Most legyen ügyes, Orbán! – Ezermilliárdos a tét
Csütörtökön kezdődik az uniós csúcs, melyen a tagállamoknak dönteniük kellene a jövőre már 28 tagúra bővülő közösség következő hétéves költségvetéséről. Az előjelek korántsem pozitívak: egyesek vétóval fenyegetnek, a tárgyalások a végletekig kiéleződtek. Magyarország rendkívül rosszul is járhat ezalatt a két nap alatt. Lehet, hogy egy következő, be nem tervezett csúcsra is szükség lesz, ha most nem lesz megegyezés.
A kompromisszumoknak konstruktívaknak kell lenniük, Európa megerősítésére és nem széthúzására kell irányulniuk – mondta José Manuel Barroso, az Európai Bizottság (EB) elnöke az Európai Parlament (EP) szerdai ülésén. A félelmek nem alaptalanok. Az uniós tagállamok vezetőinek pénteken már egy megállapodással a zsebükben kellene kilépni a tárgyalóteremből, ám erre elég kicsinek mutatkozik az esély. Komoly ellentétek feszülnek ugyanis a tagállamok között a 2014-2020 közötti időszakra vonatkozó hétéves uniós költségvetési ciklussal (MFF) kapcsolatban.
A tervezett 1047 milliárd eurós költségvetési egyenleg sokaknál kiverte a biztosítékot. Az összeg az uniós tagállamok GDP-jének mindössze körülbelül egy százalékát teszi ki, de a nettó befizető országok egy nagyobb csoportja – Németország, Hollandia, Olaszország, Ausztria, Hollandia, Finnország, Svédország – a válság miatt még ennél is kevesebbet szeretne a közös kalapba rakni. Ezeknek a tagállamoknak már minden bizonnyal egy külön euróövezeti költségvetés is a "fejében járhat". (Ez az ötlet ugyanakkor nincs közvetlen kapcsolatban az MFF-fel, de hatással lehet rá – erről bővebben itt olvashatnak.)
Mivel az EB által javasolt büdzsé majdnem 37 százalékát a közös agrárpolitikára (KAP) szánt összeg tenné ki – melynek mélyreható reformját a szőnyeg alá söpörték –, és ebből az összegből nagyon engedni nem lehet, így értelemszerűen a másik nagyobb tételnél, a 36 százalékot felölelő kohéziós politikánál akarnak többet megfogni az érintett tagállamok. A kohéziós források azok a pénzösszegek, melyekből az unió elmaradottabb régióinak – az uniós átlag 75 százaléka alattiak – felzárkózását segítik elő, ezek döntően az új, volt szocialista tagállamokban helyezkednek el (a magyarországi régiók a Közép-magyarországi régió kivételével mind ebbe a kategóriába esnek).
A rossz gazdasági teljesítményünk is probléma
Magyarország – az előző költségvetési ciklushoz viszonyítva – mintegy 30 százalékkal kevesebb uniós pénzzel kalkulálhatna a tervezet szerint, aminél nagyobb bukást egyik másik uniós tagállam sem tud felmutatni. Ez összegszerűen pedig mintegy 2000 milliárd forintot tehet ki. Hazánkat különösen rosszul érintené a kohéziós források megvágása, mivel innen költi az ország a fejlesztésre szánt pénzek jelentős részét: a hazai fejlesztések 97 százaléka uniós forrásból valósul meg. Vagyis ha komolyan megvágnák a hazánknak nyújtandó kohéziós forrásokat, akkor még a rendkívül alacsony potenciális növekedési rátánk is tovább csökkenhetne.
A veszteség egyik oka az, hogy az EB tervében megjelent egy új kategória, az átmeneti régió fogalma. Ezek a régiók az uniós átlag 75-90 százaléka között helyezkednek el, Magyarországon pedig egyetlen régió sem esik bele ebbe a kategóriába (a Budapestet és Pest megyét magában foglaló régió efelett, a többiek pedig jóval 75 százalék alatt találhatóak). Ez a lépés elsősorban a régi uniós tagállamoknak kedvez, mivel ilyen régiókkal Belgiumtól Németországon át egészen Spanyolországig találkozhatunk.
A másik fő ok viszont az, hogy "sapkát" húznak a fejünkre, vagyis megszabnák, hogy egy tagállam a GDP 2,5 százalékánál többet nem kaphatna a kohéziós forrásokból. Ez minket igen kedvezőtlenül érintene, mivel az előző költségvetési ciklus tárgyalásakor Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnöknek 3,5 százalékot sikerült kialkudnia, amivel Csehország után hazánk szerepelt a második a helyen az egy főre lebontott lehívható uniós források tekintetében. A mostani ötlettel mindez szertefoszlani látszik, mivel emellett Magyarországon a potenciális gazdasági növekedést is rendkívül alacsonyra, 0-0,5 százalék közé jelzik (az EB 0,8 százalékkal számol, ennek a módszernek a helyességét a magyar kormány vitatja), így minél alacsonyabb egy ország bruttó hazai terméke, annál kevesebb pénz is jár neki. Emellett az áfa mint költség elszámolhatósága is megszűnne, ami szintén problémás hazánknak, mivel a magas magyar áfatartalom miatt így nagyobb önerőt kellene biztosítani az uniós pályázatokhoz.
Megértő fülekre találhatnak a magyar panaszok?
A magyar kormány érvelése ugyanakkor úgy tűnik, hogy pozitív visszhangra találhat. Marko Sefkovic, az EB alelnöke a hvg.hu kérdésére nemrég úgy válaszolt, hogy dolgoznak a megoldáson, hogy újraszámolják az országnak a következő hétéves költségvetési ciklusban járó kohéziós források korábban kikalkulált csökkenését. Az EB alelnöke pár hete egy brüsszeli, újságírókkal folytatott beszélgetésen elmondta, hogy a "Kohézió barátainak" – az uniós volt szocialista államokat, Spanyolországot, Portugáliát és Görögországot magában foglaló blokk – is nevezett csoportnak meg kell ugyanakkor értenie, hogy sokkal jobban kell majd a következő ciklusban elkölteni a pénzeket, mint korábban. A hatékonyság, produktivitás és a versenyképesség növelése áll majd a célkeresztben.
Magyarország már hónapok óta igyekszik megdolgozni az érintett uniós szerveket, és szövetségeseket keresni arra, hogy ne valósuljon meg a kohéziós források ilyen mértékű csökkentése. A szövetségépítésre és az összefogásra remény is felcsillant, a Kohézió Barátai egységesen próbálnak fellépni a kohéziós alapok megnyirbálása ellen. (A spanyol miniszterelnök nemrég kijelentette, hogy országa 20 milliárd eurótól eshet el a következő ciklusban). A Kohézió Barátai eddig összetartottak, ám kérdéses, hogy mennyire marad meg ez az összetartás csütörtök este, amikor már tényleg vérre mennek a tárgyalások, és ahogy arra 2005-ben is példa volt, egyenkénti egyezkedéseken dől el igazából a költségvetés sorsa.
Ez minden bizonnyal abba az irányban mutat, hogy ha bukni is fogunk az uniós forrásokon – márpedig úgy tűnik, hogy mindenképpen bukni fogunk a nettó befizetők erős elhatározása miatt és a szigorodó szabályok következtében – akkor sem fogunk 30 százalékot elveszíteni. Ekkora bukással nem is nagyon kalkulálhatnánk, mivel Magyarország GDP-je gyakorlatilag nulla százalékkal növekedett az uniós csatlakozás óta – az EU-átlaghoz sem sikerült nagyon közelednünk (61-ről mindössze 66 százalékra sikerült feltornászni magunkat, a régiós uniós országok többsége már jóval előttünk jár) –, vagyis a jövőre nézve komoly negatív precedenst teremthetne, ha az EU szegényházához tartozó államban ekkora mértékben vágnák meg a forrásokat, mivel így maga a kohéziós politika alapvetése, a felzárkóztatás kérdőjeleződne meg.
A hvg.hu kormányzati forrásból úgy értesült, a magyar miniszterelnök azzal is számol, hogy a mostani csúcson nem születik megállapodás, és egy decemberi újabb uniós csúcsra csúszik az MFF-ről történő megegyezés. A magyar kormány legfőbb célja ugyanakkor már nem az, hogy a Kohézió Barátai csoportot egyben tartsa, hanem az, hogy a visegrádi négyek a lehető legtovább maradjanak együtt. A helyzetet ugyanakkor könnyíti, hogy több fronton is szövetségek formálódtak, mivel az agrárpénzeknél Magyarország például Lengyelországgal nem pendül egy húron, de más országokkal (pl. Franciaországgal – a szerk.) már együtt léphet fel. Tizenöt perces szövetségek is szövődhetnek – tette hozzá forrásunk. Martonyi János magyar külügyminiszter csütörtök reggel a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában pedig úgy nyilatkozott, hogy nincs lehetőség részleges megállapodásra az Európai Tanács csütörtöki ülésén, amíg a tagállamok vezetői nem állapodnak meg minden kérdésben, addig nincs megegyezés.
Egyenként "veszik majd meg" a tagállamokat?
Az egyenkénti egyezkedésekre szükség is lehet, és nemcsak Magyarország miatt. Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke igyekezett kifogni a szelet a nettó befizetők vitorlájából azzal, hogy 75 milliárdos csökkentést javasolt az EB eredeti tervezetéhez képest. Ez ugyanakkor David Cameron brit miniszterelnöknek biztos nem lesz elég, mivel ő azzal a felhatalmazással érkezik Brüsszelbe, hogy akár 200 milliárdos karcsúsítást is elérjen a 2014-2020 közötti büdzsén. A brit miniszterelnök ugyanakkor azt állítja, hogy ő a mostani, 5 százalékkal megemelt büdzsébe nem egyezik bele, csakis az infláció mértékével megegyező, maximum 2 százalékos emelést tart indokolhatónak.
Az Egyesült Királyság vétóval is fenyeget arra az esetre, ha számára kedvezőtlen irányba fordulnának a tárgyalások. Cameron mozgástere ugyanakkor rendkívül szűk, mivel a brit közvéleménynek mindössze 13 százaléka akar szorosabb európai integrációban részt venni, 51 százalékuk pedig a mostaninál lazább együttműködést szeretne. Emellett pedig a brit parlamentnek el kell fogadnia a Cameron által kialkudott feltételeket is, vagyis az Egyesült Királyság lehet – mondhatni már szokás szerint – az egyik legkeményebb dió a költségvetési egyezkedéskor. Bár az uniós költségvetésre az összes tagállamnak rá kell bólintania, a legfrissebb hírek szerint ugyanakkor uniós jogászok már dolgoznak azon, hogyan lehetne egy esetleges brit vétó esetén is végigvinni a költségvetést. Ezt úgy lehetne megtenni, ha az évente megszavazásra kerülő költségvetési tervről voksolnának csak most, ebben az esetében minősített többség is elegendő lenne a jóváhagyáshoz. A britek a hírekre rendkívül felháborodtak, egyesek "arculcsapásként" értékelték az ötletet.
Mindegy, hogy mi lesz a tárgyalások végkimenete, mindenki rosszul járhat
Az ugyanakkor biztosnak tűnik, hogy nem lesz könnyű meccs a mostani csúcs, senki nem számít gyors és egyszerű megegyezésre. A francia elnök, Francois Hollande már azzal is kalkulál, hogy péntekig nem várható megegyezés, és hétvégére is Brüsszelben ragadhatnak a kormányfők és köztársasági elnökök. Az elhúzódó tárgyalásokra mutató jel lehet az is, hogy állítólag már hétvégére is lefoglalták az állami vezetőknek a brüsszeli szállást, bár Martonyi szerint nincs értelme az elhúzódó csúcstalálkozónak, így valószínűleg akkor sem maradnak a kormányfők hétvégére Brüsszelben, ha nem születik megegyezés.
A magyar miniszterelnök mellett már mások is azzal számolnak, hogy most nem születik megegyezés az MFF-ről, és szükség lesz egy újabb EU-csúcsra. Angela Merkel német kancellár szerdán már a várakozásokat próbálta tompítani, amikor azt mondta, hogy nem tudja, eljutnak-e a konkrét megállapodásig. A megegyezésben a legmélyén ugyanakkor valahol mindenki érdekelt, mivel ha az EU kifelé a megosztottság és széthúzás képét mutatja, akkor az nem segít a piaci, befektetői környezet megnyugtatásában, a piaci instabilitás pedig a tagállamok közötti feszültségeket is tovább élezi.
Egy win-win (mindenki számára nyertes) szituáció leginkább úgy értelmezhető, hogy a megoldás mindenki számára egyaránt veszteségekkel jár majd. "Ha születik is megegyezés, akkor senki sem fog elégedetten távozni az asztaltól, erre talán mérget is lehet venni" – mondta még szerdán egy brüsszeli diplomata.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
