Orbán álmától messze áll még a valóság
Az újraiparosítást tervbe vevő kormányzat számára a szakmunka tűnik az egyik legfontosabbnak a magyar gazdaság masszív növekvő pályára állításában, a szakképzés mégsem vonzó a cégek számára. Az áhított német modelltől még nagyon messze vagyunk, mindeközben pedig a felduzzasztott szakiskolai rendszer egyelőre nem ad választ a minőségi problémákra.
Orbán Viktor kormányfő mindene a duális szakképzés. A miniszterelnöknek már évek óta vesszőparipája az, hogy több szakmunkást, szakképzett munkaerőt kell képezni Magyarországon, az ország úgynevezett újraiparosításával pedig ez a munkaerő megfelelően el is tudna helyezkedni.
A kormányfő egy októberi rádióinterjúban egyenesen az elkövetkezendő három és fél év legfontosabb kérdésének nevezte a duális képzést. Szerinte egy-másfél éven belül munkaerőhiányról fogunk beszélni, nem lesz elég, a gazdasági igényeket kielégítő munkaerő. A duális képzés keretében a tantermekben és a munkahelyeken egyszerre kell képezni a szakembereket. A sikeres élethez a szakmán, és nem az érettségin keresztül vezet Orbán szerint az út. A legdolgosabb gyerekek menjenek szakiskolába, onnan pedig felsőoktatásba is mehetnek – tette hozzá. A 2015-ös év pedig a szakképzés éve lesz Orbán Viktor szerint, emellett pedig a gimnáziumi rendszert is a szakképzés preferálásának tükrében alakíthatja át a kormány (erről a múlt heti HVG írt bővebben).
De mi is pontosan a duális szakképzés? Miért sikeres ebben az olyannyira ajnározott Németország? És nekünk sikerülhet-e egy ilyen modellt létrehozni?
A német duális képzési modell
A hvg.hu két éve már részletesen foglalkozott a német duális képzéssel, amelynek lényege, hogy a szakiskolában tanuló fiatalok 16-18 éves korukban kezdik el szakképzésüket. Ez pedig úgy működik, hogy keresnek maguknak egy céget, amely hajlandó a gyakornokot, tanulót befogadni, és 2-4 éves szerződést kötni vele. A képzés ráadásul megoszlik egy oktatási intézmény, illetve a cég között.
Németországban ugyanakkor nem csak gyári inasok, "tanoncok" képzése zajlik, hanem olyan munkaerő képzése, akik később egyetemre is mehetnének, illetve egyéb magasan képzett munkát is tudnak végezni. Az Atlantic vonatkozó cikkében is azt emeli ki, hogy nem olyan munkásokra van szüksége a cégeknek, akik be tudnak hajtani egy csavart, ezt ugyanis a robotok megcsinálják, hanem olyanokra, akik komplex problémákat tudnak megoldani.
Lapunk munkatársa szeptember végén a német duális szakképzés fellegvárában, Baden-Württembergben járt, és az ottani cégeknél ő is azt tapasztalta, hogy a munkaerő a legfontosabb: folyamatosak a képzések, minden munkavállalót arra ösztönöznek, hogy rendszeresen képezze magát. A munkaerőt emellett megbecsülik, olyan feltételeket igyekeznek teremteni, amely a munkavállalóknak a legoptimálisabb. Ezért is lehet az, hogy sok esetben évtizedeket töltenek el ugyanazon a munkahelyen.
A duális szakképzésben részt vevők emellett fizetést kapnak, és nem csak arra az időszakra, amelyet a cégnél töltenek, hanem az iskolapadban eltöltött órákra is. A bérek itt erősen szóródhatnak: bruttó 357 eurótól egészen 1150 euróig terjed a skála szektortól és már a duális képzésben eltöltött időtől függően.
A német szakképzési rendszerben hetente 12 órát töltenek szakiskolában a tanulók, a másik 28-at a cégnél töltik. A német vállalatok körülbelül 20 százalékánál létezik tanműhely, a foglalkoztatott tanulók 60 százalékát pedig a képzés befejeződése után is továbbfoglalkoztatják munkaadóik. Vagyis elég nagy az esélye annak, hogy a fiatalok már a biztos munka ígéretével indulhatnak el a szakképzési rendszerben.
Hozzá kell tenni azonban, hogy a program drága. Számítások szerint mintegy 20-65 ezer euró között szóródhat egy tanuló teljes értékű képzésének a költsége. A drága képzésért cserébe ugyanakkor jól képzett munkaerő kerül ki a rendszerből, akik jól is keresnek majd később. A német feldolgozóiparban havi bruttó 3700 euró körül kerestek a feldolgozóipari munkavállalók az idei második félévben. Ez 250 euróval meghaladja a német átlagot (3449 euró).
De hogyan áll Magyarország?
Magyarországon a szakképzési rendszer változóban van, ahhoz 2011-ben kezdtek el hozzányúlni, azzal a szándékkal, hogy a gazdaság igényeihez jobban alkalmazkodó munkavállalók kerülhessenek ki a munkaerőpiacra.
Csakhogy a Magyarországon elinduló rendszer a némethez képest nagy lemaradásban van. Hazánkban lényegesen kevesebb cég működtet tanműhelyt, körülbelül 5 százalékuk, ez pedig azt jelenti, hogy már jelenleg is sincs annyi hely, ahová a szakmunkát tanuló fiatalokat be lehetne passzírozni.
A képzések hiányát mutatja egy egyetemi kutatás is. A Budapesti Corvinus Egyetem Versenyképesség Kutató Központjának 2013. évre vonatkozó felmérése szerint a magyarországi vállalatoknál alig folyik képzési, továbbképzési tevékenység, a személyi kiadásoknak alig két százalékot fordították képzésre a cégek (ez viszont nem jelenti azt, hogy a cégek ne szerveznének képzéseket). Ez borzasztóan alacsony arány, a tanulmány a vállalatokra nézve veszélyesnek ítéli meg ezt. Különösen úgy elszomorító a kép, hogy a vállalkozások innovációs tervei szerények, az innovációt és kutatás-fejlesztést a cégek nem látják meghatározónak a gazdasági környezet, illetve piaci trendek alakulásában. Magyarország az Európai Szakképzés-fejlesztési Központ felmérése szerint mellesleg sereghajtó az Európai Unióban az idősek (50-64 évesek) egész életen át tartó tanulásában – a korcsoport mindössze 1 százaléka vesz részt képzésben –, az arány a felnőtteknél sem jobb (2,7 százalék, a skandináv országokban 15 százalék feletti). Persze, ez jelentheti azt is, hogy valóban fontos volna erre a területre fókuszálni.
A kutatásból ráadásul kiderül, hogy a szakképzés vállalatokra gyakorolt hatását a cégek 27 százaléka ítélte meg negatívan, mindössze 13 százalék nyilatkozott erről pozitívan. Középen, a harmadik sor:
További gondot jelenthet még az, hogy mivel a tanoncok képzése nem olcsó mulatság, a nagy cégek elszipkázhatják a rendelkezésre álló fiatal munkaerő jelentős részét a kisebb vállalkozásoktól (Németországban az erős középvállalkozói szegmens vidéken is tud megfelelő lehetőségeket adni a fiataloknak, nem csak a nagy cégek nyomulnak). Bár a szakképzési hozzájárulást lehet teljesíteni például az állami fenntartású iskolai programokban foglaltakkal, sok esetben elképzelhető, hogy a hozzájárulás összegét meghaladhatja az egy tanoncra fordított összeg. Emellett gondot jelenthet az is, hogy a szakképzési hozzájárulásból a már a cégnél dolgozók saját képzésére felső sapkát raktak, vagyis a pénzek jelentős részét be kell forgatni tanoncok képzésébe, vagyis be kell fizetni a közös kasszába.
Emellett az is problémát jelenthet, hogy Magyarországon 14-15 éves diákok is bekerülhetnek már a duális rendszerbe, míg Németországban legalább 9-10 évet tanulnak a diákok, míg elkezdenek a cégeknél dolgozni. A szakiskoláknál már most is problémát jelent, hogy alapvető tudásbeli hiányosságai vannak a diákoknak, ez pedig tovább fokozódhat a közismereti tárgyak limitálásával (maximum 33 százalék a szakiskolában tanult tárgyakból). A magyar szakiskoláknál ráadásul megdöbbentő, 30 százalékos a lemorzsolódási arány, informatikaoktatást pedig nem tette kötelezővé az új kerettanterv, pedig már a szakképesítést igénylő munkakörök jelentős részében a számítógép a mindennapos munka részét képezi.
| A felsőoktatás területén is terjed a duális képzés |
| A kormány ezt a vonalat is támogatja, a formálódó rendszerről bővebben itt olvashatnak. |
Hozzá kell tenni, hogy bár a tanulószerződés keretében tanuló/dolgozó fiatalok kapnak bért, ez igen csekély mértékű. A legmagasabb minimumösszeg, ami a tanulóknak jár (a gyakorlati képzés ekkor a képzés 80 százalékát teszi ki) a szakképzési törvény értelmében, az a minimálbér 15 százalékának 1,3 szerese, vagyis 19800 forint. Ebből az összegből pedig még egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot be kell fizetnie a tanulónak (összesen 17 százalék), tehát 16400 forint ütheti a tanulók markát, bár mellé még utazási és étkezési támogatás jár. Ettől az összegtől felfelé a cégek természetesen eltérhetnek – ha ekkora a gyakorlati képzés aránya, ám az elméleti rész növekedésével csökken a tanulók díjazása –, ám a kisebb cégek minden bizonnyal ennél nagyobb összeget nem biztos, hogy ki tudnak gazdálkodni. A németországi bérekhez viszonyítva, arányait tekintve ezek igen siralmas számok: ott van arra lehetőség, hogy a bruttó átlagkereset harmadát megkeressék a tanoncok. Ha a német arányt szeretnénk hozni, akkor körülbelül nettó 65 ezer forint körüli összegnek kellene jobb esetben a tanonc zsebében landolnia. Az elképzelhető, hogy sokak számára vonzó lehet ez az összeg, hiszen jobb a semminél, ám kérdés, hogy ekkora összegért mennyi fiatal vállalná a rendes, gyári munkát, hiszen a cégeknél ezt kellene végezniük.
Nem biztos, hogy a fizikai munkát kellene erőltetni a bérek miatt sem
A kereseteket tekintve mindeközben érdemes megnézni, hogy pontosan mennyit is kapnak azok a munkavállalók, akik a kormány által favorizált területen, a feldolgozóiparban dolgoznak, ráadásul kétkezi munkával keresik kenyerüket. A feldolgozóipar egészében – összes szektor, illetve fizikai és szellemi foglalkoztatottak egyben – 230 ezer forint bruttó bért lehetet keresni idén (január-július átlaga) a KSH adatai szerint. A gazdaság egészét nézve a bruttó átlagkereset 235 ezer forintot tett ki ugyanebben az időszakban. A feldolgozóiparban dolgozó fizikai foglalkoztatottak pedig 177 ezer forint bruttó keresettel kalkulálhattak. A szektoron belül ugyanakkor nagy a szórás, hogy hol, mennyit lehet keresni:
A statisztikákból az látszik, hogy míg Németországban a feldolgozóiparban dolgozók a nemzetgazdasági átlag felett keresnek, addig Magyarországon az átlagtól kicsit le van maradva ez a szektor, a fizikai dolgozók pedig ezen belül még kevesebb bérre számíthatnak. A fizikai foglalkozásúak bruttó átlagkeresete a feldolgozóiparban ráadásul majdnem feleakkora, mint a szellemi foglalkozásúaké: 177 ezer forint vs. 336 ezer forint a KSH adatai szerint. Ebből úgy fest, a kétkezi munkásokra koncentrálás a munkavállalók szempontjából nem a legkifizetődőbb (legalábbis bérezés területén). Természetesen azok számára, akiknek az érettségi, illetve a felsőfokú tanulmányok nem lenne járható út – családi háttér, társadalmi helyzet, anyagi háttér miatt például –, azoknak ez az irány kétségkívül megoldást nyújthat, ám a legjobb minden bizonnyal az lenne, ha a szakmunkásképzettség, csak belépő lenne a munka világába. Utána pedig tovább képezné magát a munkavállaló – akár az adott cégen belül, de leginkább az érettségi, vagy felsőfokú tanulmányok irányába, hiszen így biztosan többet tudna keresni.
| Amikor a szakmunka tényleg sokat ér |
| A szakmunkások elitjét alkotják azok a munkavállalók, akik számítógép vezérelte gépekkel dolgoznak. A kiemelkedő fizetésért, havi 300 ezer forint, azonban ezen munkavállalóknak a műszaki ismeretek mellett az informatikához is kell konyítaniuk, de nem árt, ha nyelvet is beszélnek. |
A bérekre vonatkozólag a Defacto blog is végzett számításokat. Ők azt találták, hogy ahogy egy szakmunkás egyre idősebbé válik, úgy egyre nyílik az olló az ő, és a velük egykorú érettségizett munkavállalók kereseténél. Egy 55 éves szakmunkás keresete majdnem 30 százalékkal maradt el érettségizett kortársától 2010-ben. Ez az arány 20 éves korban még csak mínusz hat százalék volt.
A szakmunkás lét emellett azt is eredményezheti, hogy az alacsonyabb keresetből adódó esetleges jövedelmi nehézségek a szakmunkások idősebb korára is áthúzódnak: magyarul a nyugdíjuk is alacsonyabb lesz, így elképzelhető, hogy ebből a kategóriából többen szembesülhetnek időskori szegénységgel is. Ez pedig újabb terheket róhat a költségvetésre, illetve a társadalomra.
Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
