Matolcsyék bizonygatják, mikor jó a kivándorlás
A jegybank elemzői friss tanulmányban boncolgatják a kivándorlás hatásai a hazai munkaerőpiacra. Az elemzésből kiderül, hogy a kivándorlás akár meg is dobhatja az itthoni béreket, a termelékenységgel kapcsolatban ugyanakkor nem teljesen egyértelmű az irány, ahogy a makrogazdasági hatásoknál is vegyes kép rajzolódik ki. A lényeg ugyanakkor az, hogy hosszú távon sok kockázatot hordoz magában a növekvő kivándorlás, hiszen így például az ellátórendszerek fenntarthatósága is kockázatosabbá válhat.
Tanulmányban elemzi az MNB két munkatársa, Bodnár Katalin és Szabó Lajos Tamás a kivándorlás hatását a hazai munkaerőpiacra. A tanulmányból vegyes kép rajzolódik ki, ám van egy fontos megállapítás a bérekre vonatkozólag: a kivándorlás hatására a munkapiaci feszesség nőhet, magyarán: ami minden más változatlansága mellett magasabb bérdinamika, magasabb bérek irányába mutat. Termelékenység növekedése tekintetében ugyanakkor nem egyértelmű a kép, vannak negatív és pozitív tényezők is.
A makrogazdasági hatásokat illetően sem tiszta kép rajzolódik ki az elemzők szerint. Rövid távon, gazdasági visszaesés idején akár összességében pozitív hatásai is lehetnek a kivándorlásnak, a hosszú távú hatások azonban nagymértékben függnek a versenyképesség és a hosszú távú növekedési kilátások változásától. A nagyobb nemzetközi mobilitás fontos növekedési forrás lehet a küldő ország számára. Ugyanakkor a kivándorlók számának gyors növekedése az ellátórendszerek (nyugdíjrendszer, egészségügy) fenntarthatósága szempontjából nem elhanyagolható kockázatot hordoz az elemzők szerint, különösen amikor az aktívak száma csökken (Magyarország ilyen állam), hiszen csökken a járulékbefizetők száma.
Százezer fő
A két szakértő a frissen publikált írásban a kivándorlás okait, jellemzőit és munkapiaci hatásait tekinti át. A szerzők szerint a külföldi kivándorlás a tanulmány szerzői szerint a 2008-as válság kezdetekor gyorsult fel, a válság megváltoztathatta a külföldi munkavállalás relatív előnyeit a hazai munkavállaláshoz képest. A válság kezdete után a munkanélküliség növekedett Magyarországon, a kivándorlást ösztönző ciklikus okok (munkanélküliségi ráta, elhelyezkedési esélyek különbségei a küldő és a fogadó ország között) erősödtek. A kutatók kiemelik, hogy problémát okozott az, hogy részletes adatok csak a KSH által készített Munkaerő-felmérésben (MEF) megjelenő külföldi telephelyen foglalkoztatottakról állnak rendelkezésre – ezek száma az összes foglalkoztatott (3,94 millió fő) körülbelül 2,5 százalékát teszi ki (100 ezer főt).
A MEF-ben szereplő ingázók (azok a külföldi telephelyen dolgozókat fedi le, akik még hazai lakóhellyel rendelkeznek és belföldi háztartás tagjainak számítanak) a tanulmány szerint fiatalabbak, kevesebb potenciális tapasztalattal rendelkeznek, valamint jelentősen nagyobb körükben a középfokú végzettséggel rendelkezők aránya, mint a hazai népesség esetében. Az MNB elemzői szerint az ingázók a hazai aktív populációhoz képest átlagosan 3-4 évvel fiatalabbak és 7 évvel kevesebb potenciális tapasztalattal rendelkeznek, és a különbség a válság kezdetét követően valamelyest magasabb. A külföldre ingázók között a tanulmány szerint jóval kisebb a nők aránya, mint a hazai aktív népességen belül, de a válság kezdete óta a női kivándorlók száma is nőtt. Emellett a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya is elmarad a hazai arányoktól. A képzettség szerinti arányokat torzíthatja, hogy a felsőfokú végzettségűek nagyobb valószínűséggel költöznek ki átmenetileg vagy tartósan a teljes háztartással együtt, így a Munkaerő-felmérésben megjelenő külföldi telephelyen dolgozók között nagyságrendjük alacsonyabb lehet, mint az összes külföldön dolgozó esetében.
Fiatalok, középfokú végzettségűek, Nyugat-Magyarországon élők
A tanulmány megjegyzi, hogy a 25-35 évesek, a középfokú végzettségű, szakképzettséggel rendelkezők, illetve a építőipar és szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás ágazatokban dolgozók körében a legnagyobb az ingázók aránya, emellett az ingázók között magasabb azok aránya, akik korábban munkanélküliek voltak, mint a belföldön dolgozók között. Fontos még megjegyezni, hogy az ingázók kétharmada a Nyugat-Dunántúlon él, vélhetően ők elsődlegesen Ausztriában dolgoznak.
A tanulmány kitér arra is, hogy a kivándorlás két alapvető csatornán keresztül hat a gazdaságra. Egyrészt megváltozik a népesség nagysága és összetétele aktivitás, végzettség, tapasztalat, életkor, termelékenység, fogyasztói viselkedés szerint. Másfelől pedig kivándorlás megváltoztathatja a nem vándorló népesség és a vállalatok viselkedését is.
Nőhet a munkaerőpiac feszessége
A jegybank elemzői a bérekkel kapcsolatosan is igyekeztek mélyebbre ásni és bizonyos megállapításokat tenni. A kivándorlás a szerzők szerint két csatornán keresztül befolyásolja az inflációs nyomást. Egyrészt a kivándorlás hat az átlagos termelékenységre. Ennek iránya azonban nem egyértelmű. Hosszú távon a bérek nagyjából a termelékenység növekedési ütemével bővülnek, vagyis a termelékenység változása a béreket is befolyásolja. Másrészt a kivándorlás hatására nőhet a munkapiaci feszesség, amely általában növeli az átlagos béreket. A termelékenység és a feszesség együtt határozzák meg a bérek dinamikáját. Az inflációs hatás a termelékenység és a bérek relatív változásától függ.
A szerzők azt is összeszedték, hogy milyen csatornákon keresztül befolyásolhatja a termelékenységet. Hat csatornát találtak, együttes hatásuk ugyanakkor nem egyértelmű.
- A kivándorlás hatására az aktív népesség létszáma csökken, a munkapiac feszesebbé válik, így a foglalkoztatottaknak kevesebb erőfeszítést kell tenniük, hogy egy pozíciót megszerezzenek vagy megtartsanak. Ez az átlagos termelékenységet csökkenti.
- Az aktív népesség összetétele megváltozik, amennyiben a külföldön munkát vállalók termelékenység szerinti eloszlása eltér a hazai munkapiacon maradókétól. Ha a termelékenyebb munkavállalók mennek külföldre, akkor az átlagos termelékenység csökken, ha a kevésbé termelékenyek, akkor nő, a hatás nem egyértelmű.
- A kivándorlók gyakran hazautalásokkal támogatják a rokonaikat. A hazautalt jövedelmek termelékenységi hatása nem egyértelmű.
- Amikor a kivándorlás növekszik, illetve magas szinten áll, akkor a hazai munkaerő úgy érezheti, hogy számára is több munkalehetőség áll nyitva, így kevesebb erőfeszítést tesz, hogy egy hazai pozíciót megtartson vagy megszerezzen. Ezért motivációja, átlagos termelékenysége csökken.
- Amennyiben nyitva áll a külföldi munkavállalás lehetősége, többen fektethetnek be humán tőkéjük fejlesztésébe. Amennyiben mégsem emigrálnak, magasabb humán tőkéjük a hazai gazdaságban hasznosul, vagyis az átlagos termelékenység emelkedik.
- A kivándorlás befolyásolja a gazdaságban elérhető humán tőke, tudás mennyiségét és annak fejlődését is. A negatív (brain drain, agyelszívás) és pozitív (brain gain, agygyarapodás) hatások egyenlege nem egyértelmű.
A kivándorlás hatására a munkapiaci feszesség nőhet az elemzők szerint, ami ceteris paribus – minden más változatlansága mellett – magasabb bérdinamika irányába mutat. Feszesebb munkapiacon kevesebben versenyeznek egy adott állásért, így a bértárgyalásokon a munkavállalók alkuereje nő, ami nagyobb bérnövekedéshez vezethet. A kivándorlással erősödhetnek vagy javulhatnak is az illeszkedési problémák. Ha olyanok vándorolnak ki, akik iránt a hazai munkakereslet is magas, az illeszkedés romlik, ami a gyorsabb bérdinamikát támogatja. Egyes csoportokban akár munkaerő-hiány is keletkezhet. Ugyanakkor, ha olyan képzettségűek vállalnak külföldön munkát, akikből túlkínálat van, az illeszkedési problémák oldódhatnak is.
A bérekre gyakorolt hatások negatívak és pozitívak is lehetnek
Az MNB munkatársai azt is megnézték, hogy mely tényezők utalnak arra, hogy a kivándorlás miatt magasabbak, illetve alacsonyabbak lehetnek a bérek. A magasabb bérek irányába mutathat például az, hogy a kivándorlás nő, a MEF alapján alulbecsüljük a tartósan külföldön élők számát, minden bizonnyal nincs jelentős visszaáramlás. Felmérések alapján pedig növekszik azok száma, akik átmenetileg külföldi munkavállalást terveznek. Az ingázók között emellett a szakképzettséggel rendelkezők vannak többségben, illetve a munkapiaci indikátorok alapján a munkapiac kevésbé laza, mint korábban, a megfelelő szakemberek hiánya a korábbinál valamivel nagyobb mértékben akadályozza a termelést.
A bérek mérséklődésének irányába mutató tényezők között ugyanakkor a külföldre ingázók létszáma csak bizonyos ágazatokban és képzettségi kategóriákban növekedett jelentősen. Az építőiparban és a vendéglátóiparban a legmagasabb a külföldön foglalkoztatottak aránya az átmeneti kivándorlás alapján. Ezek kis súlyú ágazatok, amelyek nem befolyásolják jelentős mértékben az aggregált bérindexet. Az elemzők emellett megjegyzik, hogy a munkapiac a kivándorlás gyors növekedésének időszakában végig nagyon laza volt, így kivándorlás nélkül valószínűleg magasabb munkanélküliséget és ugyanakkora foglalkoztatást tapasztaltunk volna. Az átmenetileg külföldön dolgozók egy része ciklikus okok miatt dönthetett a külföldi munkavállalás mellett, így a hazai munkakereslet növekedésével hazatérhetnek, vagyis a hazai szabad munkaerő-kapacitást növelik.
Pozitív és negatív makrogazdasági hatások |
A munkaerő elvándorlása számos egyéb csatornán is hat az elemzők szerint. Az ellátórendszerek fenntarthatóságának veszélybe kerülése, a versenyképesség csökkenése, a költségvetés egyenlegének csökkenése elsősorban hosszabb távon jelentkező negatív hatások. Ezeket a negatív hatásokat több tényező ellentételezheti. Rövid távon ilyen pozitív hatás, hogy a válság során az alacsonyabb munkakereslet mellett a kivándorlás a munkanélküliség aktuális szintjét, illetve a szociális kiadásokat is mérsékelhette. Hosszabb távon a külföldön dolgozók hozzájárulhatnak a hazai versenyképesség növekedéséhez tudásuk átadása, valamint a hazautalások révén. A későbbi euróövezeti csatlakozás szempontjából a nemzetközi mobilitás növekedése önmagában is pozitívan értékelhető a jegybank munkatársai szerint, mivel nagyobb munkapiaci rugalmasságot tesz lehetővé. |