Rengeteg pénz áramlik magyar állampapírba. Április végére 1900 milliárd fölé ugrott a teljes lakossági állomány, értékpapírszámlán pedig március végén majdnem annyi pénzt tartottak az emberek, mint bankbetétben. Az, hogy lakosság ilyen mértékben rámozdult az állam- és értékpapírokra, persze egyáltalán nem véletlen: a Magyar Nemzeti Bank (MNB) monetáris tanácsa 2011 végén kezdte vágni az alapkamatot, azóta leszegett fejjel haladnak előre, azaz megállás nélkül csökkentenek, s mára az alapkamat 2,4 százalékra olvadt. A bankbetéteken így már igen kicsi az elérhető kamat, ezért nem is meglepő, hogy különböző más opciók után néznek a magyar megtakarítók. A kormányzat az elérhető alternatívát igyekszik reklámozni is: tv-szpotokban, szerte az országban óriásplakátokon népszerűsítik az állampapírt, boldog kisgyerekes családok képével ösztönzik az állampapír vásárlását mint megbízható befektetést. "Több mint üzlet", "kiérdemelt bizalom" – és hasonló szlogenekkel bombázzák az állampolgárt. 

Ezzel párhuzamosan rohamosan csökken a háztartások bankbetétben tartott pénze. Míg tavaly márciusban összesen 7631 milliárd forintot tartott forint-, illetve devizabetétben a lakosság a jegybank statisztikája szerint, addig ez az összeg 2014 márciusára 6748 milliárdra olvadt. Ez az adat februárhoz képest is jelentős csökkenést jelent, egy hónap alatt 107 milliárd forint "darálódott le" a lakossági betétállományból.

Bankbetét vs. állampapír

A puszta számok mögött érdekes folyamatok húzódnak meg, melyek ráadásul korántsem biztos, hogy pozitív eredménnyel járnak az ország bankrendszerére – így gazdaságára – nézve. A kormányzat deklarált célja az, hogy a magyar lakosságot intenzívebben bevonja az állam finanszírozásába: ennek jegyében kifejezetten az átlagpolgárok számára kialakított konstrukciók is a piacra kerültek, ennek és a bankbetétnél vonzóbb hozamnak köszönhetően bő két év alatt majdnem megnégyszereződött a lakosság által tartott állampapír-mennyiség.

Az egyfelől örvendetes, hogy egy ország a belső erőforrásaira támaszkodva biztosítja az állam finanszírozását, ráadásul saját fizetőeszközben kibocsátott állampapírból – jelen esetben forintból. Így külső gazdasági, pénzügyi sokkok ellen védettebb lehet az adott ország, és az árfolyam esetleges durvább kilengései ellen is nagyobb lehet a védelem. Csakhogy Magyarország esetében úgy fest, hogy az állampapír – illetve az értékpapír – mennyiségének növekedése a bankbetétek rovására valósul meg. A bankbetétállomány csökkenésére még az is rátehet egy lapáttal, hogy a kormány a pénzügyi rezsicsökkentés keretében havi 150 ezer forint erejéig ingyenessé tett kétszeri pénzfelvételt (miután a tranzakciós illeték bevezetése miatt elszálltak a banki díjak). Mivel az átlagos felhasználó számára rendkívüli mértékben megdrágultak a pénzügyi szolgáltatások, így sokan újra a készpénz felé fordulnak (olcsóbb azt kezelni, a bankban meg kamatot úgysem adnak), vagyis a pénz elhagyja a bankrendszert.

Na de, meglódult a gazdaság, nincs itt semmi gond!

A magyar gazdaság mindeközben mégis úgy tűnik, mintha erőre kapna, nyolc éve nem volt akkora növekedés hazánkban, mint 2014 első negyedévében. A meglódult növekedés tartásához ugyanakkor a hitelezés felpörgésére, így a vállalati beruházások megugrására, a lakossági fogyasztás jelentős ütemű bővülésére is szükség lenne, elemzők szerint pedig ezek az elemek kérdéses, hogy teljesülni fognak-e. Illetve az is kérdéses, hogy az állami költekezés jelenlegi magasabb szintje mennyire tartható fenn, és jövőre a magánszektor már át tudja-e venni az állam szerepét – legalább részben. A magyar gazdaság növekedési potenciálja mindeközben még továbbra is 1 százalék alatti, felzárkózó országként pedig ennél többre lenne szükség ahhoz, hogy a nyugat-európai államok fejlettségi szintjéhez közelítsünk.

  Mindez azt is jelentheti, hogy a hitel-betét mutató aránya nem csökkenhet a kívánt mértékben. A mutató jelenleg 110 százalék körüli a magyar pénzintézeteknél, az MNB 2014 végére prognosztizálta a 100 százalékos szint elérését. A mutatónak azért kell csökkennie – 2009-ben 140 százalék körül állt –, hogy lehetőleg a legtöbb kihelyezett hitel biztosítva legyen betétek által. Vagyis a banknak akkor se legyenek működési zavarai, ha hirtelen sok hitelt nem tudnának fizetni az adósok.

A bankbetétek lemorzsolódásával ugyanakkor esélyes, hogy ez a mutató lassabban fog javulni a vártnál – ha egyáltalán javulni fog –, ráadásul a csökkenő betétállomány az új hitelek kihelyezését is nehezítheti (az egyes bankoknál azonban komoly különbség van a mutató tekintetében, vannak olyanok, amelyeknél már 80 százalék környékén jár ez az indikátor). A bankoknak szükségük van betétekre, hogy hitelezni tudjanak, és be tudják biztosítani magukat az esetleges sokkok miatt, az emberek azonban nem a bankszektorba pakolják megtakarításaikat. Az állampapírba vándorló pénzek nem jelennek meg közvetlenül a gazdaságban – nem lesznek belőle vállalati hitelek például –, ez az állam által felvett hitelek visszafizetésére, illetve a folyó kiadások – egyesek szerint igencsak nem hatékony –  finanszírozására megy el (a pénz gazdaságból történő kipörgésére már egy vezető adótanácsadó cég egyik vezetője is felhívta a figyelmet nemrég). Az értékpapírszámlákra vándorló pénzek lökést adhatnának a pénzügyi szektornak, az ide befektetett pénzek egy része szintén állampapírba megy, vagy külföldi eszközbe vándorol (emellett természetesen hazai eszközökbe is fektetnek).

Hitelbővülés: csak minimális mértékben

A mostani helyzet azt is eredményezi, hogy míg 2008-tól kezdődően a bankok irgalmatlan sebességgel igyekeztek lenyomni a hitel-betét mutatót, addig most a bankbetétek zsugorodása miatt kényszerhelyzetben vannak. Sok esetben már nem arról van szó, hogyan is lehet új hiteleket kihelyezni, hanem a már a meglévőket sem újítják meg. A jegybank statisztikája szerint a nem pénzügyi vállalatok forinthitel-állománya februárról márciusra csak 7,9 milliárd forinttal nőtt – 3300 milliárd forintos nagyságról beszélünk –, míg devizahiteleknél a vállalatok, a már mondhatni megszokott módon, több tízmilliárdot törlesztettek. A háztartások hitelállományát tekintve, itt is 3 ezer milliárdos nagyságrendről beszélünk, forinthitelnél egy hónap alatt 1,5 milliárd forintos volt a növekmény, devizában pedig 86 milliárdot fizettek vissza a polgárok a bankoknak. Vagyis összességében továbbra is inkább törleszt, semmint új hitelt vesz fel a magyar.

A hitelállomány alacsony mozgása annak ellenére történik, hogy a jegybank beizzította az "elefántölőt", a növekedési hitelprogrammal rendkívül kedvező kamatozás mellett igyekeznek hiteleket kiszórni, csakhogy teljes sikerről nem igazán lehet beszélni (a hitelállomány zuhanása megállt, növekedés viszont csak minimális látható, a kereslettel is problémák vannak). Az idei év végéig kitűzött 2 ezer milliárdos keret teljes kiszórása így a jelenlegi feltételrendszer mellett nem biztos, hogy tartható lesz, vagyis egyelőre nem tudni, hogy a mesterséges ingyenhitellel mennyire lesz képes a banki hitelezés felpörögni.

A bankoknak jó sok van a puttonyukban

144 milliárdos bankadó, 270 milliárd forintos tranzakciós illeték. A jegybank pedig a bankokat abba az irányba terelgeti, hogy nagyobb szerepet vállaljanak az állampapírok vásárlásában.

Az ingyenhitel, illetve az alacsony alapkamat papíron abba az irányba mutatna, hogy az emberek kedvező feltételek mentén vállalkozzanak, megtakarítás helyett inkább fogyasztásra költsenek, vagyis a gazdaságba, így a gazdaság élénkítésébe pumpálják a pénzt. Ehelyett ugyanakkor a fent ismertetett jegybanki-kormányzati impulzusok kiszorító hatással bírnak, a piacon elérhető termékekkel szemben próbálnak alternatívát kínálni, csakhogy ezzel nem teljesen biztos, hogy segítenek a bankrendszer problémáinak megoldásában. Pedig az alacsony infláció miatt például a bankbetéteken még viszonylag komolyabb reálkamat is elérhető, vagyis érdemes lehetne itt fialtatni a pénzt, csakhogy az állam beszállt az emberek pénzéért folyó versenybe (bizonyos felárért cserébe).

Mindezzel ugyanakkor az állam jól jár: az alapkamat csökkentése következtében az állampapírhozamok is csökkenni tudnak – a forint euróval szembeni árfolyama ugyanakkor cserébe elpattan –, mivel saját maga számára nyújt kevésbé fájdalmas, értsd olcsóbb finanszírozást. Így viszont kevesebb pénz áramlik a magyar bankszektorba, vagyis a magyar bankszektor gazdasági növekedést előmozdító szerepét csökkentik.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!