Stílszerűen általános sztrájk fogadja az EU-csúcsra érkező kormányfőket Brüsszelben, melyet a belga megszorító csomag elleni tiltakozásul kezdeményeztek a szakszervezetek. A csomagra a költségvetési hiány csökkentése érdekében volt szükség - a sztrájk mintegy előrevetíti, mire lehet számítani, ha mindenhol elkezdik betartani a szigorú költségvetési tervezést előíró euróövezeti irányelveket.

Kérdőjeles zárolás

Az EU-csúcs vezető témája a decemberben kialkudott, stabilitási és költségvetési koordinációról szóló paktum aláírása lesz. A tagállamok költségvetéseinek túlszaladását fékező megállapodás a német elképzeléseknek megfelelően született meg, de néhány lényeges ponton már egy hónap alatt sikerült veszítenie a szigorából. A paktumot kormányközi megállapodások formájában szentesítenék, melyet idővel az uniós alapszerződésbe integrálnának.

A probléma ezzel az, hogy az eredeti elképzelés szerint az Európai Bizottság megkapta volna a jogot, hogy azokat az övezeti tagországokat, amelyek költségvetési hiánya meghaladja a 0,5 százalékot, az Európai Bíróságnál feljelentse – az pedig jogsértés esetén zároltathatta volna a rajtakapott ország költségvetésének egy részét.

Barroso: újra a figyelem középpontjában

MTI / Koszticsák Szilárd

Csakhogy a kétoldalú ratifikációk miatt nemzetek fölötti szervezetek (mint az Európai Bíróság) nem avatkozhatnak be a megállapodás betartatásába: ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy-egy tagállamnak kellene majd kezdeményeznie, hogy büntessék meg a szabályszegőt. Hogy ezt a „kedvességet” bármelyikük képes lenne-e meglépni, diplomáciailag eléggé valószínűtlen.

Kérdés egyébként az is, hogy hány tagállamnak kell aláírnia a paktumot, hogy életbe lépjen. Volt szó a 17-ből 15-ről, illetve 9-ről is: most a 12 tűnik nyerőszámnak – a hvg.hu-nak nyilatkozó diplomaták szerint mindez korántsem számmágia, hanem praktikus kérdés, mert ha túl sok aláíró kell hozzá, akkor elhúzódik az elfogadása, ha túl kevés, akkor meg alig lesz hatása az unióra.

Az adósságfék kimaradhat az alkotmányból

A decemberi megállapodás felpuhulására utalhat, hogy az adósságfék alkotmányban történő rögzítését a jelenlegi verzió már csak ajánlja, de nem írja elő kötelezően. Az Európai Központi Bank vagy a tagállamok közül Hollandia nemtetszését fejezte ki, mivel ezzel a költségvetési deficit elvétését jóval nagyobb súlyú problémának tekintenék, mint a vele szoros összefüggésben lévő adósságproblémát, amit szerintük semmi nem indokol.

Az adósságfék alkotmányos előírásának elhagyása az optimisták szerint azonban csak annyit jelent, hogy egyes országokba, ahol már évtizedek óta nem nyúltak az alaptörvényhez (mint például Dánia), nem kell feltétlenül a szabályt az alkotmányba foglalni ahhoz, hogy betartsák. Ez azokat a kritikusokat azonban nem győzi meg, akik a nem megfelelő szintű átültetést az EU-krízisalapba való befizetéssel szankcionálnák. Többen amiatt is elégedetlenek, hogy a GDP ezredrészének a zárolása nem elég visszatartó erejű, és a 2014-es határidő, mire a tervek szerint a paktum életbe lépne, túl késő, hogy a piacok bízni tudjanak a jelenlegi krízis európai szintű kezelésében.

Mi hogyan szólhatunk bele?

A magyarokat a mostani találkozóból leginkább az érdekelheti, hogy a jövőben az eurócsúcsokon hogyan vehetnek részt a nem eurózónához tartozó országok. Annyi már körvonalazódni látszik, hogy az ülésekre meghívást kap majd az Európai Parlament elnöke is (aki eddig nem vehetett részt), viszont az eurót nem használó, de a paktumot aláíró uniós tagokat egyelőre csak azzal kecsegtetik, hogy Herman van Rompuy, az Európai Tanács állandó elnöke tájékoztatni fogja a fejleményekről a csúcsokon jelen nem lévő államok képviselőit. Ezt a 8-ak, különösen Lengyelország, határozottan keveslik.

Orbán Viktor az EU-csúcson

AP / /Frank Augstein

A hivatalos témák között még szó esik az EU növekedési kilátásairól, és hogy a siralmas előrejelzéseket miképp lehetne szebbé tenni – konkrét döntés azonban aligha várható, legfeljebb szóba kerül bizonyos támogatási keretek átcímkézése. A találkozó off-programja ugyanakkor akár a napirend témáit is elhomályosíthatja. Az egyik ilyen az EU állandó krízismechanizmusának (ESM) a feltőkésítése: ezt sokak szerint előbbre kéne hozni, de főként Németországnak nagyobb részt kellene vállalnia benne, hogy az alap mindenképp elég legyen. (Tulajdonképpen erre szólította fel múlt heti berlini látogatásán Christine Lagarde IMF-elnök is Angela Merkelt). Az ESM július elsején lépne hatályba, 500 milliárd euró alaptőkével, amihez további 250 milliárdra számítanának a németektől.

Német komisszár és görög mentőcsomag

A másik égető probléma Görögország ügye: az már látszik, hogy a második görög - 100 milliárd eurós - segélycsomag nem lesz elegendő, és 10-20 milliárddal meg kellene toldani a részt vevő hitelező országok segítségét.

AP / Petrosz Giannakourisz

Óriási felzúdulást keltett Görögországban, hogy a további pénzügyi segítség fejében európai (leginkább német) költségvetési felügyelőt küldenének Athénba. Nem csoda, hiszen ez voltaképp a nemzeti szuverenitás egy részének a feladásáról, a költségvetési felelősség részleges átadásáról szól, ami aligha fogadható el egy független államnak.

Közben ugyanakkor késik a bankok és a kormányok közötti megállapodás a görög államadósság részleges elengedéséről: a hitelezők a 30 éves futamidejű cserekötvények lejegyzésére legkevesebb 3,7 százalékos kamatot akarnak, hogy cserében a 100 milliárd eurónyi görög adósság felét veszteségként leírják. Az európai országok ezt sokallják. Márciusban ugyanakkor lejár a görög államadósság következő részlete: addig nemcsak a hitelezőkkel kell megállapodni, hanem a csomagot is ki kellene egészíteni ahhoz, ha az EU a görög államcsődöt rendezett keretek között szeretné menedzselni.