Máshol jutalom, nálunk csak az üldöztetés a Horváth Andrások jussa
Külföldön is voltak, akik adócsalók ezreit leplezték le. A csalók pénzét kezelő országok üldözték a tisztaságért küzdőket, de az elveszített adó visszaszerzéséért küzdő állam busásan megjutalmazta őket. Nálunk Horváth Andrásnak csak az üldöztetés maradt. Aki hozzá hasonlóan idehaza a korábbi években korrupt hivatalnokokat és politikusokat buktatott le, mind ráfaragott. Mégis, újra megtennék a bejelentést.
Kilenc hónapja, hogy az áfabotrányt kirobbantotta Horváth András, akinek azóta nincs munkája, még a munkanélküli segélye is lejárt. Ráadásul vissza is kell fizetnie az államnak az országgyűlési választási kampányra kapott, és el is költött egymillió forintot, ami fejtörést okoz neki. Bár indult nyomozás az ő feljelentése alapján, de ellene is folyik egy, annak ellenére, hogy a bejelentővédelmi törvény értelmében ilyen be sem következhetett volna.
Horváth András a hatalommal összefonódó bűnözői köröket és az évi legalább ezermilliárd forintos adócsalást tárt a nyilvánosság elé, amiből a magyar állam is profitálhatna. Ha külföldön csinálta volna ezt Horváth András, úgy tűnik, megbecsültebb lenne.
2008-ban indult meg a hullám
A legismertebb eset vagy esetláncolat a nem olyan régmúltból, amikor hatalmas adócsalásra hívta fel a figyelmet egy külföldi whistleblower (közérdekű bejelentést tevő személy, aki valamilyen visszaélésre hívja fel a hatóságok vagy a társadalom figyelmét), az Liechtensteinhez köthető. Heinrich Kieber 2001-2002-ben dolgozott a liechtensteini LGT banknál – a bank az ország hercegi családjának tulajdonában van –, a pénzintézettől történt távozása előtt azonban négy CD-re kimentette az általa beszkennelt ügyféladatokat. Ezt követően először Liechtensteinben próbálta meg értékesíteni a lemezeket, megkeresve magát Hans-Adam nagyherceget is, és a több évig tartó alkudozás után a bank eljutott vele odáig, hogy bírósági ítéletben visszaszerezte a lemezeket, melyeket meg is semmisítettek. Ám, mint mostanra kiderült, volt másolat – ezt vették meg a német hatóságok, ami ellen aztán már hiába tiltakoztak a liechtensteini fővárosban, Vaduzban.
A férfinak a német hatóságok 4,2 millió eurót, mostani árfolyamon 1,3 milliárd forintot fizettek az adatokért. Több száz titkos számlára derült fény, a botrányba belebukott a Deutsche Post vezérigazgatója is, akinek szintén volt számlája az említett banknál. A németeken kívül még több ország, köztül az Egyesült Államok is vásárolt adatot Kieblertől, aki ezzel további komoly összegeket zsebelt be.
A férfi ellen Liechtenstein nemzetközi elfogatóparancsot adott ki, Kieber pedig állítólag halálos fenyegetéseket is kapott, így rendőri védelmet kért. A férfi később Ausztráliába távozott, legutoljára 2011-ben lehetett róla hallani, ezután nem érkezett róla több hír.
Több millió eurót fizettek a németek a CD-kért
Németországban tavaly több száz akciót hajtott végre az adóhatóság egy olyan CD-n található adatok alapján, melyen állítólagos adóelkerülők nevei voltak megtalálhatók. A CD-t 2013 elején vásárolta meg több német tartomány, az adathordozó 10 ezer olyan német polgár nevét tartalmazta, akik svájci bankszámlával rendelkeztek. A CD-t 4,4 millió euróért, vagyis közel 1,4 milliárd forintért vásárolta meg 5 német tartomány. Ez a pénz szinte biztosan sokszorosan megtérül, a német hatóságok a Svájcban levő, a német állam elől eltitkolt német számlákról mintegy 500 millió euró elmaradt adóbevételt várnak. Előzetesen 4 ezer személyt vetettek vizsgálat alá adóelkerülés gyanúja miatt.
És hogy honnan is szivárogtak mindezek az adatok? Egy névtelen informátortól. Többet nem lehet róla tudni.
A német hatóságoknak ugyanakkor nem ez volt az első ilyen akciójuk: már 2010-ben is vásároltak 2,5 millió euró, vagyis 750 millió forint értékben egy CD-t, mely alapján csaknem 100 ember ellen indítottak eljárást adóelkerülés miatt. Akkor a CD-t egy Svájcban élő osztrák férfitól, Wolfgang U.-tól vásárolták meg, aki egy bankár, egy volt Credit Suisse dolgozó nevében adta el a CD-t, mely lopott adatokat tartalmazott. A hírre sok adócsaló német megijedt: a CD megvásárlásának hatása az is lett, hogy mintegy 6 ezer német állampolgár vallotta be eddig be nem vallott jövedelmét a német hatóságoknak, ezzel pedig 300 millió eurós adóbevételt hoztak az államnak.
Míg Németországban a hatóságok pezsgőt bontottak, addig svájci oldalon korántsem voltak ilyen boldogok: szerintük a németek bűnözőkkel működtek együtt az adatok megszerzése érdekében. A banktitkot rendkívül szigorúan kezelő svájciak odáig is elmentek, hogy 2012-ben letartóztatási parancsot adtak ki azon három hivatalnok ellen, akik megvásárolták az adathordozót. Wolfgang U.-t pedig ipari kémkedés miatt Svájcban letartóztatták, a férfit két héttel azután pedig felakasztva találták meg börtöncellájában.
A folyamatosan felszínre bukkanó, svájci számlákat tartalmazó CD-kkel kapcsolatban ugyanakkor a német pénzügyminiszter 2012-ben azt nyilatkozta, hogy szerinte aláássák Németországnak azon törekvését, hogy Svájccal egy átfogó adóelkerülési egyezményt tudjanak létrehozni. A két ország között a mai napig nem született ilyen megállapodás, mivel a németek szerint már egyre többen látják úgy náluk, hogy az adóelkerülés bűncselekmény, és nem lehet elbagatellizálni ezeket a dolgokat.
Magyarország gáncsolja a bejelentőket
Volt több ember Horváth kilépése előtt Magyarországon is, akik valamilyen, az állam által minimum megtűrt korrupcióra, kivételezésre irányították a figyelmet, kellemetlen helyzetbe sodorva politikusokat vagy magas rangú állami tisztviselőket.
Karancsi Tibor rendőrnyomozó a kilencvenes évek közepén az olajügyek kirobbantójaként híresült el. A szeghalmi bűnügyi főnyomozó 1995-ben fogott egy több vagonból álló olajszállítmányt, azonban több felettese is akadályozta. Ezt követően, pár év leforgása alatt az olajbűnözés felgöngyölítésen vele együtt dolgozó több társa is gyanús körülmények között elhunyt, a hivatalos verzió mindegyik esetben öngyilkosságról szól. Őt félholtra verték, és csak a szerencse mentette meg, hogy életben maradt.
Az olajbotrány elindítója a nyilvánosság elé való, 1999-es kiállásakor nyomban elvesztette munkáját, ahogy ő fogalmazott a hvg.hu-val beszélgetve, kihúzták a szőnyeget a lába alól. Folyamatosan járnia kellett Budapestre és az ország más részeibe egyik bíróságról a másikra, televíziók, rádiók, újságok is hívták szerepelni, napi több száz kilométert utazott. Eközben, éveken át a korábbi rendőri fizetésének csupán egyharmadát kitevő rokkantnyugdíjat vitt haza, és csak az olajügy feldobása után 8 évvel kapta meg a neki jogszerűen járó állami juttatást. A szeghalmi rendőrnyomozót érte kudarc a munkakeresésnél, volt, hogy amikor el akart helyezkedni egy biztonsági cégnél, valaki bosszút állt, utánanyúlt, a cég pedig visszavonta az állásajánlatot. Karancsinak az segített átvészelni a nehéz időket, hogy valaki a szeghalmiak közül egy bankszámlát nyitott, amit közzétett a megyei hírlapban, adományok érkeztek rá. (Kálváriájáról és a saját, valamint Horváth András ügye közötti párhuzamról mesélt az Origónak is.)
Megszórták bírságokkal, vevőket veszített
A pénzügyi támasz azért értékelődik fel, mert igencsak pórul jártak, akik feldobták a korrupt, csaló embereket, nem csak Horváth és Karancsi példája igazolja ezt. Gálfi István vállalkozó, a Qwerty Computer Kft. tulajdonosa, aki rejtett kamerás felvétellel a 2010-es választás előtt lebuktatta a kenőpénzt átvevő Wieszt Jánost, az MSZP újbudai frakcióvezetőjét. Gálfi István nemrég arra kényszerült, hogy bezárja Magyarország egyik legrégebbi, még a rendszerváltás előtt alapított, a kétezres évek közepén évi egymilliárd forint körüli forgalmat bonyolító számítástechnikai cégét.
Amikor kiszivárgott a szocialista politikust leleplező videója, elmesélése szerint az MSZP-s vezetésű kerületben levő cége adóhatósági ellenőrzést kapott, parkolási bírságokkal szórták meg. (Karancsinál is a nyomásgyakorlás része volt az, hogy, ahogy ő mondja, mindenféle mondvacsinált ügyet kreáltak ellenségei, például úgy állították be, mintha az autója súlyadóját nem fizette volna be.)
Gálfinál ez volt talán a kisebbik rossz, az nagyobb érvágás volt neki, hogy a Wieszt-botrány kipattintása után szinte azonnal sok ügyfelét, vevőjét elveszítette. „Olyanok mondták fel egyből a velem kötött szerződést, akik a korrupt rendszerből élnek, azt kihasználják” – említette a hvg.hu-nak. A forgalmának 10-15 százalékát kitevő ügyfélkör nyomban búcsút mondott Gálfinak, ami azért volt húsbavágó, mert, ahogy mondja, a forgalom utolsó 5-10 százalékával lehet profitot termelni, a bevétel 90-95 százaléka a költségeket fedezi csak, ezért a nyeresége egyik pillanatról a másikra elillant. „Az pedig végképp érthetetlen számomra, hogy még az ügy után 3 évvel is az egyik legnagyobb vevőm (egy állami cég, ahol Wieszt egyik állása volt) hirtelen megbízhatatlannak talált sok év üzleti kapcsolat után.”
A Qwerty tulajdonosa a Wieszt-videó megjelenése után magára maradt, a cége forgalmának zsugorodására a válság is rátett erre egy lapáttal, de Gálfit elsősorban a szektorban elburjánzó áfacsalók fojtották meg állítása szerint. Amikor jó pár hónapja, a Horváth András-féle áfabotrány kipattanása után a Figyelőnek adott interjúban arra panaszkodott, hogy a számítástechnikai ágazatban száz százalék az áfacsalt termékek aránya, a nyilatkozat után volt olyan beszállítója, aki még úgy is megszakította vele a kapcsolatot, hogy Gálfi azonnal fizetett a megrendelt áruért. „Azok, akik nyakig ülnek az adócsalási ügyekben, azok közül többen elfordulásukkal vagy nyíltan jelezték, hogy nem jó, ha feszegetem ezeket az ügyeket” – osztotta meg a hvg.hu-val Gálfi a reakciókat. "Vegyük észre, hogy ma Magyarország legégetőbb problémája az áfacsalás, hiszen hiába fizetünk személyi jövedelemadót, mert több pénz tűnik el az áfacsalás utcájában."
Az utcán lelkesítették őket, újra megtennék
Hadházy Ákos szekszárdi állatorvos, a Fidesz volt önkormányzati képviselője, aki tavaly a hvg.hu-nak elmondta, hogy a trafikok újraosztása politikai szempontok szerint történt, ezt megerősítendő egy hangfelvétel is nyilvánosságra került, amelyen Szekszárd fideszes polgármestere ad instrukciókat párttársainak arról, kit kell előnyben részesíteni a trafikpályázaton. Ő úszta meg leginkább az összeállításban szereplő magyar közérdekű bejelentők közül, hogy borított.
Hadházyt nem viselte meg anyagilag az akciója, de bevallja, azért merte megtenni, mert „nem evett a fideszes asztalról”. Képviselői fizetésén kívül más jövedelemhez nem jutott a politikai vonalról, a civilben állatorvosként dolgozó Hadházy pedig ebből a praxisából tudja biztosítani családjának megélhetését. A trafikbotrány elindítója a Fideszből ugyan kilépett, de képviselői mandátumáról nem mondott le, októberig, a következő önkormányzati választásig még biztosan képviselő marad Szekszárdon, és a választáson tervezi az indulást a polgármesteri tisztségért a most már LMP-s politikus.
Beszélgetőtársaink kivétel nélkül büszkén emlegették, hogy a kiállásuk után ismeretlenek lelkesítették őket, gratuláltak nekik. „Vadidegenek köszönetet mondtak nekem, nap mint nap bejöttek az utcáról az üzletbe csak azért, hogy bátorítsanak, ez sok energiát és erkölcsileg gyógyírt jelentett az elveszített ügyfelekre” – fogalmaz Gálfi István.
Mindez a lelkesítés és társadalmi támogatottság azonban a tavaszi választásokon nem mutatkozott meg egyértelműen. Horváth nem érte el a parlamenti bejutáshoz szükséges 5 százalékot, Karancsi a felet sem. Hadházy negyedik lett a választókörzetében, úgy, hogy a trafikok irányított leosztásával és a hangfelvétellel kellemetlen helyzetbe sodort szekszárdi polgármester, a fideszes Horváth István nyerte a körzetet. Ezt mégsem éli meg kudarcként az állatorvos, mert, mint mondja, pártjának eredményénél ő csaknem 6 százalékponttal többet, 11 százalékot hozott, ezt pedig a trafikügy elleni kiállásának köszönheti. (Gálfi távol tartotta magát a politikai pályától.)
A viszontagságok ellenére mindegyik beszélgetőtársunk azt hangsúlyozta, hogy a változás érdekében érdemes akár kockázatot is vállalva kiállni és felhívni a figyelmet a különféle visszásságokra, ők újra megtennék. Ahogy Gálfi fogalmaz: soha nem lesz normális, élhető egy ország, ha az említett gazemberségek, bűncselekmények rejtve maradnak, azokat elkendőzik a hatóságok és eltűri a társadalom.
Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalára, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Ha a cikkre az ismerősei figyelmét is felhívná, akkor a "Megosztom"-ra is kattintson! A közösségi oldalon plusztartalmakat is talál.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
