Hatvan év második legnagyobb külkereskedelmi többlete, vastagon szufficites költségvetés, bővülő gazdaság – olyan nemzetgazdasági pozícióra utaló adatok és tények, melyeket sok, válság alatt nyögő állam vezetői irigyelnek, ám van, ahol ezeket már egyre inkább szitokszóként alkalmazzák. Németország, Európa gazdasági motorja ugyanis mind masszívabb külkereskedelmi aktívumokat halmoz fel – a német export az ország GDP-jének 52 százalékára rúg –, ezzel pedig még a sokáig első helyen lévő Kínát is lekörözték.

Mielőtt mindenki a fejéhez kapna, hogy nem érti a problémát, érdemes azt egy egyszerű párhuzammal érzékeltetni. Németország egy olyan luxusautó-kereskedőhöz hasonlítható, melynek nagyon jól megy az üzlet, ám a hétvégi bevásárlást a kereskedő az diszkontáruházban teszi meg. De hogyan lehet ezt rendesen megmagyarázni a németeknek és biztos, hogy csak ők felelősek az eurózónán belüli egyensúlytalanságokért?

A németek nagy többlete tovább növeli az eurózónán belüli egyensúlytalanságokat?

A hatalmas külkereskedelmi többlet – 2012-ben 232 milliárd dollár –, sokaknak hirtelen csípni kezdte a szemét. Az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának jelentése szerint a gyenge német belső kereslet párosulva az erős exporttal akadályozza a kiegyensúlyozódást abban az időszakban, amikor több eurózónás tagállamban is mind a belső keresletet, mind az importot vissza kell szorítani a megfelelő gazdasági igazodás eléréséhez.

A hamburgi kikötőből német exportcikkek tömege indul útjára

AFP / Axel Heimken

Az Egyesült Államok mellett a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is arra szólította fel Németországot, hogy csökkentse felére jelenlegi külkereskedelmi többletét, ezzel igyekezzen kiegyensúlyozni az euróövezeten belüli észak-dél ellentétet. David Lipton, az IMF vezérigazgató-helyettese arra sürgette Németországot, hogy “igyekezzen tekintetét a globális horizontra emelni”. Vagyis Németország ne csak a saját gazdasági helyzetére legyen tekintettel, hanem legyen tekintettel euróövezeti partnereire is. Az IMF nem azt kéri Németországtól, hogy fogja vissza exportját, hanem hogy hozza nagyobb egyensúlyba a belső keresletet a bérek és infrastruktúra bővítésével.

A kritikákhoz mindeközben már az Európai Bizottság (EB) is csatlakozott. A brüsszeli uniós szerv szerint Németországnak bővítenie kell a belföldi keresletet, és ha lehet, vissza kell szorítaniuk a folyó fizetési mérleg többletét a GDP 6 százaléka környékére. Ezt a mutatót szabta meg ugyanis még 2007-ben az EB, mint ami felett gazdasági egyensúlytalanságok alakulhatnak ki Brüsszel szerint. Németországban jelenleg 7 százalékra rúg a többlet. Ollie Rehn, az EB gazdasági ügyekért felelős biztosa nemrég megemlítette, hogy júliusban uniós vezetők felszólították Németországot, hogy teremtse meg a feltételeket a béremeléshez, illetve indítson infrastrukturális beruházásokat a belső kereslet felfuttatása érdekében. Az EB szerdán eközben úgy döntött, hogy mélyreható elemzést végez annak érdekében, hogy kiderítsék, a hatalmas többlet nem utal-e súlyos gazdasági egyensúlytalanságra.

Nem kritizálni kell minket, hanem inkább követni

A németek mindeközben egyáltalán nem látják úgy, hogy komoly egyensúlytalanságok lennének a német gazdaságban, illetve szerintük nincs semmilyen aggodalomra ok a globális és európai gazdaságot illetően. A német pénzügyminisztérium október végén közölte, hogy az innovatív német gazdaság az exporton keresztül nagymértékben járul hozzá a globális gazdasági növekedéshez, illetve az egyes késztermékekhez történő importtal. A pénzügyminisztérium hozzátette, hogy Németországban robusztus volt a bérnövekedés, és a gazdaság a belső kereslet felfuttatásának irányába fordult át. Ráadásul a többlet a német kormány szerint annak a jele, hogy a német termékek versenyképesek, és irántuk erős globális kereslet mutatkozik. Ráadásul a német cégek, mint például a Volkswagen, globálisan is rengeteg új munkahelyet létesítenek.

Német szakértők egyetértenek a hatalmas folyó fizetési mérleg többletének megállapítása kapcsán, ám az teljesen új, hogy mennyire agresszíven emlékeznek meg erről különböző kormányok és nemzetközi szervezetek. Egyesek szerint érdemes lett volna az érem mindkét oldalát megnézni, vagyis azt is, hogy más európai országokban komoly strukturális problémák vannak, például igencsak rugalmatlan a mediterrán régió országainak munkaerőpiaca.

Sok teendő vár a következő német kormányra

A németek eközben mindeddig ellenálltak azon hangoknak, amely szerint akár a költségvetési hiány növelésével, vagy a bérek emelésével kellene a gazdaságot jobban növekvő pályára állítani. A mostani kritikákra ráadásul német vállalatvezetők igen sértetten reagáltak. Kaspar Rorsted, a Henkel vezérigazgatója azt mondta, hogy a mostani helyzet olyan, mintha azért kapnál büntetést, mivel jó jegyeket szereztél. Axel Wever, a svájci UBS elnöke szerint pedig sok, az EU perifériáján lévő ország tanulhatna Németország példájából.

A német külkereskedelmi többlet egyesek szerint egyensúlytalanságokat okoz, a német kormány szerint viszont ez azt mutatja, hogy versenyképesek az áruik

AFP / DPA / Christian Charisius

Azt viszont talán senki nem vitatja, hogy Angela Merkel eddigi kormányzása alatt a költségvetés egyensúlyban tartása prioritást élvezett, az ország infrastruktúrájába történő befektetés pedig hátrébb sorolódott. Így, bár a nyugat-európai átlaghoz képest alacsonyabb német bérek a német exportot a kínaival szemben versenyképessé teszik bizonyos területeken, egy jól működő, modern gazdaság működéséhez szükséges fejlett, modern infrastruktúra kiépítése elengedhetetlen. Ezzel pedig komoly problémák vannak, az úthálózattal és a vasútvonalakkal legalábbis mindenképpen. Egy teherautósofőr szerint vannak olyan autópálya-szakaszok, ahol akkorák a kátyúk, hogy lassítás nélkül az ember kezéből kitépné a kormányt az útszakasz, egyes vasútvonalakon pedig 100 éve szolgálatba állított berendezések üzemelnek.

Az infrastruktúrára a német költségvetésből egyre kevesebbet költenek, ez pedig azt veszélyezteti, hogy Németország szerepe, mint termelési központ, visszaszorul. A német export azért is tudott eddig ilyen mértékben felfutni, mivel az infrastruktúra képes volt arra, hogy ezt a rengeteg árut továbbítsa, ám ha nem indulnak meg a megfelelő beruházások, akkor a jövőben visszaeshet a német exportcikkek ebbéli előnye. Egy tanulmány szerint csak a vasútra éves szinten 6,5-9 milliárd euróval kellene többet költeni. Emellett a demográfiai problémával is kezdeni kellene valamit: becslések szerint mintegy 5 millióval csökken Németország népessége 2030-ig, miközben akkorra a 65 éven felüliek teszik majd ki a népesség harmadát. Ez komoly nyomást helyez majd a nyugdíjkasszára, és a személyi jövedelemadóból is kevesebb folyhat be.

A hamarosan felálló német kormánynak mindezen problémák kezelésre kell fókuszálnia, arra, hogyan tud megfelelő létszámú képzett munkaerőt az országba csábítani, elgondolkodhatnak a bérekre rakodó jelenleg magas terhek csökkentésén (ehhez kapcsolódva pedig a minimálbér bevezetésén), az infrastruktúrára pedig lényegesen többet kell majd szánni, ha meg akarják őrizni Németország vezető exportpiaci szerepét, valamint a gazdasági növekedést a 0-1 százalék közötti pályáról ki akarják lökni. A konzervatívok és szociáldemokraták között zajló koalíciós tárgyalásokon e témák jelentős részét érintik is, ám kérdés persze, hogy ezek közül végül mennyi fog megvalósulni.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Nem bánja meg!