szerző:
Jancsics Dávid
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

"Ahhoz, hogy te úgy érezd, hogy a társadalomban a helyeden vagy, az kell, hogy le tudd cserélni az autódat két-három évente. Vagy ha nincs legalább egy LCD TV a lakásodban, akkor nem vagy ember. Ez simán bérből-fizetésből ma már tuti, hogy nem megy, valamit kavarnod kell mellette." Jancsics Dávid szociológus írása arról, hogy milyen normák vezetik az embert magától értetődő módon a korrupció sötét oldalára.

A korrupció résztvevői nem mindig kapzsi és gátlástalan bűnözők, hiszen sokszor hatalmi vagy szervezeti kényszerek hatására, akaratuk ellenére keverednek korrupt ügyletekbe. Máskor a nyilvánvaló korrupciós nyomás helyett finomabb, kevésbé észrevehető mechanizmusok terelgetik az egyént a sötét oldalra. Ez a társadalmi normák birodalma. 

A normák finomhangoló mechanizmusok, melyek különböző szinteken szabályozzák a társadalomi életet. Vannak egy adott társadalom összes tagjára ható univerzális normák. Egy ilyen, New Yorkban például szinte egyáltalán nem létező normának engedelmeskedünk, amikor átadjuk a helyünket a buszon az idős néninek. Vannak helyi normák is, amelyek kisebb közösségek működését szabályozzák.

Újítók

A normák lehetnek informálisak, de megjelenhetnek írott formában is, például jogszabályként. Rendkívüli hatékonyságuk abban rejlik, hogy különösebb vívódás és ellenkezés nélkül követjük őket, hiszen egy csoport vagy a társadalom egésze azt sugallja, ez a helyes viselkedés. A normák amellett, hogy támoganak bizonyos viselkedésmintákat, igazolják is azokat az egyén számára. A korrupció egyes típusainál ez a bonyolult társadalmi normarendszer zavart szenved és fontos univerzális vagy helyi normák egymásnak ellentmondva szabályozzák az egyén viselkedését. 

Harc a nagyúr ellen
A hvg.hu 2012-ben két sorozatot is szentelt a korrupciós jelenségeknek. Elsőként egyes területek korrupciós kockázatait mutattuk be egy-egy vendégszerző közreműködésével. A jelenleg is futó "Keni / nem keni" című sorozatunkban pedig kifejezetten a kis- és középvállalkozásokat érintő korrupcióról írunk.

Robert Merton klasszikus elmélete szerint a kapitalista társadalmak által követendőnek tartott célok, például az anyagi jólét és a fogyasztás, nem mindenki számára elérhetőek legális módon, ezért egyes csoportok megpróbálják törvénytelen eszközökkel, adott esetben korrupcióval, kielégíteni fogyasztási igényüket. Merton magyar fordításában találó módon „újítóknak” nevezik ezeket emebreket. Ennél a típusnál hiába illegáis a korrupció, egy másik univerzális norma, amely a társadalmi státuszunkhoz igazodó fogyasztást követeli meg tőlünk, legitimmé és társadalmilag elfogadottá teszi azt. 

Ha nehezítik az oktatásban az előrejutást 

A magyarokat több mint húsz éve gyötri a rendszerváltás soha be nem váltott ígérete,  hogy egyszer majd nyugati szinten fogyaszthatnak. Az egyik interjúalanyom a kábítószerhez hasonlította a fogyasztás utáni vágyat: “A fogyasztás olyan, mint a kábítószer. Nem baj, ha rohadt drága, de megveszem, mert az a pár perc, az nagyon jó. Tehát azért, hogy meglegyen a mindennapi drogunk, hajlandók vagyunk kockáztatni és úton-útfélen mindenkit korrumpálni.” 

Nem csupán arról van szó, hogy hazánkban Nyugat-Európához képest alacsonyak a bérek, és ezért ki kell egészíteni a fizetést. Furcsa módon 1990 óta csökken a társadalmi mobilitás, az újabb generációk tagjai tehát egyre kisebb arányban képesek a szüleiknél magasabb státuszt szerezni. Az olyan csatornák, mint az oktatás vagy a rugalmas munkaerőpiac, melyek egy jól működödő társadalomban lehetővé teszik a feljebb lépést, nálunk beszűkültek. Ebben a bezáródó rendszerben egyre többen engednek a csábításnak, és választják az illegális utat. A politikai döntéshozóinknak nem árt figyelembe venniük, hogy közvetve illegális státuszelérési stratégiák előtt nyitják meg az utat. 

Jancsics Dávid egy korábbi előadásán
hvg.hu

Valaki a középosztályból így mesélt a társadalmi státusz és korrupció kapcsolatáról: “Ahhoz, hogy te úgy érezd, hogy a társadalomban a helyeden vagy, az kell, hogy le tudd cserélni az autódat két-három évente. Vagy ha nincs legalább egy LCD TV a lakásodban, akkor nem vagy ember, na meg a nyaralások...Ez simán bérből-fizetésből ma már tuti, hogy nem megy, valamit kavarnod kell mellette.” 

Robin Hood-érzés

Egy másik, sajátosan hazai univerzális norma az állam és a hozzá tartozó intézmények átverését legitimálja. Ez kisebb cégeknél és egyéni vállalkozóknál ma már magától értetődő, de a téma más szereplőkkel készült interjúk során is gyakran előjött. Egyik alapvető következménye az adócsalás és hamis számlákkal történő ügyeskedés, azonban a korrupció számos más formáját is ez a norma támogatja. Fontos alapeleme, hogy az államot  valamiféle néptől idegen testként határozza meg. Valaki ezt mondta errről: “Most miért ne tennéd meg? Miért ne járnál jobban? Nyilván valamilyen szinten megkárosítod az államot, de ebbe belejátszik az is, hogy az állam itt olyan sok mindent nem adott az embereknek a rendszerváltás óta, hogy olyan nagyon lojálisak legyenek vele. Én is úgy gondolom, miért ne? Miért ne verjem át?”

Volt, aki Robin Hoodhoz hasonlította ezt a fajta ellenállást: “Tehát, mondjuk van a vállalkozó, és az adóügyeivel kell valamit trükközni, vagy ilyesmi, ott van egy ilyen Robin Hood-érzés. Hogy az állam el akarja szedni a pénzemet, mert akkora az adóteher, amit nem tudok megkifizetni. Erre ne ba…n ki velem, mert elintézem, elkönyvelem, lemutyizom, na és akkor, haha, túljártam az eszeteken. Ez az érzés egyébként bennem is megvolt, amikor vállalkozóként dolgoztam.” 

„Soha ne köpd be a bajtársad” 

A korrupciót támogató lokális normák kialakulhatnak formális szervezeti környezetben vagy rokoni, baráti, évfolyamtársi hálózatokon belül. Míg a társadalmi szinten működő normarendszer többnyire általános és személytelen, helyi szinten, a mindennapi kapcsolatainkat szabályozó normák sokkal erősebbek és konkrét személyekre vonatkoznak. Egészen más viselkedést írnak elő például egy vadidegennel, egy családtaggal vagy akár egy falubélivel szemben. Saját csoporttag előnyben részesítése akár a szabályok megszegése árán is számos korrupciós szituáció alapvető mozgatórugója. Az ilyen jellegű korrupció felderítése azért is nehéz, mert itt pénz ritkán cserél gazdát és a korrupt szolgáltatás viszonzása akár évekkel is kitolódhat. Olyan jellegű kölcsönös szivességekről van szó, mint például amikor valaki bejuttatja a szomszéd lányát a munkaügyi hivatal által szervezett ingyenes angoltanfolyamra, cserébe a másik soron kívül elintézi neki az útlevélcsináltatást.

Jancsics Dávid
Jancsics Dávid
hvg.hu

Jancsics Dávid az ELTE-n szerezte szociológusi diplomáját, és jelenleg a City University of New York PhD-jelöltje. Doktori disszertációját a magyarországi korrupcióról írja. A kutatás során korrupcióban részt vett emberekkel folytatott interjúk alapján azt vizsgálja, hogy milyen eltérő korrupciótípusok, mintázatok figyelhetők meg különböző társadalmi státuszú és szervezeti pozíciójú szereplők között.

Szervezeten belül a legfontosabb korrupciót támogató lokális norma a saját csoporttagok iránti lojalítás, amely az egyébként nem korrupt tagoknak is megtiltja, hogy kollégáikat bemártsák. A filmekből biztos, mindenkinek ismerős a katonák és zsaruk körében kialakult „soha ne köpd be a bajtársad” íratlan szabálya. Hasonló morális kódok szinte minden szervezetben működnek, és extrém esetben olyan korrupt szervezeti kultúra kialakulásához vezetnek, ahol a  korrupció válik normálissá és amelybe az új tagokat is „beleszocializálják”. Ilyenkor, mint azt számos rendőrségi példa bizonyítja, esélytelenné válik a szervezeten kívüli szabályok betartatása és szervezet tagjai mindent elkövetnek, hogy elszabotálja a külső hatóságok által kezdeményezett vizsgálatokat. 

Rossz hír a korrupció ellen harcban

Sajnos a társadalmi normák által támogatott korrupció ellen nagyon nehéz fellépni. Azoknál az eseteknél, amikor a korrupció kizárólag racionális döntések eredménye, az egyén a nyereségeket és kockázatokat elemezve dönt, hogy megéri-e vásárra vinnie a bőrét. Ilyenkor keményebb büntetések, magasabb jutalmak és szigorúbb ellenőrzés célravezető antikorrupciós stratégiának bizonyulhat. Hatalmi vagy szervezeti korrupciós kényszerek esetében már bonyolultabb a helyzet, de itt is létezhetnek hatékony bevatakozási módok. Hatalmi monopóliumok megtörtésével, strukturális akadályok fellazításával vagy szervezetátalakítással csökkenthetők ezek a fajta korrupciós kockázatok. 

A társadalmi normák azonban nem győzhetők le néhány szigorú jogszabállyal. A belénkivódott szabályok olyan intézményesült mintákká állnak össze, melyek rendkívül ellenálóak a változással szemben. Általában valamilyen szocializációs folyamaton keresztül tesszük belsővé őket és csak kivételes esetekben vagyunk hajlandók szembemenni velük. A feladat adott, a társadalmunkat átszövő korrupcót támogató normákat, a cinkos összekacsinás kultúráját és az állammal szembeni bizalmatlanságot kell megváltoztatnunk. Aki hozzá akar kezdeni ehhez, készüljön fel egy néhány évtizedes kitartó munkára.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!