérc iránt. Ugyanakkor elismeri, hogy a mostani gazdasági fejlődés keretei már az előző elnök, Fernando Henrique Cardoso hivatali ideje alatt kialakultak a 90-es években. Ekkor vették célba az inflációt, vezették be a lebegő valutaárfolyamot és az elsődleges államháztartási többlet követelményét, illetve teremtették meg az adósságszolgálat forrásait.

Lula a bevált modellt konszolidálta és mélyítette el. Például nagyobb működési szabadságot adott a jegybanknak, s a pénzügyi többlet követelményszintjét még magasabbra emelte. A köztartozások esetében pedig hozzáfogott a „dollártalanítási” programhoz, s igen jelentős külföldi értékpapír-tartalékokat halmozott fel a külső sérülékenység mérséklése érdekében. Szakértők szerint Lula programjában legalább ennyire fontos volt, hogy diverzifikálta az exportszerkezetet, megteremtette a „dél-dél” kereskedelmi csatornákat, ami sokat segített, amikor az OECD országok által a brazil cikkek iránt támasztott kereslet csökkenni kezdett. (Mellesleg a „déli” üzleti kapcsolatok sok szavazatot értek az olimpia elnyeréséért folytatott versenyben is.)

Brazília sikereihez sokat hozzátesz, hogy szemben más dél-amerikai országokkal, a politikai és gazdasági osztály között nincsenek jelentős nézetkülönbségek a makroökonómiai orientáció, az adózási ügyek vagy a szociális ellátórendszerek megítélésében. A fejlődésért járó elismerést, s az ország gazdasági életében a fordulópontot az jelentette, amikor 2003-ban a nagy hitelminősítő intézetek, az S&P, a Fitch és a Moody’s egyaránt felminősítette. Ebben az évben történt meg először, hogy a BRIC országok (Brazília, Oroszország, India és Kína) növekedését a Goldman Sachs a leggyorsabbnak minősítette a feltörekvő gazdaságok között. Összehasonlításképpen: Argentína a teljes pénzügyi zűrzavarig jutott el 2001-2002-ben, Mexikóban pedig a reformprogram bizonyult teljesen életképtelennek.

A brazil gazdaság sokkal jobb helyzetben volt a pénzügyi válság kirobbanásakor, mint a többi latin-amerikai országé. Ezért elég volt a GDP mindössze 1,5 százalékának megfelelő nagyságú, durván 24 milliárd dolláros mentőcsomagot felhasználni, hogy a folyamatokat visszatérítsék az egészséges intervallumba. Ez pedig sokkal kisebb beavatkozás, mint amelyeket az OECD országok átlagosan, vagy a nagyobb fejlett gazdaságok voltak kénytelenek alkalmazni. A brazilok azért úszhatták meg ennyivel, mert hatalmas és növekvő a belső piacuk – miközben az export a GDP-nek csak kevesebb mint 15 százalékát teszi ki –, s a belső kereslet az adócsökkentések és a pénzügyi szigor mérséklése miatt fenntarthatónak látszik. Emellett az elmúlt évek tartalékképzési politikája miatt a jegybank képes volt a refinanszírozáshoz elegendő dollárral ellátni a piacot még a pénzügyi válság csúcspontján is. Mára a pénzpiacon ismét felerősödött a verseny, s a kereskedelmi bankok további részesedést akarnak szerezni. Némelyik pénzintézet százas nagyságrendben tervezi új fiókok nyitását.

Corinthians-szurkolók. Egyre több a dolgos kéz © AP

A brazil bankok óriási szerencséje, hogy még a legnagyobb pénzintézetek sem szálltak be a nemzetközi ingatlanpiaci befektetésekbe, s nem vásároltak mérgezett papírokat, amelyek egy sor fejlődő országban megbénították a pénzügyi rendszert. További támaszt adott a pénzintézetek igen magas kapitalizációja. A minimális tőkemegfelelési mutató Brazíliában 11 százalék, szemben a világszerte követett Basel rendszerben előírt 8 százalékkal. Tavaly decemberben az átlagos brazil érték 20 százalék volt, s az ország öt legnagyobb bankjánál, amelyek a piac kétharmadát fedik le, az átlagos érték 18,5 százalékot ért el. Ráadásul az országban nem alakult ki árnyék pénzintézeti rendszer sem, azaz a bankok 100 százaléka a központi bank megfigyelési hatókörében maradt.

Az ország hitelpiaca is egyre fejlettebb, hiszen 2002-ban a GDP-nek még csak a 22 százalékát tették ki a magánszektornak nyújtott hitelek, tavaly viszont már a 45 százalékát, s az arány még mindig növekszik. Ahogy a rendelkezésre álló munkaerő-tartalékok is, ami az előrejelzések szerint középtávon a belső keresletet támogató további fontos tényező.

A befektetők visszatérését jól mutatja, hogy 2008-ban a direkt külső tőkebefektetések (FDI) értéke elérte a 45 milliárd dollárt, s ennél több tőkét a világon csak Kína vonzott tavaly. Idén a válság miatt az FDI jelentős visszaesésére lehet ugyan számítani (a becslések 25 milliárd dollárról szólnak), de 2010-ben már ismét 30 milliárd dollár körüli értékre kúszhatnak fel a külföldi befektetések.

Aggodalmak ennek ellenére vannak a fejlődés fenntarthatóságát illetően. Az országban 2011-ben elnökválasztás lesz. Lula elnök biztosan leköszön, hiszen kitölti második ciklusát, s többet az alkotmány nem engedélyez számára. S bár elég valószínűtlennek tűnik, hogy a jelenlegi gazdaságpolitika lényegesen megváltozzon, politikai elemzők, például Marcelo de Paiva Abreu, a PUC-Rio egyetem professzora figyelmeztet, hogy a választás ésszerűtlen és populista kormányzati költekezéseket válthat ki. A robbanásszerűen megnövekvő kiadások pedig 2011-ben visszataszíthatják a brazil GDP-növekedést az 1980 és 2002 közötti „voo de galinha” (csirkeugrások, azaz fél lábon való ugrándozás, sántikálás) korszakába, amikor csak visszaesésekkel és zökkenőkkel tarkított pályán, igen lassan haladt a gazdaság fejlődése.

A fejlődést veszélyeztető másik tényező a „custo Brazil” (brazil költség), amin az üzletmenet helyi – a fejletlen infrastruktúrából, az elmaradt adó- illetve munkaerő piaci reformokból és más tényezőkből adódó – nehézségei és extra költségei értendőek. A reformok elhanyagolásából fakadó veszélyekre Mexikó adott példát, ahol már korábban megakadt a GDP növekedése, mintsem az amerikai pénzpiacok összeomlása ezt kiváltotta volna. A reformok halogatása még akkor is jelentős kockázatot hordoz – állítják Brazília-szakértők –, ha tudjuk, hogy az ország gazdasága sokkal diverzifikáltabb, a magángazdaság környezete sokkal támogatóbb és a verseny sokkal erősebb, mint Mexikóban.

Rio de Janeiro este. Szebb napok virradnak rájuk © AP

A legnagyobb brazil cégek mára elérték azt a szintet, hogy globalizált vállalatok váljanak belőlük. A Vale bányaipari konszern, a Petrobras olajvállalat, a Gerdau acélművek, a BRF élelmiszeripari és a Natura kozmetikai társaságok vagy a vegyipari beruházó Odebrecht mind sikerrel pályázhatnak erre a státusra. De ehhez meg kell tanulniuk, hogy a helyi vagy regionális sikereket hogyan reprodukálhatják szerte a világon. Olyanfajta feladat előtt állnak, mint a koreaiak, amikor a Samsung, a Hyundai vagy az LG világméretű terjeszkedését kellett megalapozniuk egy-másfél évtizeddel ezelőtt. Mint korábban, most is a kulturális különbségek áthidalása okozza majd a legtöbb problémát, hiszen a globális vállalatokat nem lehet a továbbiakban brazil módon igazgatni. Aldemir Drummond, a Belo Horizonte-i egyetemen működő üzleti iskola professzora egyenesen azt ajánlja hazája politikusainak, hogy vegyenek leckéket kínai kollégáiktól, s játsszanak sokkal aktívabb és támogató szerepet a nemzetközi terjeszkedésben.

Annak ellenére, hogy Brazília hatalmas fejlődésen ment keresztül a 90-es évektől fogva, ma még mindig az az ország, ahol a Világbank adatai szerint a legnagyobb jövedelmi különbségek vannak, s a legnagyobb a távolság a nagyvárosok szűk gazdag csoportjai és a vidék mélynyomorban tengődő tömegei között. Emiatt óriási beruházásokra van szükség az oktatás és a szociális ellátás területén. Jó kezdeményezések persze vannak. A Bolsa Familia program keretében például 12 millió szegény háztartás kap szerény ellátmányt annak érdekében, hogy a gyerekeket iskolába járathassák, s orvosi ellátást kaphassanak.

A 2014-es futball-világbajnokság és a 2016-os olimpia sokat segíthet az infrastrukturális hiányosságok felszámolásában. Különösen a közlekedésben várható jelentős fejlődés, a két brazil megapolisz, Rio de Janeiro és Sao Paulo repülőtereinek fejlesztése, a városok közötti nagysebességű vasúti összeköttetés megteremtése és autópálya-építések következtében. A Brazil Központi Bank elnöke, Henrique Meirelles szerint létrehoztak egy 240 milliárd dolláros nemzeti fejlesztési alapot, amelyet már el is kezdtek felhasználni a legfontosabb „Rio 2016-os” fejlesztésekre.

Bár a gazdasági fejlődésből nyilván nehéz lenne sportot űzni, a Világbank jóslata szerint, ha Brazília azon az ösvényen marad, amelyen jelenleg halad, a világ tizedik legnagyobb gazdaságának pozíciójából 2016-ra az ötödik helyig emelkedhet – összegez a Wharton cikke.