Az Oroszország elleni erélyesebb nyugati szankciók bevezetésének akadálya a recessziótól való félelem – írta hétfőn a The Wall Street Journal című konzervatív amerikai napilap, amely szerint az ukrajnai beavatkozás miatt bevezetett szankciók máris a recesszió irányába billentették át Oroszországot, ami egyszerre fenyegeti az ingatag európai gazdaság talpra állását és a világgazdaság növekedését.

Közgazdászok és befektetők az amerikai kongresszus számos tagjának a komolyabb szankciók melletti nyomásgyakorlása ellenére is óva intenek attól, hogy keményebben sújtsanak le Vlagyimir Putyin orosz elnökre, mert tartanak az ilyen fellépés határokon átívelő lehetséges hatásától.

"Egy kicsit olyan ez, mint amikor valaki a házastársával veszekszik. Az ember anélkül próbálja érvényre juttatni az álláspontját, hogy kárt okozna" – mondta a lapnak Byan Carter, az 50 milliárdnál nagyobb befektető vagyonnal gazdálkodó Acadian Asset Management alapkezelő igazgatóhelyettese.

Gazdaságának törékenysége és az energiaellátással kapcsolatos aggályai kezdettől fogva tompították Európának az Ukrajna elleni orosz agresszióra adott válaszát. Barack Obama amerikai elnök, aki pénteken a Fehér Házban fogadta Angela Merkel német kancellárt, elismerte ezeknek a fenntartásoknak a jogosságát. A két vezető kilátásba helyezte, hogy az ukrán elnökválasztás ellehetetlenítése esetén az orosz gazdaság teljes ágazatait célba vevő gazdasági büntetőintézkedéseket léptetnek életbe. Obama azt is szóba hozta, hogy az EU 28 tagállama közül egyesek erősebben kiszolgáltatottak az orosz megtorlásnak, mint mások, amit figyelembe kell venni.

A The Wall Street Journal emlékeztetett arra, hogy az európai kőolaj- és földgázellátás durván egyharmada Oroszországból származik, ezért a kontinens gazdaságainak károsodása nélkül nem lenne reális fellépni az orosz szénhidrogén-export ellen. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) előrejelzése szerint a 18 országra kiterjedő euróövezet idén – kétévi zsugorodás után – 1,2 százalékos növekedésre számíthat. Az Oroszországgal és Ukrajnával határos országok esetében az IMF kénytelen volt mérsékelni a javulásra vonatkozó becsléseket.

A Vlagyimir Putyin orosz elnök belső köre, valamint a néhány cég és bank ellen bevezetett nyugati szankciók máris visszafogták az oroszországi beruházási kedvet és felgyorsították az orosz gazdaság visszaesését. A rubel árfolyama újabb negatív rekordokat döntött, a befektetők pedig csak az első negyedévben 64 milliárd dollárt vontak ki. Az IMF a szankciókra hivatkozva a múlt héten 0,2 százalékra rontotta le a korábbi, 1,3 százalékos növekedési előrejelzését, a Standard & Poor's pedig mindössze egy fokozattal a bóvli fölötti szintre rontotta le Oroszország adósbesorolását.

Az orosz gazdasági helyzet romlása a kereskedelmi és energetikai szorossága miatt még mindig Moszkvához kötődő volt szovjet köztársaságokat is érinti. Fehéroroszország orosz exportja az elmúlt évben 17 milliárd dollár volt, ami megfelel az ország bruttó hazai terméke (GDP) egynegyedének. Ezzel szemben Németország és Kína, az Oroszországba exportáló két legnagyobb ország az elmúlt évben összesen közel 100 milliárd dollár értékben szállított, ám ezek a termékek a két ország GDP-jének mindössze az 1 százalékát teszik ki.

Európának 187 milliárd dollárnyi banki követelése van Oroszországgal szemben. Ha a Nyugat ágazati szankciókat vetne ki az orosz pénzügyi szektorra, akkor a korábban folyósított hitelek és a befektetések valószínűleg veszélybe kerülnének. Ez alááshatja az európai pénzügyi ágazatnak az euróválság utáni talpra állási erőfeszítéseit. Ezek a banki követelések azonban még mindig csak az 1,4 százalékát képviselik Európa teljes külföldi követeléseinek. Az amerikai bankok esetében ez a részesedés még kisebb, a banki követelések mindössze 0,5 százaléka.

A teljes orosz pénzügyi szektor célba vétele is egy sor nem kívánt következménnyel járna a deviza- és árupiacok számára, ahol pedig az orosz cégek jelentős szerepet játszanak. Ezeket a hatásokat nehéz számszerűsíteni, ám az ilyen szankciók korlátozhatják Oroszország kőolaj- és földgázeladásait a világpiacon, veszélybe sodorva ezzel Európa létfontosságú oroszországi energiaimportját. A tágabb értelemben vett orosz pénzügyi szektor célba vétele helyett Obama elnök a kereskedelemfinanszírozás szankcionálásáról beszélt, ami szűkítené a gazdasági kihatásokat.

A szembenálló két fél szankcióarzenáljában egyaránt megtalálható a "nukleáris" eszköz: az Európába irányuló energiaszállítások zavara esetén az európai energiaköltségek az egekbe szökkennének fel, de ugyanezen fejlemény eredményeként jelentősen megcsappannának az orosz állami bevételek.

Végül a nyugati tisztségviselők olyan orosz energetikai cégeket és bankokat szemeltek ki a szankciók célpontjául, amelyek nem integrálódtak mélyen az európai gazdaságba. Az amerikai kormányzat például célba vette a Sztrojtranszgaz elnevezésű energetikai szolgáltató céget, amely alapvetően Oroszországban működik, és amelynek tulajdonosa Putyin egy kulcsfontosságú szövetségese. Ahelyett, hogy Oroszország legnagyobb olajipari társaságára, a Rosznyeftyre mért volna csapást, Washington a cég vezérigazgatója, Igor Szecsin ellen vezetett be szankciókat – Szecsin szintén Putyin belső köréhez tartozik.

Juan Zarate, George W. Bush volt amerikai elnök helyettes nemzetbiztonsági tanácsadója szerint a védelmi és a pénzügyi szektor célba vétele politikai szempontból sokkal emészthetőbb, mint az energiaszektor közvetlen büntetése, aminek "mélyebb hatása lenne az európai és a globális gazdaságra".