A Pakson építendő új atomerőmű körüli vita nem azzal kezdődött, hogy január elején Orbán Viktor Vlagyimir Putyin tenyerébe csapott. Azóta azonban a kormányzati érvelés feltétlenül átcsúszott a megkérdőjelezhető érvelések maszatolásából a racionalitást partvonalon túlra száműző hitvitába. Hinni kell, hogy olcsóbb lesz az áram, jó üzletet kötött a kormány Oroszországgal, s ezáltal függetlenebbek leszünk,  Paks II. pedig a rezsicsökkentés fenntarthatóságának záloga. Az érvek nem ellenőrizhető adatokon, hanem kinyilatkoztatásokon alapulnak, amivel vitázni nem nagyon lehet. Erre írta azt a napokban az EnergiaGorilla, hogy mindenki válasszon magának alapállást, a többi már csak formalitás.

Orbán Viktor

A kormányfő a parlament hétfői ülésén nevetségesnek nevezte azt, hogy az atomenergia részarányának növelése áremelkedést okozna. Szerinte a két új blokk beüzemelésével13 százalékkal csökkenthető a villamos energia ára.

Azt azonban nem tudni, hogy Orbán Viktor milyen adatokra támaszkodva jutott erre a következtetésre, hiszen a beruházással kapcsolatos összes lényegi információk tíz évig nem nyilvánosak (emiatt be is perelte a kormányt az Energiaklub).  Amennyiben e matekozásban a kormányfő arra támaszkodik, hogy az új erőműben termelt áram olcsóbb lesz, mint a rég nullára írt, lényegében fűtőanyag- és rezsiköltségen termelő mostani négy paksi reaktorblokké, akkor az nem számítási hiba, hanem nettó badarság. Akkor is az, ha a beruházás költségét elrejtik a költségvetésben azzal, hogy ez a paktum nem üzleti alapú megállapodás. Így viszont kérdés, hogy az MVM profitjára máris rátelepedő, jelenleg 12 forint/kWh körüli termelői árat miként szorítaná lejjebb (és minek köszönhetően éppen 13 százalékkal?) az új reaktorok bekapcsolása.

Arra még a legmerészebb iparági prognózisok készítői sem hajlandók, hogy kerek perec kijelentsék, bő egy évtized múlva milyen áramárakkal lehet, érdemes számolni az árampiacon. Csak érzékeltetve a kilengéseket: az utóbbi 5 évben az európai energiapiacon (EEX) az áram megawatt-óránkénti egységára többször is megjárta a 60 euró feletti és a 40 euró közeli szintet is, és mindeközben pusztán azzal, hogy 2013 januárjában összekapcsolták a cseh, a szlovák és a magyar árampiacokat, a magyar áramtőzsdei zsinóráram ára több mint negyedével tudott csökkenni.

Orbán Viktor a parlamentben azt is mondta, hogy a nukleáris energia a függőséget sem növeli. Az állítással ott van probléma, hogy a paksi erőmű jelenlegi formájában is függ az oroszoktól (illetve a franciáktól és a németektől), akik a működő technológiát gyártották és fejlesztették. Érdemes visszaidézni: a 2003-as erőműbaleset után egymásnak adták a kilincset az orosz és francia szakemberekből álló csapatok, mert a helyzetet a magyar apparátus nem tudta kezelni. Egy orosz technológiára épülő újabb, modernebb és összetettebb rendszer esetében ugyanez a helyzet. És mivel a Ganz Engineering és Energetikai Gépgyártó (EEG), óriásszivattyúkat gyártó cégen kívül (amely egyébként a szintén orosz Atomenergomashoz tartozik) főrészhez kötődő technológiát magyarok nem gyártanak – ahogyan a fűtőanyag-gyártás és kezelés sem idehaza történik –, a függés megmarad.

Ráadásul az, hogy – amint az a múlt pénteken beterjesztett törvénytervezetből kiderült – az oroszok mindössze 20 évre garantálják az üzemanyag utánpótlását, más kérdést is felvet. Az uránbányászati tartalékok becslések szerint nagyjából 2100-ig adnak elegendő nyersanyagot. Ha ez igaz, akkor az elkövetkező időszakban (pláne, ha valóban sok új atomerőművet építenek a világban) az urán ára felfelé mozog majd, s drágítani fogja a termelési árat.

Függő beszéd

A kormányfő a parlamentben a függőséggel kapcsolatban arról beszélt, hogy az országnak a gázfüggőség okoz problémát, de közölte ugyanakkor, hogy jövőre elkészülhet a szlovákiai gázvezeték, ami összeköti a magyar rendszert a nyugat-európaival. “Hamarosan eljut Magyarország oda, hogy teljes energiafüggetlenséget fog élvezni a következő évtizedekben” – jelentette ki Orbán Viktor. A gondolatmenetből a Déli Áramlat teljesen kimaradt, igaz, az Ukrajnát elkerülő, de végeredményben mégiscsak orosz gáz drágább lesz a mostaninál – mivel a beruházásnak meg kell térülnie. Feltéve, hogy a vezetéképítést az EU nem kaszálja el, amire azonban van némi esély. Ha azonban lesz szlovákiai vezeték is, és a magyar gázvezetékrendszer csatlakozik is a nyugat-európaihoz, attól még nem teljes függetlenséget érhet majd el, hiszen ehhez olyan adottságok volnának szükségesek, mint az olaj- és gáznagyhatalom Norvégiának, vagy a palagáz-forradalmat levezénylő Amerikának. Ha lesz az oroszokon kívüli, az ország ellátását akár önmagában is lehetővé tévő gázinfrastruktúra, akkor az csupán azt jelenti, hogy függetlenül az oroszoktól, képesek lehetünk földgázhoz jutni. De a függés megmarad – csak éppen a nyugat-európai piacoktól és áraktól is függeni fogunk.

Varga Mihály

A nemzetgazdasági miniszter hétfőn este az állami televízióban magyarázta a kormány döntését.  Az este című műsorban  azt mondta:  a pénzügyi paramétereket nem tartalmazó megállapodás úgy tekinthető biankó szerződésnek, hogy „ez egy olyan szerződés, amely még olcsóbb lehet”. Mivel az adatok titkosak, egyelőre el kell ismerni, hogy ez sincs kizárva. Igaz, megerősíteni sem lehet.

A tárcavezető elmondása szerint a költségek 80-20 százalékos aránymegosztása az orosz és a magyar fél között, azt is lehetővé teszi, hogy utóbbit csak a beruházás későbbi szakaszában kelljen betenni a kosárba. Varga azt a példát mondta el a beruházás nagyságával kapcsolatban, hogy ha "10 milliárd eurót veszünk kölcsön az oroszoktól", akkor nagyjából 5,5 milliárd euróba kerül egy erőművi blokk megépítése. Ez szerinte nagyjából az az ár, amennyi a nagy-britanniai vagy a finnországi erőműveké.

Abból kiindulva, hogy a miniszter számára nehéznek bizonyult a sematikus modell matematikai feladványa is, nem sok jóra lehet számítani (Ha 20 százalékkal száll be Magyarország a 10 milliárdos orosz hitel mellé, de csak 5,5 milliárdba kerül egy reaktor, akkor máris eltűnt kereken egymilliárd euró.) Az Egyesült Királyságban építendő atomerőművet viszont nem lehet a paksi projektköltségekkel egy lapon emlegetni, mivel az üzleti alapon épül (ha épülhet), a finnországi erőműépítés (feltéve, hogy a Pyhäjoki mellettire utalt Varga) viszont minden lényeges jellemzőjében különbözik a magyarországitól. (Ha a gazdasági miniszter viszont az olkiluotói projektre gondolt, akkor még nagyobb a gond, mert az az atomerőmű-építés állatorvosi lova. Az előzetesen kalkulált építési költségek a többszörösükre nőttek, és bár a reaktoroknak évek óta működniük kellene, a mostani menetrend alapján valószínűleg 2016-ra valósul ez meg.)

Rogán Antal

A Fidesz frakcióvezetője mint a parlament gazdasági bizottságának vezetője, a hétfő esti újbudai rezsifórumon azt mondta, hogy az elmúlt hat-hét évben megnőtt Magyarország energiaimport-függősége, és ez minél magasabb arányú, az annál drágább.  Ez azonban egyáltalán nem igaz, mivel az árampiaci árak zuhanása miatt mára éppen az a helyzet állt elő, hogy olcsóbb a cégeknek az áramot az európai piacon megvenni, mint az idehaza megtermeltet vásárolni. Ennek a legeklatánsabb példáját az E.On gönyűi gázerőműve produkálta tavaly decemberben. Az ország legmodernebb, legújabb nagy teljesítményű áramtermelő erőművét hírbe hozták azzal, hogy leáll, mivel az európai árampiaci árnál csak drágábban tudott volna termelni – így nem volt elég vevője.

Rogán azzal a számsorral is előállt, hogy a paksi beruházással 2026-2027 körül 10-13 százalékkal csökken Magyarországon a villamos energia előállításának költsége, és ez tükröződhet a lakossági energiaárakban is. Ez ugyanannak a lemeznek az újrakevert változata, amit a parlamentben délután már Orbán Viktor is lejátszott. A valósághoz való viszonya ugyanaz, ezért itt nem ismételjük el.

A rezsifórumon a frakcióvezető kitért arra is, hogy a régi és új atomerőműblokkoknak kompatibilisen kell működniük. Ez a mondat önmagában igaz, de nem következik belőle az, hogy az új erőműnek is oroszoknak kellene lennie. Pláne, hogy a most működő reaktorok és az újabb generációba tartozó majdaniak is sokban különböznek egymástól, ergo: technológiailag ezek sem teljesen kompatibilisek egymással. Ugyanakkor, ha ez a Rogán Antal elmondott érv valóban számítana, eleve nem kerültek volna képbe a francia, amerikai, dél-koreai gyártók. Rogán Antal végső érve – az, hogy az sem mellékes, hogy atomerőművet sokan szállítanak ugyan, de a finanszírozást nem vállalják, főként nem a 40 százalékos magyar szállítói részarány biztosítása feltételével – azonban teljesen fedi a valóságot. A Roszatom mögött Oroszország áll, ilyen gazdasági potenciállal és nyomatékkal egyetlen konkurens gyártó sem rendelkezik. A 40 százalékos magyar vállalkozói részvétel pedig valóban kivételes – feltéve, hogy megvalósítható. (Varga Mihály azt mondta ezzel kapcsolatban Az estében, hogy a beruházásnak sok olyan része lesz, amit az oroszok tendereztetni fognak – és ahol a vállalkozók egymás alá vagy fölé fognak ígérni.)

Fónagy János és Kovács Pál

A fejlesztési minisztérium parlamenti államtitkára hétfői, parlamenti felszólásában azzal érvelt: csak el kell képzelni „hogy Magyarországon, ahol az egész ország, az egész civilizációs létünk elektromos áramra van beállítva, ott nem fúj a szél. És nincs áram. Nincs energia.” Ez az érvelési technika onnan lehet ismerős, hogy 2002-2005 között energetikai államtitkárként politizáló Hatvani György (MSZP) is éppen ezt mondta – igaz, ő a szénfillérek bevezetésével a vastagon veszteséges vértesi erőmű tovább működtetése mellett érvelve. Hatvani ugyan már rég nyugdíjba vonult, a demagógiája, mely szerint a megújuló energiáktól távol kell magukat tartani, mert az veszélyezteti az ellátásbiztonságot, láthatóan nem.

Abba az utcába most nem fordulunk be, hogy az államtitkár vajon mikor látott utoljára legalább egy éves jelentést az EWEA-tól, és hogy mennyire van tisztában az energetikai iparnak nem csak az elmúlt 5-8 évével, de azzal is, amit az iparág a következő évtized elejére prognosztizál.  Helyette feltennénk egy kérdést: Mit mond majd Fónagy János, ha a választások után tényleg leporolják  az egész kormányzati ciklus alatt jegelt szélenergia-tender ötletét – ahogy arra az Áram Ára blog is utal.

Kétség kívül a legmulatságosabb, ugyanakkor szakmai szempontból a legkétségbeejtőbb megnyilatkozásért járó díj a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium energetikáért felelős államtitkárát illeti. Kovács Pált idézte hétfőn Jávor Benedek (PM), a parlament Fenntartható fejlődés bizottság volt elnökének egyik hétfői Facebook-bejegyzése. A szakmai körökben korábban is nyíltan atomlobbistaként számon tartott Kovács – mint a kormány legfőbb energetikai szakpolitikusa – az atomerőmű-építés körül folyó bizottsági vita során a legabszurdabb érveléssel állt elő. Azzal, hogy nem érti Jávorék atomenergia-ellenességét, hiszen a Napban is nukleáris folyamatok zajlanak le, és a napelemek is azt hasznosítják. „Szó bennszakad, hang fennakad” – írta Jávor.

Eközben Európában

Mindeközben a Financial Times weboldalán megjelent egy hír, ami az egész kormányzati stratégiát zárójelbe teheti. E szerint az Európai Bizottság komoly aggályokat fogalmazott meg a tervezett brit Hinkley Point-i atomerőmű-építési megállapodással kapcsolatban. Ez annyiban kapcsolódik a paksi atomerőmű építéshez, hogy a britek több szempontból is a paksival rokonítható dealt kötöttek tavaly októberben a beruházóval, a francia EDF-fel.

A hasonlóság az, hogy a briteknek sincs jelenleg a beruházás finanszírozásához elegendő pénzük, ezért mással építtetik meg az új nukleáris blokkjaikat. Nagy-Britanniában, ahol három nukleáris projekt előkészítése is folyamatban van, a kormány garanciát adott a beruházónak. Igaz, nem olyan közvetett, unortodox módon, mint ahogy azt a magyar kormány képzeli (vagyis hogy a költségvetéssel nyeletik le az építkezés gigantikus gombócát), de az ettől még nem lett kevesebb, hogy a brit kormány a megtermelt áram felvásárlási árára (mai árfolyamon számolva 109 euró/MWh-ra) vállalt garanciát.

A Financial Times szerint a brüsszeli Bizottság kétségbe vonja, hogy az Egyesült Királyságban megkötött üzlet helyeselhető volna, mivel úgy látja, a kialkudott árral nemcsak, hogy túlfizetik az EDF-et, de az új atomerőmű megépítése erősen korlátozná az alternatív energiaellátás lehetőségét, és az EU-ban előírt technológia semlegesség elvét.

Az EB-t különösen az ár- és hitelgarancia aggasztja, mert a garantált átvételi ár Brüsszel szerint többe kerülhet, mint maga az erőmű megépítése. Az uniós versenyjogi biztos, Joaquín Almunia a brit és francia minisztereknek írott levelében leszögezte: a londoni kormány által használt két modell szerint kormányzati garanciák nélkül is lenne beruházás egy új atomerőműbe 2027-2030 környékén. Almunia szerint ennél fogva nem világos, hogy miért is van szükség az állami támogatásra. A biztos úgy látja, az Egyesült Királyság azon érvelése, mely szerint az erőmű hozzájárulna a nagyobb ellátásbiztonsághoz, nem igazán megalapozott az ország kormánya által szolgáltatott információk tükrében. Almunia szerint a termeléssel már 2020 előtt problémák keletkezhetnek az Egyesült Királyságban, miközben az új erőmű csak ezután kezdene működni.  Ráadásul a biztos nem látja, mitől különbözne a brit beruházás a Franciaországban vagy Finnországban zajló hasonló projektektől, márpedig ezeken a helyeken nem volt szükség semmilyen támogatásra.

A Financial Times mindezek után megjegyzi: az Európai Bizottság előzetes aggodalmai árnyékot vetnek a brit kormány azon törekvésére, mely szerint az ügyletet jelentősebb módosítások nélkül végig tudják vinni. Pedig a britek végig nyílt kártyákkal játszottak.