hvg.hu: Mikortól vált az ön számára nyilvánvalóvá, hogy a pénztárgépükkel magyar belpolitikai témává válnak? Az mégiscsak meglepő volt, amikor kiderült, hogy csak a Novitus gyártmánynak van a piacon engedélye.

Krzysztof Urbanowicz: Ez a projekt szerintem nem politikai kérdés. Annyiban persze igen, hogy minden ilyen kormányzati döntés egy belső politikai kérdéssel indul, és üggyé is válik, függetlenül attól, hogy a megvalósítása során mi történik. Én ezt a kérdést abból a perspektívából látom, hogy mi mindannyian ebben a régióban egy-egy posztkommunista országban élünk, ahol nem szívesen fizetnek adót. Ez a helyzet Lengyelországban, és ez Magyarországon is. Mindenki megpróbálja elkerülni, a kormányaink viszont úgy döntöttek, hogy olyan rendszert akarnak, amivel biztosabban be tudják szedni az adókat. Hogy miért döntött úgy a magyar kormány, hogy a régi rendszert újra cseréli? Azért, mert nem akart olyan problémákat, mint amik Görögországban vannak.

Stiller Ákos

hvg.hu: Senki sem akarhat olyanokat. De az eddigi rendszer leváltása mögött az is ott van, hogy az állam több pénzt szeretne, mint eddig. És ez független attól, hogy a görögökéhez hasonló-e a helyzete, vagy sem, ez így viszont alapvetően politikai kérdés.

K. U.: Ne legyenek illúziói: minden állam több pénzt akar, mint amennyije van. És az is igaz, hogy minden állampolgár szeretne kevesebb adót fizetni. Az pedig kicsit a mi hendikepünk, hogy pont olyan területen vagyunk sikeresek, ahol e kérdésben az államot segítjük. A pénztárgépeinket eddig 20 országban adtuk el, és 20 éve vagyunk a piacon. Mi vagyunk a legnagyobb európai gyártók. 

hvg.hu: Ez önmagában nem magyarázza, hogy nálunk a kereskedők miért csak az önök gépeit tudják megrendelni. Mit tud a Novitus (és az Elzab), amit például a Casio vagy az Olivetti nem?

K. U.: A magyarországi helyzet jelenleg az, hogy hét gyártónak összesen 28 engedélye van. Mi voltunk az elsők. De ez leginkább annak köszönhető, hogy a 80 fős fejlesztési részlegünk a kiírástól kezdve kizárólag erre a projektre fókuszált. Mivel a Micra-Metropond révén évtizedek óta van egy saját cégünk is Magyarországon, azt gondoltuk, hogy ez a feladat olyan értelemben is közel van Lengyelországhoz, hogy értjük a bizniszt. Ráadásul van olyan alaptermékünk, amit az új elvárásokhoz valójában csak igazítani kell. Mivel minden más fejlesztést befagyasztottunk, gyorsabban lehettünk készen. Az ázsiai pénztárgépgyártók nagyon jók, ha nagyon nagy szériát kell gyártani, de az gyakran nehézséget jelent, ha magas minőségű, összetett tudást igénylő termékre kapnak megrendelést. Ebben mi vagyunk a jobbak.

hvg.hu: Gyártóként a 200 ezer új pénztárgép sok vagy kevés?

K. U.: Összesen valamivel több mint 189 ezer pénztárgépet kell lecserélni Magyarországon, szerintem ez arányos az ország méreteivel. Lengyelországban 1 millió pénztárgép működik. Ott az idén a kormány azt írta elő, hogy például az állatorvosoknak és az ügyvédeknek is pénztárgépet kell használni. Három hónap alatt be is vezették a rendszert, ami nekünk 80 ezer készülék legyártását jelentette. Magyarországon az engedélyek beszerzése 5 hónapig tartott.

A problémát nem a mennyiség, hanem a körülmények jelentik. Leginkább az, ha arról beszélünk, hogy kinek milyen érdekei vannak ebben a helyzetben, és kinek volt érdeke, hogy lehetőleg minél később vezessék be az új rendszert.

hvg.hu: És kinek volt ez érdeke?

K. U.: Nagyon erős lobbizás volt azért, hogy akár egy évvel is eltolják a határidőket, mondván: ha ez a választások után történne meg, nagyon sok minden másképp lehetne.  

hvg.hu: Pontosan mire gondol? Az online pénztárgépek bevezetésével kapcsolatban eddig főként az látszott, hogy a jogszabályi, technikai és beszerzési keretek nem voltak kellően kidolgozva, hogy több furcsa személyi szál is van az ügyben, és hogy a jogalkotó még az utolsó pillanatban is korrigálni kényszerült. Hol van ebben a képben a konkurencia?

Stiller Ákos

K. U.: Az állam nagyon rámenős, már-már erőszakos határidőket szabott meg az elején. Nálunk a fejlesztők folyamatosan dolgoztak, hogy a határidők tarthatók legyenek. De volt egy nagyon erős lobbizás, hogy a piacra lépést tolják el egy évvel.

hvg.hu: Ki lobbizott pontosan kinél?

K. U.: Mi csak az eredményét látjuk ennek a lobbinak.

hvg.hu: Mit láttak? Kire céloz?

K. U.: Van egy olyan cég, amelynek a jelenlegi helyzet a megfelelő. Az, amiben jól tudott működni, amiben egyeduralkodó tudott lenni.

hvg.hu: Tehát a Samsung?

K. U.: A rendszerben, ami még most is működik Magyarországon, nagyon könnyű csalni. Az új, központi ellenőrzésű rendszer viszont ez ellen a legjobb lehet egész Európában. Ez a következő 20 évben tervezett centralizáció mintaprojektje lehet. És ez az egyik oka is annak, hogy miért olyan nehéz a gyártóknak teljesíteni a rendeletben megjelent műszaki elvárásokat. Az elképzelt pénztárgép egy nagyon magas minőségű, nagyon összetett készülék. És ez megnehezíti az összes gyártó cég feladatát. Korábban az olcsó, ázsiai gyártmányok árasztották el a piacot, amikkel viszont a csalást bárki elsajátíthatta, ha megnézett a témában néhány Youtube-videót.

hvg.hu: Bár ez nem válasz az előbbi kérdésre, de amit mond, az egy tyúk-tojás kérdés. Egy rendszer nem önmagában attól fog jól működni, hogy szigorúbb előírások vonatkoznak rá, mert ha nincs kellő akarat és bizalom a másik oldalon, akkor az új rendszerben is megkeresi ki-ki a maga kiskapuit.

K. U.: Ez igaz.

hvg.hu: Állítható olyan fókusz erre a témára, amin keresztül az látszik leginkább, hogy Önök túl közel kerültek a tűzhöz, mivel mindenkinél hamarabb reagáltak, és lehet, hogy most meg az így szerzett előnyüket próbálják meg minél nagyobb megrendelésre váltani, és minél kevésbé a riválisokkal versenyezni.

K. U.: Tisztázzunk: a verseny jó! Azért jó, mert segít abban, hogy jobb termékeink legyenek. Nem szeretjük a monopolizmust, és ezért sem tetszik nekünk az a mai magyar piaci helyzet, ahol egy piaci szereplő akarata érvényesül. A verseny azért is jó, mert tőzsdén jegyzett cég vagyunk, így nem lehet keresnivalónk nem kellően átlátható üzletekben. Így nálunk az belső elvárás is lehet, hogy csak olyan piacon jelenjünk meg, ahol a pénztárgépek nem engedik meg a csalást. A fókuszt ezért én abba az irányba tolnám el, hogy a többiek egyszerűen túl lassúak voltak. Ennyi a titok.

Stiller Ákos

hvg.hu: A magyar kormányzati projekt egyedi elgondolás, vagy illeszthető valamilyen európai trendbe?

K. U.: A kontinensen a trend abba az irányba mutat, hogy minden egyes adófizető, szolgáltatást eladó személy úgy fizessen adót, hogy azt az állam kontrollálni tudja. Ez igaz a magyar elképzelésre is. A különbséget az jelenti, hogy a kormány abszolút high-tech megoldást akar az itteni rendszerre. Olyat, amire az EU-ban nincs is példa, ezért Németországból, Görögországból, Lengyelországból és Svédországból is tanulmányozzák már ezt a megoldást, és keresik, hogyan tudnák azt a saját viszonyaik közé átültetni.

A pénztárgépes rendszerek fejlesztésének hajtóereje a posztkommunista országokban az, hogy kiiktassák a csalásokat. Svédországban vagy Németországban más az indok, de a projekt komplexitását ők is szeretnék megtanulni, mert a jövő a centralizált rendszerekről szól. Ezt látjuk a pénzügyi szektorban is, és ha késve is, de az állami rendszerek is ebbe az irányba indulnak el. Ebben a magyar kormány most az első – ha úgy tetszik, az úttörő szerepét vállalta fel.

hvg.hu: Kockázatos-e egy ekkora ugrás?

K. U.: Nem az. De nem is olyan nagy ugrás az, hogy a szétszórt rendszert centralizálják. Ráadásul ez leginkább azt jelenti, hogy az államnak olcsóbb lesz a rendszert működtetni. A hatóságnak ezután nem kell közel 200 ezer helyet személyesen, szúrópróba szerint megpróbálni kontroll alatt tartan – ahogyan azt az ellenőrök ma is teszik –, mert a központi rendszerből kiolvasható, hogy ki az, aki az adózást megpróbálhatja kijátszani. A szúrópróba helyett célirányos ellenőrzés válik lehetővé.

hvg.hu: Január 1-től működnie kellene a rendszernek, de ne mondja, hogy ezzel is minden rendben van!

K. U.: Nincs rendben minden, sőt, egyelőre inkább nagy-nagy zavar jellemzi az egész piacot. Vannak olyan forgalmazók, amelyek összeszedtek ugyan bizonyos mennyiségű megrendelést, de nincs elég termékük; vannak olyan gyártók, amelyek olyan gépekre nyertek el megrendelést, amit nem tudnak időre szállítani, és ők mind úgy árulják most ezeket megrendeléseket a viszonteladóknak, hogy némi felárral próbálják továbbértékesíteni azokat. Egy másik problémát viszont éppen az jelent, hogy a felvásárló piac, vagyis maguk a kereskedők nem tartják be az előírt határidőket. Az, hogy úgy gondolkodnak, hogy az állam majd úgyis megváltoztatja az előírásokat, és majd úgyis kitolják a határidőt, nagyon más mentalitást tükröz, mint amit Lengyelországban találna.

És ezen az se képes sokat változtatni, hogy a gazdasági minisztérium november 15-én kiadott egy olyan új rendeletet, amivel próbálja tisztábbá tenni a forgalmazók, gyártók és viszonteladók közötti helyzetet. Gyártóként azt lehet csak szem előtt tartani, hogy a maximális termelői kapacitással a kívánt gépmennyiséget határidőre legyártsák. Ez részünkről ki is pipálható.

hvg.hu: Mekkora piaci részesedés megszerzésével számol?

K. U.: A cél az, hogy a piac 30 százalékán a mi gépeink működjenek. Ez nagyjából a 60 ezer pénztárgépet jelent, és ezt a mennyiséget az év végéig le is fogjuk gyártani. Többet egyelőre nem, amíg nem tisztázódnak a gyakorlatban alkalmazott játékszabályok. Ezeket a pénztárgépek ugyanis máshol nem lehet eladni. Januártól egyébként már a görögországi projekt élvez elsőbbséget.