Venezuelában 1996 óta változatlan az üzemanyagok ára, az emberek szinte alig fizetnek valamit a benzinért. Ez most valamennyit változhat, mivel a kormány – miután megnyerte a helyi választásokat – egyik tagja megpendítette, hogy komoly vitát kell indítani az üzemanyagok árával kapcsolatban – írja a Financial Times feltörekvő piacokkal foglalkozó blogja, a Beyondbrics. Ami csakis egy dolgot jelenthet, ez pedig az áremelés. A latin-amerikai államban ez igen meglepő, tekintve, hogy ott inkább gerillamódszerekkel szoktak árat csökkenteni, mely hiánygazdaságot és torzult gazdasági szerkezetet eredményez.

Csak hogy érzékeltessük, milyen áremelések maradtak el: a kumulált infláció 1996 óta 4435 százalék volt, az olajárak ma hétszer magasabbak, mint akkor, és a helyi fizetőeszköz árfolyama is 14-szer emelkedett azóta. A venezuelai emberek mindezek miatt sokszor több borravalót adnak a kutasoknak, mint amennyit a benzinért fizetnek. Így ha az árakat még meg is négyszereznék mondjuk, az sem érintené érzékenyen az átlagpolgárok zsebét, ám kétségkívül negatív visszhangja lenne.

Elemzők ugyanakkor most úgy vélekednek, hogy itt lehet a vége a Nicolás Maduro elnök vezette gazdasági offenzívának, melynek során például katonákkal foglaltak el kiskereskedelmi láncokat, hogy kierőszakoljanak radikális árcsökkentéseket. Az üzemanyagok árának emelésére már csak azért is szükség lehet, mivel elemzők szerint a benzin és gázolaj árának állami dotációja a venezuelai GDP 10 százalékát is elviszi. Mindemellett szükség lenne a venezuelai bolivár leértékelésére is, mivel a fizetőeszköz a folyamatos pénznyomtatás miatt jelentősen vesztett értékéből. Maduro elnök előtt két évig "üres a terep", nem lesznek választások, így elképzelhető, hogy megindulhat olyan reformok, melyek eddig elmaradtak.