Szombatig kell eldönteniük a magán-nyugdíjpénztári (manyup) tagoknak, hogy maradnak-e a pénztártagok vagy inkább a nyugdíjmegtakarításaikat az állam gondjaira bízzák. Előbbi hátránya, hogy a pénztárak ezentúl csak a tagok tagdíjaiból, illetve adományaiból tudja gyarapítania vagyonát, és az sem biztos, hogy fenn tudnak maradni. De az utóbbi sem biztat túl sok jóval, ha arra gondolunk, hogy tavaly az állam hogyan gazdálkodott a visszavett pénztári vagyonnal, vagy hogy milyenek a demográfiai kilátások. Azaz, hogy várhatóan egyre kevesebb ember tart el egyre több nyugdíjast. 

A Stabilitás Pénztárszövetség pénteken közzétett adatai szerint a tavalyi nagy vándorlást követően után idén a manyup-tagok 90 százaléka (87 ezer fő) döntött úgy, hogy ezentúl sem kér Selmeczi Gabriella nyugdíjvédelméből. A hvg.hu az indokokról kérdezte az öngondoskodás mellett a végsőkig kitartókat.

Öntudatos polgár

Zsolt 1999 augusztusa óta a Budapest Magánnyugdíjpénztár tagja. Sem 2010 végén, sem most nem fordult meg a fejében, hogy visszatérjen az állami rendszerbe, aminek okai részben személyesek, de nem kevés szerepet játszik döntésében a társadalmi felelősségérzet is.

"Negyven éves vagyok, egyedül élek, egyelőre se feleségem, se gyerekem. Megszoktam, hogy magamról saját magamnak kell gondoskodnom. Magyarország demográfiai helyzetét és gazdasági tartalékait látva vélhetően nem lesz másként a nyugdíjam ügyében is", mondja, szerinte ugyanis annak finanszírozására az ország feltehetően nem lesz képes. Ha megéri, akkor a 2030-as évek végén megy nyugdíjba, a pontos évszámot nem tudja, hiszen a következő évtizedekben valószínűleg emelkedni fog a munkában töltendő évek száma.

Szórakozó nyugdíjasok. Jó dobás volt?

AP

A számlaegyenlege jelenleg 2,1 millió forintot mutat, a felhalmozott hozam pedig 445 ezer forint. "Könnyen kiszámolható, hogy ha a további 25 évben folyamatos lesz a befizetés, akkor megteremtem magamnak a saját nyugdíjam fedezetét." Nem beszélve arról, hogy a magánkasszában lévő befizetés - szemben az állami rendszerben lévő pénzzel - örökölhető.

"Meg vagyok győződve arról, hogy a magyar társadalom legsúlyosabb zavarainak egyik oka az, hogy nálunk fájdalmasan kevés az öngondoskodásra képes, szabad, független honpolgárok száma.", hangsúlyozza. Ezalatt elsősorban nem az egzisztenciális függetlenség, hanem az öntudatos, büszke, polgári mentalitás feltűnő hiányát érti. Azok közé szeretne tartozni, akika saját példájukkal bizonyítják be a magyar társadalomnak: vannak ebben az országban olyanok, akik nem akarnak kiszolgáltatottságban élni, mégis meg tudnak állni a saját lábukon.

Nem bízik az államban

Az egyetem elvégzése óta, azaz lassan hét éve dolgozik Nóra. Ügyvédjelöltként egy nemzetközi ügyvédi irodában dolgozott, aztán a szakvizsgák óta egy légitársaságnál lett jogtanácsos. "Eddig sem a minimális nyugdíjjárulékot fizettem" - meséli a 30 éves jogász. Amikor 2005 augusztusában dolgozni kezdett, kötelező volt belépnie a magán-nyugdíjpénztárba. Az Allianzot választotta, azóta is ott van. Amikor tavaly télen kiderült, hogy választani kell, gyorsan „rájött” az öngondoskodás, azóta a 2006 óta meglévő unit-linked életbiztosítása mellett havi tízezret fizet önkéntes nyugdíjpénztárba és az egészségpénztárba is.

"Tavaly év elején több okból maradtam: egyrészt kvázi megosztottuk a kockázatot a pasimmal. Ő átlépett az államiba, én maradtam, valamelyikünknek csak bejön és eltartja a másikat 30-40 év múlva, amikor már nem tudunk dolgozni" - sorolja az indokokat Nóra, aki élettársával még 19 évig fizeti a lakáshitelt, és szeptemberre várják első gyermeküket.

Az ügyvédnő az állami rendszerekben továbbra sem bízik. Szívesebben bízza a pénzét egy olyan cégre, melynek célja a profit, "mert ők kevésbé tehetik meg, hogy "most másra kell a pénz" felkiáltással elköltik, és aztán mire nyugdíjba megyek, leshetem, hogy mennyi az annyi". Ha végképp ellehetetlenítik a rendszert, még mindig fizetheti ugyanezt az összeget valami más megtakarítási formába. 

Senki nem tudja megmondani, mi lesz a jogi szabályozás a következő 30 évben, ecseteli Nóra, de az nem lehet, hogy akik továbbra is fizetik az állami pillérbe a nyugdíjjárulékot, ne kaphassanak nyugdíjat. Éppen ezért azt is tervezi, hogy az „Így írnánk mi”-n elérhető beadványt felhasználva az Alkotmánybírósághoz fordul.

Öngondoskodásra ösztönöz

"Amikor tavaly a maradás mellett döntöttem, akkor azért volt bennem dac is amiatt, ahogy ezt az egészet intézték" - indokolja a döntését Tasi András, 34 éves grafikus. De megnézte azt is, hogy mik a lehetőségek. Végül az utolsó előtti nap döntött a maradás mellett. Akkor úgy látta, hogy még mindig jobb a biztos 8 százalék, amelynél követni tudja, hogyan gyarapodik a pénze, mint a kormány által ígért 24 százalék. "Ráadásul az én korosztályom nem már nem nagyon hiszi azt, hogy az államtól fog nyugdíjat kapni" - jegyzi meg keserűen. Az is szerepet játszott a döntésében, hogy "nagyon bénán volt az egész lekommunikálva", és végül be is bizonyosodott, hogy sok dolog teljesen másképp alakult, mint ahogy ígérték.

"Most az az indokom, hogy úgy néz ki, az állam a legrosszabb gazda – ezt ugye a hét elején is láthattuk. Annak külön örülök, hogy a CIG-Pannóniánál vagyok, ami – ha jól tudom – tavaly a legjobb hozamot hozta." (A fiatalember megtakarításait feltehetően a növekedési portfólióban kezelik, ebben a kategóriában a CIG-Pannónia enyhe pluszos hozamot tudott elérni. amivel a PSZÁF adatai szerint a második legjobban teljesítő nyugdíjpénztár volt - a szerk.)

András 2000 óta manyup-tag, és nagyon kiváncsi, hogy milyen feltételeket teremtenek a pénztáraknak a további működéshez. Semmiképpen sem szeretné az államra bízni a pénzét: "Ha esetleg megszűnnek a manyupok, akkor is inkább egy önkéntes pénztárt választok, mint az állami rendszert. "

Megéri a tagdíjat

Istenigazából semmi különös oka nem volt a maradásra Zsoltnak, a 37 éves informatikusnak, csak próbált számolni azzal, hogy hogyan fog alakulni az elkövetkező 20 év. "Van két gyerekem, picik még mindketten, egyikük óvodás, a másikuk bölcsödés. Őket még fel kell nevelni, iskoláztatni kell és ez mindenképpen valamiféle befektetést igényel" - említette a döntéshez figyelembe vett szempontokat.

16 évvel ezelőtt már meg kellett terveznie, hogy miből lesz nyugdíjam 30 év múlva. Akkor kezdett el dolgozni, ez nagyjából egybeesett azzal, amikor kötelezően be kellett lépni valamilyen magán-nyugdíjpénztárba (1998). Idővel rájött arra, hogy ennek valamiféle hozadéka is lehet, hiszen más komolyabb megtakarítása nincs.

"Már akkor elegem lett az államból, amikor tavaly jöttek azzal az indokkal, hogy mindenkinek megmentik a nyugdíját, úgy, hogy az egészet beleöntik az államháztartásba, amiről tudjuk, hogy csak elviszi a pénzt" - utal a döntése hátterére Zsolt. "Hablatyoltak itt egyéni számláról, de nem lehetett tudni, hogy mi az, amit meg is fognak tartani az ígéretekből. Egyvalamit beváltottak: elköltötték."

Zsolt nem hajlandó a saját megtakarításait. amiért tizenvalahány évet dolgozott, "az államnak adni". És ha "ne adj’ Isten, elpatkolok, legalább a gyerekeimnek marad valami pénz" - mondja.

Idős úrvezető. Van-e rajta sapka?

Egy kicsit bonyolítja a dolgot, hogy az Aegon Magánnyugdíjpénztárnak a tagja, amely meg fog szűnni. Mindenképpen keresni fog egy másik pénztárat, és minden olyan lehetőségre vevő, amellyel a nyugdíjpénzként befizetett összeget meg tudja tartani. Még nem tudja, hogy milyen feltételekkel tud átlépni máshova, de kivár. "Nekem megér havonta 5-6-10-12 ezer forint befizetni tagdíjra, ha így manyup-tag maradhatok."

"Engem ne zsaroljon senki"

Panka már a kezdetektől, 1998 óta magán-nyugdíjpénztári tag, akkor lépett be az ING-hez. A 39 éves banki ügyintéző tavaly azért maradt, mert már akkora összeg volt a számláján, hogy megérte az öngondoskodást választani. "A másik indokom inkább ideológiai jellegű volt: engem ne zsaroljon senki hazug ígéretekkel, miközben semmi biztosíték nincs arra, hogy valóban az a pénz az enyém lesz."

Szinte természetes volt Panka számára, hogy most is ugyanígy dönt. "Látva, hogyan élte fel a kormány a korábban visszalépettek pénzét, és hogyan hazudtak továbbra is mindennek az ellenkezőjéről, engem semmi sem győzött meg arról, hogy egy fillért is nekik kéne adnom a saját pénzemből."