Voltak idők, amikor az európai közgazdászok elborzadva néztek a dél-amerikai országokra. Gigantikus államadósságok, tömeges munkanélküliség, hiperinfláció. A régió maga volt a pénzügyi katasztrófa. A hétvégén Santiago de Chilében rendezett, az Európai Unió (EU) és a latin-amerikai nemzetek (CELAC) csúcstalálkozóját követően azonban úgy tűnik: azóta fordult a kocka. 

„Európa nagyon nehéz időszakon megy keresztül mind a pénzügyi válság, mind a munkanélküliség, mind pedig az adósság szempontjából” – fogalmazott Sebastián Piñera chilei államfő a találkozó megnyitóján. Hozzátette: „Latin-Amerika viszont rohamosan fejlődik, a világ többi részéhez képest is... A huszadik század nem a mi századunk volt. Reméljük, hogy a huszonegyedik az lesz”.

Csakugyan, az ENSZ legfrissebb jelentése szerint a dél-amerikai növekedés tavaly 3,1 százalékos volt, a globális bővülés pedig mindössze 2,2. Míg az eurozóna gazdasága alig fél százalékkal nőtt ez idő alatt, addig Panamában 10,5, Peruban 6,2, Chilében pedig 5,5 százalék volt ez a mutató. A dél-amerikai növekedés ráadásul végig az uniós átlag felett teljesített az elmúlt nyolc évben.

A tehetős középosztály a kulcs

A sokéves gazdasági konjunktúra hatására természetesen megindult a középosztály kiszélesedése is. A Világbank honlapján fellelhető adatok alapján 2003 és 2009 között a létminimum alatt élők száma 44-ről 30 százalékra csökkent, a latin-amerikai középosztály pedig 103-ról 152 millió főre növekedett. Megfigyelők szerint ráadásul ennek a rétegnek a jövedelme soha nem volt még ekkora.

Chile: nagyvárosi látkép

AFP / Martin Bernetti

"Ez az intenzív belső kereslet lehet a kulcsa annak, hogy a dél-amerikai gazdaság ilyen könnyedén átvészelte a globális pénzügyi válságot" - mondta a hvg.hu-nak nyilatkozó Daniella Huertas perui közgazdász, hozzátéve, hogy nem szabad alábecsülnünk a jegybanki döntések hatását sem. Néhány ország ráadásul olyan fiskális élénkítő csomagot jelentett be, amely növekvő pályán tartotta a gazdaságot.

A szakember rámutatott, miközben Spanyolországban, Görögországban és Portugáliában jó ideje két számjegyű a munkanélküliek aránya, addig a dél-amerikai országokban mindössze 6,4 százalék volt ez a mutató a tavalyi évben. "Nagyrészt ennek köszönhető, hogy sok olyan latin-amerikai, aki korábban Nyugat-Európában vállalt munkát, az utóbbi években visszatért hazájába" - magyarázta Huertas.

Nincs többé túlköltekezés

Noha 2011-hez képest csökkenés volt tapasztalható, tavaly viszonylag magas volt az infláció a térségben (5,8 százalék). Ezt főként az olyan "renitens" országokkal magyarázzák az elmezők, mint a Hugo Chávez vezette Venezuela vagy Kirchner Argentínája, ahol 20 százalék körüli a mutató. Miközben a régió éltanulójának számító Chilében mindössze 1,5 százalékos az infláció.

Végül itt van a sokat emlegetett államadósság, amely egész Latin-Amerikára kivetítve sem érte el a 35 százalékot tavaly. Csak összehasonlításképpen, az olasz, a belga és a görög deficit jóval 100 százalék fölötti, a magyar államadósság pedig a nemzeti össztermék (GDP) 78,6 százalékán állt 2012 harmadik negyedévének végén a Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatai szerint.

„Nincs többé olyan félelem, hogy a latin-amerikai országok túlköltekeznének” – fogalmazott a BBC brit hírtelevíziónak adott interjújában Alicia Bárcena mexikói közgazdász, majd hozzátette, a „makrogazdasági óvatosság általánossá vált egész Dél-Amerikában. Mostanra majdnem mindenki megértette, hogy az alacsony infláció, a jó államháztartási mutatók és az egészséges devizatartalékok létfontosságúak”.

Van mit tanulnunk tőlük

Persze ahogy máshol, itt is akadnak örökzöld problémák. A dél-amerikai országok például mind a mai napig világelsők a társadalmi egyenlőtlenségek tekintetében. A listavezető ráadásul az a Brazília, amely Argentínával karöltve egyébként is rendre alulteljesít a régióban. A brazilok mindössze 1,2, az argentinok pedig 2,2 százalékos GDP-növekedést produkáltak tavaly.

Buenos Aires, reptér

MTI/EPA

Jóllehet, egyébként sincsenek könnyű helyzetben a dél-amerika vezetők a szociálpolitikai kérdéseket illetően. A térségben ugyanis még mindig hihetetlenül alacsonyak az adókulcsok, és nem ritka a regresszív adórendszer alkalmazása sem. Ráadásul az országok többsége egyetlen iparágra támaszkodik: legyen az a szén Chilében, az olaj Venezuelában, a szójabab Paraguayban vagy a turizmus a karibi térségben. 

Noha a hétfőn lezárult háromnapos csúcstalálkozón végül elmaradt a kontinensek közötti szabadkereskedelmi egyezmény aláírása, az eurozóna vezetői így is sokat tanulhattak a 80-as évek latin-amerikai válságkezeléséről. Francois Bourguignon, a Paris School of Economics közgazdásza előadásában kifejtette: szerinte hátborzongató a hasonlóság az akkori Latin-Amerika és a mai Európa között.

„Világos például, hogy Görögország sosem fogja visszafizetni az adósságát, ezért már el is kezdték annak átcsoportosítását. Úgy vélem, ez lesz majd a sorsa a spanyoloknak, az olaszoknak és a portugáloknak is... Dél-Amerikában sokat tanulhatunk arról, hogy miként lehet úgy átstrukturálni az adósságot, hogy közben ne ijesszük el teljesen a befektetőket” - mutatott rá a szakember.

A java csak most jön 

Végül érdemes megjegyezni, hogy a recesszió ellenére az Európai Unió (EU) még mindig a világ legnagyobb gazdasági tömbje, amely a föld GDP-jének mintegy negyedét adja. Ráadásul az öreg kontinens számít a legnagyobb latin-amerikai befektetőnek is, az összes külföldi tőke mintegy 43 százalékával. Az EU többet invesztál dél-amerikai országokba, mint Kína, India és Oroszország együttvéve. 

Bár a Santiago de Chilében rendezett három napos csúcstalálkozón végül elmaradtak a nagy bejelentések, Sebastián Piñera chilei köztársasági elnök záróbeszédében úgy fogalmazott: „az unió és a latin-amerikai országok közötti kapcsolatok java még csak most jön”.