Volt több mint 500 ígéret a pártok programjaiban, ebből 250-260 ígéretet lehetett árazhatóvá tenni – mondta Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest igazgatója a Transparency International Magyarország csütörtöki sajtótájékoztatóján, ahol arról volt szó, mennyire árazhatóak be a pártok választási programjai. Az árazást különböző elvek mentén tették meg, ilyen például az, hogy nem lesz finanszírozási válság a következő években, vagy hogy a pártok ígéretei 2015-től kezdődően lépnek majd életbe, illetve, hogy a makrogazdasági hatások nem kerültek a hatások közé.

A Fidesz kimaradt, nincs programjuk

Öt pártot programjainak hatását árazták be (Jobbik, MSZP, LMP, Együtt-PM és DK, a Fidesz-KDNP-nek nincs elérhető programja), az ígéretek elemzését itt lehet teljes egészében megtekinteni.

Kétféle szcenárió van minden egyes párt és ígéret esetében Romhányi szerint. A költségvetés helyzetét kevésbé, és nagyobb mértékben rontó intézkedések. A közvetlen hatások tekintetében mindegyik pártnál romlik az egyensúly az ígéretek tükrében, a Jobbik esetében a 2015-ös évet tekintve például több mint 2400 milliárdos egyenlegromlás lenne optimista esetben, ez a legköltségesebb szcenárió.

Romhányi elmondta, hogy a növekedés és egyensúly tekintetében az összes vizsgált ellenzéki párt jelentős hiánynövekedést hozna össze a programok alapján, ezzel pedig sok esetben minimális plusz GDP-bővüléssel járna csak. Az MSZP, a Jobbik és a LMP programjainak az lenne a hatása, hogy magas adósságrátát érnének el, jó esetben 5 százalékos lehetne a GDP kumulált növekedése 2014 és 2017 között, ám ezzel 10 százalékos adósságnövekedés járna együtt. Általánosságban elmondható, hogy egy százalék GDP-növekedésért 2 százalékos adósságnövekedés jönne össze – tette hozzá az intézet igazgatója. Ebben még az Együtt-PM is beleillik Romhányi szerint, aki hangsúlyozta, hogy ezek a pályák nem megvalósíthatóak. Ha ezek a pártok jutnának mégis kormányra, akkor költségvetési kiigazításokra lenne szükség, ezzel pedig nem változna semmi az előző 12 évhez képest.

A programok kivétel nélkül azzal operálnak Romhányi szerint, hogy jelentős állami szerepvállalás mellett komolyabb GDP-növekedést érjenek el, aztán majd lesz valami – emelte ki Romhányi. Ez viszont azt jelenti, hogy kiszorítják a magángazdaságot. A versenyszektor foglalkoztatás és beruházás növekedését tekintve az rajzolódik ki, hogy 2014 és   2017 között a Jobbik és az LMP programját tekintve egyértelműen az alacsonyabb lesz a növekedési ráta, míg a másik három pártnál magasabban áll a mutató.

A munkavállalókat érintő adóterhekre kitérve Romhányi elmondta, a magánjövedelmek decilisenkénti terhelése jelenleg 45-50 százalék körüli mindegyik tizednél. Mindegyik ellenzéki erő valamilyen módon vissza szeretné hozni a progresszív adórendszert, a Kormányváltásnál az utolsó két decilisnél lenne nagyobb terhelés a mostaninál, az LMP kivételével mindegyik ellenzéki erőnél a tehetősebbek finanszíroznák az alacsonyabb jövedelműek adócsökkentését.

Korrupciós helyzet: siralmas a helyzet, de az ellenzéki erők se sokkal jobbak

A romlás sok évvel ezelőtt kezdődött, a 2010 után hivatalba lépett kormány erre még rátett pár lapáttal – mondta Martin József Péter, a Transparency International Magyarország igazgatója a pártok korrupció elleni ígéreteit értékelve. A Fidesznek jelenleg nincs választási programja, nincs értékelhető korrupcióellenes programjuk és ígéretük. Van egy 10 pontos szlogenszerű gazdasági elképzelésük, ám itt általános, homályos célokat lehet olvasni a TI Magyarország vezetője szerint. Minden kormányzó pártnak joga van, hogy ne készítsen programot, ám ez ellent mond az európai demokratikus hagyományoknak Martin József Péter szerint.

A Jobbiknak nincsenek igazán komolyan vehető korrupcióellenes ígéretei a TI szerint. Amit a szervezet a Jobbiknál talált, az az elszámoltatásra és számonkérésre vonatkozik inkább. Sokkal többet nem sikerült a TI-nek kihámoznia a programból.

Mindegyik demokratikus ellenzéki erő – a TI ebben a csoportban a DK-t, az Együtt-PM-et, az MSZP-t, illetve az LMP-t sorolja – a demokratikus jogállami intézményrendszer helyreállítására, korrekciójára törekszik. Mindegyik párt meghirdetett emellett közpénzügyi alkotmányossági programot is. Az információszabadságra kitérve a lehető legszélesebbre nyitnák a kaput az említett pártok, a pártok kampányfinanszírozását pedig alapvetően a Kormányváltás a TI javaslatai alapján szabályozná újra. Az LMP is hasonló irányvonalat követ – tette hozzá Martin József Péter.

A közbeszerzések területén mindegyik demokratikus ellenzéki párt zéró korrupciót hirdet, a korrupcióellenes programoknál pedig elmondható, hogy megújítanák a korrupció elleni küzdelemért felelős állami intézményrendszert.

Szépek ezek az ígéretek, ám van némi hitelességi deficit Martin József Péter szerint. 2008-ban ugyanis a TI már jelezte, hogy még a korábbi MSZP-SZDSZ kormányzás ideje alatt intézményesült a korrupció Magyarországon. A kampányfinanszírozás tekintetében most a Kormányváltás azt ígéri, a TI ígéreteit veszik számításba, ám kormányon nem igazán tettek semmit ennek rendezése érdekében. A baloldali kormányok idején a haveri cégeknek akkor is lejtett a pálya, legfeljebb nem volt törvénybe iktatva Martin József Péter szerint.

Összegzésként elmondható, hogy a közpolitika intézményrendszerének átláthatósága jelenleg siralmas, a korrupció felszámolására alkalmatlanok a jogszabályok. Az ellenzéki oldalon szépek az ígéreteik, ám hitelességi deficittel küzdenek. A választásnak pedig egy olyan párt az esélyese, melynek nincs választási programja – tette hozzá a TI Magyarország igazgatója.

A programokban szerepelnek mondatok és vannak hiányzó állítások – fejtette ki Bod Péter Ákos közgazdász, a jegybank volt elnöke. Szerinte nem meglepő, hogy a kiadási oldalról rengeteg szó van a programokban, bevételi oldalról pedig nem annyira. A pártok, a kormánypárt is azt gondolja, hogy az emberek a legrövidebb távú, legközvetlenebb anyagi előnyökkel foghatóak meg a közgazdász szerint. A magyar politikai elitnek ez a társadalomképe, ám úgy vélem, hogy ez talán téves – tette hozzá Bod Péter Ákos, a TI programjának egyik védnöke.

Magyarországon a gazdaságpolitikai irányoknak nincs horgonya a volt jegybankelnök szerint. Például nem tudjuk, mit szeretnének a pártok az euróval. Sem a kormány, sem a kormányzásra aspirálóknak nincs mondanivalóje ebben az ügyben. A magyar gazdaságnak emellett van egy technikailag megragadható központi problémája: kicsi a potenciális növekedési képessége. Már évek óta probléma ez, van, amikor előre lehet szaladni, ilyen lehet a 2014-es év, ám utána valószínűleg megint alacsonyabb szintre áll be a növekedés. A pártoknak nincs mondanivalójuk arról, hogy tudunk magasabb növekedési képességre szert tenni a közgazdász szerint. A korrupciós részre kitérve Bod Péter Ákos elmondta, hogy ő kicsit optimistább volt: a költségvetési pénzek felhasználásával kapcsolatban némi érzékenység mutatkozik a pártok részéről. A közgazdász azt mondta, hogy lehet, nincs minden leírva a programokban, de a téma megjelent, ez jó jel lehet. Ugyanakkor elképzelhető, hogy az én antennám nem jól vette a jeleket, mint egy maláj gépé – tette hozzá a volt jegybankelnök.

Lehet, hogy még jó is, hogy nincs program

Szalai Ákos, a Pázmány Péter Egyetem docense, a program másik védnöke szerint a kampány azt mutatta meg, a pártok nem akarnak programokat gyártani. Ennek ő ugyanakkor örül, mivel a programokat két célra lehet írni: a választók meggyőzésére (a választók azonban nem racionálisan döntenek), a másik pedig az, hogy a pártok egymásnak akarják megmutatni, hogy mit szeretnének (koalícióképesség). A mostani kormánynak nincs koalíciós kényszere, a Kormányváltásnak Szalai szerint vannak programjai, ám nem látja, hogy a pártok programjai összeállnának-e egy koherens egéssze.

A haveri kapitalizmussal kapcsolatban Szalai elmondta, hogy ennek megszüntetésére sokat nem kínálnak a pártok. Ez nem 2010-ben alakult ki Szalai szerint, előtte is létezett, ám lehet, hogy az utóbbi négy évben erősödött, de erre komoly válaszokat, megoldási javaslatokat a pártok nem adnak – tette hozzá.