Az indiai Ketaki Kadekart 2010-ben vették fel a Develor tréning- és tanácsadó-vállalat budapesti irodájához termékfejlesztőnek. Az első feladata az volt, hogy megtanulja, hogyan működik a termékek dokumentálására szolgáló szoftver. Ezt követően már az sem jelentett akadályt, hogy Kadekar otthonában, Mumbai-ban végezze a munkáját. Mégis Ketaki az egyetlen távmunkás a cégnél. 

„Minden ilyen kapcsolat bizalmat és korrektséget igényel a felektől. Ha ez nincs meg már a legelején, inkább ne is próbálkozzunk. Ennek ellenére van olyan munkavállaló, aki egyszerűen nem képes ilyen körülmények között komolyan teljesíteni, szükséges számára az irodai jelenlét. - mondja a Develor vezetője, Pozvai Zsolt. 

A rendszeres beszámoltatás szerinte alapvető követelmény, ami egyrészt az ellenőrzés, de legalább annyira a motiváció eszköze. Ketakivel közvetlen főnöke hetente, míg Pozvai havonta kommunikál beszámoltatási céllal. „Fontos, hogy érezze, szükségünk van rá és a munkájára, ami egyébként kiváló. Skype-on, e-mail-ben folyamatosan tartjuk vele a kapcsolatot, de évente legalább egyszer megteremtjük a lehetőséget, hogy személyesen is találkozhasson a teljes csapat.” – mondta Pozvai.

Otthoni munka kilátással

Az előnyök ellenére 

Ketaki hazájában, Indiában a távmunka általános, a foglalkoztatottak 56 százaléka ugyanis távmunkás. A nemzetközi átlag 17 százalék, a feltörekvő ázsiai térségben 24-27 százalék. Európában az írek közül dolgoznak legtöbben távmunkában. Magyarországon 2012-ben mindössze a foglalkoztatottak három százaléka (!) dolgozik otthonról. 

Pedig a távmunkavégzés számos előnnyel jár: földrajzi helytől független művelhető. Megspórolhatóak vele az utazás, valamint részben az irodai infrastruktúra fenntartásának a költségei. Csökken az utazással járó és az irodai konfliktusokból adódó stressz. Egyes felmérések szerint a távmunkában dolgozók hatékonyabban végzik a munkájukat, mint a hagyományos „bejárósok”, és még lojálisabbak is munkaadójukhoz. 

A távmunkában dolgozók általában azért szeretik, mert maguk oszthatják be az idejüket, és a családdal és a háztartással kapcsolatos szervezési feladatokat is könnyebben tudják megoldani. (Persze ez nem jelenti azt, hogy mindenki alkalmas vagy hajlandó otthoni munkavégzésre.)

Lusta HR-sek, érdektelen tulajdonosok 

„A távmunka mindenekelőtt munkaszervezési kérdés, a gond csak az, hogy nagyon kevés munkaadó vagy épp HR-es hajlandó ennek feltételeit végiggondolni és megteremteni” – mondta a hvg.hu-nak Forgács Tamás, a Magyar Távmunka Szövetség elnöke. Legtöbbször arra hivatkoznak, hogy a teljesítmény nehezen ellenőrizhető, a díjazás nehezen optimalizálható: túlórákat köteles kifizetni a cég, de ha kevesebbet dolgozik, mint a teljes munkaideje, a bérszámfejtésnél ezt nem vehetik figyelembe. Ilyenkor kérdés, hogy lazsált-e a dolgozó vagy olyan fürge, hogy a kiszabott munkáját hamar letudta. 

A távmunkának az internet elterjedése adott világszerte lökést. Magyarországon a 90-es évek derekán, a freemail.hu 1997-es születése után kezdett felfutni az internethasználat. Az első távmunkások is számítástechnikai szakemberek voltak, ahogyan ma is leginkább programozók, informatikusok dolgoznak otthonról - miközben a műfaj elvileg a szellemi munkát végzők sokaságának jelenthetne alternatívát. 

Gyerekszoba és dolgozó (nő)

A tavmunkainfo.hu oldal tanúsága szerint mára már 70-nél több területen kínálnak távmunkalehetőséget az asztrológiai és adótanácsadástól kezdve, a hálózatfejlesztésen, könyvelésen, lektoráláson, minőség-ellenőrzésen át a piackutatásig, távoktatásig, a telemarketingig vagy épp a webdesignig. 

Inkább szatyroznak 

A furcsa az, hogy még a kézenfekvő területek esetében sem beszélhetünk a távmunka számottevővé válásáról. „Megpróbáltuk kiépíteni a távolról dolgozás rendszerét, hiszen a könyvelőirodák azonnal felismerték az előnyeit (nem kell helyszínt bérelni, az utazás költségeit megfizetni, a digitalizálás pedig kiváltja a papírmunkát), mégsem vált általánossá - mondja a hvg.hu-nak Matyóka Zoltán, a Magyar Könyvelők Országos Egyesületének elnökségi tagja. 

Kezdetben az adatbiztonság jelentett gondot. A távmunkás könyvelő hetente érkezett konzultációra az irodába, ott kapta kézhez a beérkezett bizonylatokat, és az átadás-átvételt egy erre kijelölt munkatárs felügyelte. Később az elkallódás, keveredés kockázatait csökkentette a szkennelés technikai lehetősége, de a számlák elektronizálására nehéz volt rávenni őket - panaszolja Matyóka. 

„A könyvelők és bérszámfejtők társadalma többnyire elöregedett, nehezen változtat a szokásain inkább „szatyrozik”, cipeli a papírokat, mert nem tudja, nem akarja használni az integrált számlázó programunkat. Anélkül viszont nem lehet távmunkában alkalmazni őket. A fiatalokkal pedig az a baj, hogy számítástechnikailag képzettek ugyan, de nem annyira tapasztaltak még, őket azért nem szívesen engedjük el az irodákból.” 

A nők esélyegyenlőségéért

Csapó Ida még a napra is emlékszik: 1997. június 13-án pénteken volt, amikor lányával versengve először „felmentek az internetre”. A  szokványostól eltérő munka neki már nem volt ismeretlen. Korábban, mint gyöngyfűző kisiparos otthonról dolgozott: ahogy mondja, azóta sem keresett olyan jól.

Számítógépük 1995 óta volt, a még először papíron megjelenő Internet Kalauz-nak lett az újságírója. Látva, hogy a távolról végzett munka a jövő nagy lehetősége, amely a családos nőknek is könnyebbé teszi a munkaerőpiacon való megjelenést, megalapította a Magyar Internetező Nők Egyesületét (MINŐK). Csapót az is bosszantotta, hogy a férfiak ezt az új technológiai eszközt is legszívesebben kisajátították volna, és a nők technológiai érzékéről az internettel kapcsolatban is sorra születtek az olcsó viccek.

Sötétben is lehet

AP

Három internetről szóló könyv kiadásában közreműködött, és részt vett pénzügyi, marketing és vállalkozói ismeretek online oktatásában, melyhez a tananyagot és az alapinfrastruktúrát részben uniós pénzből hozták létre. Százával jelentkeztek a nők – így egy idő után távmunkára képzett nőből volt elég, de munkalehetőségből alig. A 2000-es évek első felében a KSH adatai is a férfiak nagyobb részvételét mutatta a távmunkában a nemenkénti megoszlás szerint: 2002-ben a foglalkoztatottak körében 1,7 százalék, 2004-ben már 2,1 százalék volt a férfi távmunkás, míg a nők aránya ugyanekkor: 0,9 százalék, illetve 1,8 százalék. Ezek a trendek lényegében azóta sem változtak.

Ragaszkodunk a papírhoz

Az állami szférában sem egyszerű történet a távmunka meghonosítása. Az egyik Volán-vállalat HR-ese, Viktor szerint az egyes területeken a legkorszerűbb technikai megoldások öszvér módjára keverednek a kínosan elmaradottakkal. 2005-ben egy évig 9 munkatársat alkalmaztak távmunkában, pályázati forrásból, de az informatika nem volt erre felkészülve. „Nagyon lassú, leterhelt volt a rendszer amikor a távmunkában dolgozó „munkaidőben” akart dolgozni. Ezért kénytelenek voltak máskor dolgozni, mint a a benti dolgozók.Persze, hogy nem működött jól.”

A közlekedési vállalatnál a pályázat lezárását követően kilencből három munkatársnak felkínálták a távmunka folytatását. De mivel nem tudtak volna pályázati pénz nélkül ugyanannyit fizetni, a munkavállalók visszaléptek. A baj Viktor szerint az, hogy a legtöbb munkáltató szemében aki nincs bent az irodában, lehetőleg többet, mint amire szükség van, az nem is számít igazi munkavállalónak, „A bürokráciát számos esetben inkább növeljük, mint csökkentjük, és még mindig a „papírban hiszünk”. Informatikai rendszerünk nem követte minden esetben a technika fejlődését, ezért számos esetben meg sem valósítható a távmunka.”- mondta a hvg.hu-nak az egyik állami közlekedési vállalat HR-vezetője.