A neves közgazdász a német Focus online hírportálnak adott interjúban úgy nyilatkozott, hogy Görögország "besvindlizte" magát az eurózónába és eladósodási politikájával tudatosan megsértette a játékszabályokat. Ha a számlát az EU egyenlítené ki, azzal csak csökkentené a Görögországot költségvetése rendbetételére kényszerítő nyomást. Hogy egyáltalán létezik ilyen nyomás az is csak a magas hozamra spekuláló pénzpiaci befektetőknek köszönhető.
 
A közgazdász szerint a görög példa azt bizonyítja, hogy az EU semmiféle eszközzel nem rendelkezik az eladósodó eurózóna-tagországok megregulázására. Hans-Werner Sinn igazi "görög drámának" látja a helyzetet, aminek egyszerűen nem lehet jó vége. Szerinte három lehetőség létezik: vagy az EU fizeti a számlát, vagy Görögország gazdasági válságba süllyed, míg versenyképessége helyre nem áll, vagy kilép az eurózónából és törlesztési moratórium védelmében leértékeli devizáját.
 
Az első megoldás csak rossz példával szolgálna a további "vétkeseknek". A második megoldás veszélye, hogy polgárháború közeli helyzetet teremtene az országban, a harmadik változat pedig azért riasztó, mert amint az eurózóna elveszítene egy tagot, a spekulánsok azonnal a következő lehetséges célpontra vetnék magukat. Görögország szempontjából az első megoldás lenne az ideális, elfogadhatatlan viszont az EU és a nettó befizető országok számára. A második senkinek nem jó, ráadásul a térség destabilizálódásához vezetne.

A harmadik lenne a legkevésbé rossz Görögországnak és a legjobb mindenki másnak, még a dominóeffektus lehetőségét figyelembe véve is – hangsúlyozta Sinn. Ha sikerül egyértelművé tenni a piacok számára, hogy Görögország azért került kivételes helyzetbe, mert megsértette a szabályokat, az sokkal inkább stabilizálná az eurót, mintha a látszat megőrzése érdekében, kerül amibe kerül, bent tartanák az euróövezetben. Egy átmeneti, önkéntes kilépés az eruózónából a legkisebb rossz lenne mindenki számára.

A közgazdász forgatókönyve szerint Görögország újra bevezetné a drachmát, 1:1 árfolyamon az euróval, majd leértékelésbe kezdene. Ezzel a megoldással megmaradnának a nominális árak, valamint érvényben maradhatnának a bérmegállapodások is. Ideális esetben ennek gyorsan és váratlanul kellene bekövetkeznie. A görögök számára megdrágulna a külföldi árucikkek beszerzése, csökkenne az import, növekedne az export, főként a turisztikai szolgáltatások exportja. Ettől eltekintve "belülről nézve" nem változna semmi. Amint a görög külkereskedelmi mérleg eléri az egyensúlyi helyzetet, az ország ismét kérhetné felvételét az eurózónába.