Nem félünk eléggé
Drámaian nő a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. Lépni kell! Nem csak a józan üzleti megfontolás, hanem a jogszabályoknak való megfelelés érdekében is.
Az amerikai Fed egészen óvatosan elkezdte visszavonni az extra laza monetáris politikáját. Első lépésben leállítják a kötvényvásárlásokat, vagyis hamarosan – várhatón még idén – elérkezhet ahhoz a ponthoz, amikor a mérlegfőösszege nem növekszik tovább a jelenlegi mintegy 4000 milliárd dolláros szintről. Ezt követően valamikor jövőre elkezdi emelni a jelenleg 0 százalékhoz közeli kamatokat és szépen lassan csökkenti a mérlegfőösszegét, vagyis óvatosan kiszívja a plusz pénzeket a rendszerből. Ez a folyamat rendkívül hosszadalmas és komoly veszélyeket rejt a gazdaság számára, vagyis könnyen lehet, hogy a szigorítás derékba töri a fellendülést. Nem lenne érdemes mégis fenntartani az ingyen pénz korát? – teszi fel a kérdést a Pénzügyi Szemle Online blogja.
Adair Turner, brit közgazdász felteszi a kérdést, hogy miért ne lehetne fenntartani az extra laza monetáris politikát és a jegybanki pénznyomdával finanszírozni az államadósságot. Egyszerűbb lenne, mint visszavonni a piacról az ingyen pénzeket, és ha a pénznyomdának eddig úgysem volt látványosan negatív hatása, akkor mégis mi értelme kockáztatni a monetáris szigorítással?
Érdekes felvetés, érdemes ugyanakkor végiggondolni, hogy milyen hatása lehet annak, ha a jegybank benne hagyja a rendszerben a plusz ezermilliárdokat. A legfőbb negatív hatás egyértelműen az inflációs kockázat, azaz ha az extra ezermilliárdok maradnak, akkor idővel az infláció felpöröghet, ami megállíthatatlan lavinát indíthat el. Ennek megállítása érdekében a jegybanknak előbb-utóbb lépnie kell és szigorítania, és minél később teszi ezt meg, annál erőteljesebben kell a fékre lépnie. Adair Turner megjegyzi ugyanakkor, hogy azokban az országokban, ahol a gazdaság természetes folyamatai nyomán folyamatos deflációs nyomás van jelen – ennek elsődleges oka az elöregedő társadalom –, ott fenn lehet tartani a tartósan extra laza monetáris politikát. Tipikus példa erre Japán, ahol a jegybank folyamatosan 0 százalékon tudja tartani a kamatokat és két kézzel vásárolhatja az állampapírokat, ezzel finanszírozva az államadósság egy részét anélkül, hogy tartania kellene az infláció elszállásától.
Japán ugyanakkor egy speciális eset, és komoly hiba lenne azt gondolni, hogy bármely másik fejlett gazdaság büntetlenül fenn tudná tartani az extra laza monetáris politikát. Az inflációs kockázatok ma még ugyanis nem jelentősek, amikor ugyanakkor már kézzel foghatóvá válnának, akkor valószínűleg már túl késő lenne.
