Magyarország kemény, látnivalóan véget nem érő megszorító programot követ, s a kamatlábakat magasan tartja, hogy támaszt nyújtson nemzeti valutájának – ismerteti a helyzetet Krugman. Hogy miféle megfontolások vannak emögött? Egyrészt Magyarország csatlakozni akar az eurózónához, másrészt óriási a félelem a forint leértékelődése miatt, ami hatalmas nehézségeket okozna a magyar privátszektornak a külföldi devizában (euróban és svájci frankban) való eladósodás miatt.

Paul Krugman. Így is, úgy is rosszul járunk

AP

A közgazdász közíró felhívja a figyelmet egy komoly logikai bukfencre az e helyzet fenntartását támogató érvelésben, s egy Lettországról írt korábbi bejegyzéséből saját magát citálja ennek megértetéséhez.

Nem értékelhetünk le – mondják az ellenzők Krugman szerint –, mert a privát szektornak túl nagyok a devizában lévő adósságai, és a leértékelés nagyon keményen érintené az adósokat a kölcsönök visszafizetésekor. Az ajánlott alternatíva – éles fizetéscsökkentés és komoly belső defláció – azonban szintén keményen fogja érinteni az adósságszolgálatot teljesítőket. Azaz a nominális leértékelés és a valóságos leértékelődés a defláción keresztül ugyanahhoz a hatáshoz kéne, hogy vezessen az adósságot törlesztők számára.

Ez azt mutatja, hogy az események megismétlik magukat, s ami első alkalommal is tragédia volt (Lettországban), az másodszor is az. Nem csoda, ha Magyarország ebből ki akar maradni.