Az utóbbi napokban a magánnyugdíjpénztárak végleges ellehetetlenítésétől hangos a sajtó, illetve részben az utca is. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a 2015. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló törvényjavaslatban a még megmaradt magánnyugdíjpénztárakra, magán-nyugdíjpénztári tagokra vonatkozóan is több változtatást javasol. Ami miatt áll a bál: kikötnék, hogy ha nem éri el a tagdíjfizetők aránya a tagok 70 százalékát, akkor a magánnyugdíjpénztárat be kéne zárni, a pénztártagok pedig kereshetnek maguknak másik pénztárat, vagy az államhoz kerülnek ők és a vagyon.

Márpedig most ettől a 70 százalékos küszöbtől nagyon távol vannak, a tagdíjfizetés összességében 10 százalék alatt van. (Négy működő magánnyugdíjpénztárból háromnál nulla forint a tagdíj minimuma most, csak egynél, az MKB pénztáránál van havi 1000 forintos önkéntes tagdíj.) Ugyan eddig semmi sem szorította rá a tagokat, hogy akár csak havi pár száz forintnyi tagdíjat fizessenek, mert nem igazán volt tétje, különben is jobban megéri önkéntes nyugdíjpénztárba fizetni, ha van valami megspórolt pénze az embernek (mert az önkéntes pénztárba való befizetés után 20 százaléknyi adókedvezmény jár, szemben a magánnyugdíjpénztárba való utalással, ahol nincs ilyen), de az önkéntes pénztárakba való befizetési arány még így is csupán 30-60 százalék között mozog.

Az első értelmezések szerint a pénztártagoknak és pénztáraknak lőttek, mert visszatekintve nézték volna a 70 százalékos küszöb elérését vagy el nem érését. Aztán pár napja a nemzetgazdasági miniszter azt jelentette be, hogy nem lesz visszamenőleges a szabály, és először jövő szeptemberben nézik meg, hogy a megelőző hat hónapból volt-e két egymást követő hónap, amikor az egyes pénztáraknál nem érték el a 70 százalékos fizetői arányt, és ha ez történt, akkor kell lehúzni a rolót.

Ez most óriási könnyítés, sőt a pénztárak életben maradását jelentené az engedékenység - amely azonban egyelőre csak szóban hangzott el, de a törvényhez még nem nyújtott be ilyen értelmű módosító, pontosító indítványt a kormányoldal.

Adj pár forintot, és életben hagynak

Eddig senki nem figyelt fel rá, hogy a törvényjavaslat nem szabja meg, hogy mennyi legyen a havonta fizetendő tagdíj. Vagyis elég lenne akár csak havi 5 forintot fizetniük tagdíjként a pénztártagoknak. Így is elég felmutatni a 70 százalékos tagdíjfizetői arányt.

Jogszabály-értelmezésünkről megkérdeztünk pénztártakat és pénzügyi szakembereket is. A Budapest Magánnyugdíjpénztár vissza is igazolta értelmezésünk helyességét, és más, nevük elhallgatását kérő forrásaink is így olvassák a törvényjavaslatot.

Öt forint csak? Más biztos befizeti, nekem nem kell

A közgazdaságtanban fogolydilemmaként ismert helyzet állhat elő azzal, hogy elég egy csekély összeget befizetni a pénztárak fennmaradásához. Ha a pénztártagok jó része úgy gondolkodik, hogy ez olyan kis tétel, hogy biztos más majd befizeti, neki ezért a kisujját sem kell mozdítania, akkor lehet, hogy a 70 százalékos küszöböt nem fogják megugrani.

Így viszont érthetetlen, hogy miért nem kommunikálják a könnyű menekülő utat a pénztárak, amelyek egyébként mind kikeltek a kormány akciója ellen. A kasszák közül talán a Szövetség és a durván 7 ezer taggal rendelkező Budapest Magánnyugdíjpénztár azok, amelyek talán a legközelebb állnak a kéréseikkel ehhez. A Szövetség Nyugdíjpénztár a honlapján azt írja, hogy aktív összefogás szükséges ahhoz, hogy a magánpénztári egyéni számlák ne kerüljenek vissza a társadalombiztosítási rendszerbe. Mindezért arra kérik valamennyi pénztártagukat, hogy teljesítsenek rendszeres tagdíjbefizetést magánpénztári egyéni számlájukra akár minimális összegben is a pénztár végelszámolásának elkerülése érdekében. A Budapest magánpénztári ága azt kéri a tagjaitól, hogy a most 0 forint helyett évente 1000 forintot fizessenek önkéntes tagdíjként – vagyis havi 80 forint áldozatvállalásra kéri a tagokat.

Az MKB magánpénztári ága csak azt ismétli meg a figyelemfelhívó levelében, hogy már havi 1000 forintnyi tagdíjat vár (és még 1000 forintot szintén havonta adományként) a nála gyűjtögetőktől, és ezt 2012 óta változatlanul teszi így. Eddig levélben emlékeztették a tagokat erre, ennek is köszönhető, írják, hogy a tagdíjfizetők aránya 30 százalék körüli volt, az adományt küldők aránya meghaladta a 20 százalékot. A durván 61 ezer magán-nyugdíjpénztári tagból a legtöbbet, csaknem 39 ezret felmutató Horizont Magánnyugdíjpénztár pedig csak kesereg a honlapján és a pár napja indított Facebook-oldalon, egy szóval sem tesz arra utalást, hogy elég lenne havi pár forintot fizetniük januártól a tagoknak tagdíjként. (A Horizont cikkünk megjelenése után azt közölte lapunkkal, hogy akkor tájékoztatja a tagjait a tagdíj összegéről, ha a törvényt a parlament elfogadta, addig is frissítik a tagok elérhetőségét.) 

Pedig a pénztárak arról számolnak be, hogy megnőtt az érdeklődés a tagjaik felől a hogyantovábbról. A Budapest Magánnyugdíjpénztártól a hvg.hu-val közölték, hogy a törvénytervezet óta érezhetően megnőtt a tagdíjfizetési hajlandóság nyugdíjpénztáruk tagjainak körében. Emellett sokan érdeklődnek náluk a változásokkal kapcsolatban, ám amíg nem fogadják el a törvényt, addig a pénztártagok türelmét kérik. A Horizonttól és az MKB-tól csak olyan választ kaptunk, hogy a honlapjukra kitett közleményeken, illetve levélen keresztül kommunikálnak az ügyfeleikkel, a Horizont pedig a Facebook-oldalát is ajánlotta a tájékozódni vágyóknak.

Néhány forint mínusz most, pár tízezer forint plusz nyugdíjasként

Az lesz januártól a kérdés a pénztártagok előtt, hogy vagy befizetnek akár csak havi pár forintot tagdíjként, vagy ha ezt nem teszik, akkor elveszítik eddigi megtakarításaikat és majdani nyugdíjba vonulásukkor az abból származó nyugdíjukat. Most átlagosan 3,4 millió forint van egy-egy pénztártag számláján (205 milliárd forintnyi vagyon, durván 61 ezer ember). Hogy pontosan mekkora nyugdíj jön ki ebből, ha a tagok elérik a nyugdíjkorhatárt, az nem mondható meg most, de becslés tehető. Arra több cikkünkben is rámutattunk, hogy 20-30-40 év múlva az államtól nagyon kevés nyugdíjra lehet számítani. Az szinte biztos, hogy a magánpénztárban maradó ember érdemben több nyugdíjra számíthat, mint akkor, ha visszatérne az állami pillérbe teljesen. A pontos összeg függ több dologtól (a keresettől, a ledolgozott időtől, az akkori nyugdíjkorhatártól), de a pénztári megtakarításaihoz ragaszkodó havonta pár tízezer forinttal kaphat többet annál, mintha csak az állam folyósítaná a juttatást. Ezért kell most havonta akár csak pár forintot áldozni.

Az állam két pénztár mögé kerül

El lehet játszani azzal a gondolattal is, hogy a négy pénztárból kettő mögött hamarosan az állam fog állni. Az MKB Bank állami tulajdonba került nemrég, és a BB is jövő nyárra az lehet az ütemterv szerint. A tulajdonos (vagyis az állam) dönthet úgy, hogy bezárja a magán-nyugdíjpénztári részlegét. Ekkor a pénzt vagy egy másik pénztárhoz viszik a tagok, ez esetben a nagy nyertes a mostani legnagyobb szereplő, a Horizont lenne, vagy ha ezt nem teszik meg, akkor a tagok pénze eltűnik az állami nyugdíjalapban.

Bár a pénztárak a rájuk bízott vagyont gyarapítják (tavaly is 7 százalékos hozamot értek el, vagyis ennyivel növelték a magán-nyugdíjpénztári tagok megtakarítását), de a kevés tagdíj és adomány miatt most működésükre többet költenek, mint amennyit kapnak a tagoktól. A kasszák működési vesztesége idén 141 millió forint volt szeptemberig, és bár ez lényegesen kisebb a tavalyi összegnél, még mindig veszteséget jelent. A pénztárak most a korábbi években felhalmozott tartalékból fedezik a működési veszteséget, és van is miből: a hvg.hu úgy tudja, van olyan pénztár, amelyiknek a tartaléka még közel tíz évig is elég akkor is, ha a pénztártagok nem változtatnának befizetési hajlandóságukon. (A pénztárak a vagyonkezelésnél viszont magasabb eredményt értek el eddig idén, többmilliárdos a plusz tavalyhoz képest). Ez igazából annyit tesz: ha a tagok havonta fejenként 300 forinttal többet adnának be működésre, mint most, akkor még a pénztárak működtetése is rentábilis lenne, ezzel kiütnék a pénztárak megszüntetése mellett elhangzott kormányzati érvet is, miszerint veszteségesen működtek a pénztárak, veszélyeztetik a tagok jövőjét.

A törvény másik két változtatása hozzásegíti a pénztárakat ahhoz, hogy kicsivel több pénzhez jussanak az emberektől. A benyújtott törvénymódosításban először is szerepel, hogy bővítik a magánnyugdíjpénztárak felszámítható költségeinek körét. Az új szabályok szerint a költségeikre a befizetések maximum 2,5 százalékát számíthatják majd fel a korábbi 0,9 helyett. Emellett az is bekerül a szabályokba, hogy a számla tárgyhavi befektetések hozamát megterhelheti a pénztár, és levonhat magának a működési, illetve likviditási tartalék javára a törvények által meghatározott összeget, ha nem történik tagdíjfizetés.

A vagyonkezelési tevékenységre is többet lehet vagyonarányosan költeni. Az eddigi szabályok szerint a vagyon 0,2 százalékát lehetett kifizetni vagyonkezelési tevékenységre, most ez az arány 0,4 százalékra nő, vagyis duplázódik a 2011-től életben lévő szabályokhoz képest.

Furcsa dolgok a terv körül

A törvényjavaslat napvilágra kerülésekor a felháborodásban azt próbálták kitalálni sokan, hogy miért is megy neki újra a kormány ennek a szektornak. 2010-11 fordulóján az egyik fő motiváció az volt, hogy kellett a kabinetnek az a durván 3000 milliárd forint, ami a pénztárakban parkolt, és amelynek államhoz való csatornázásával képes volt betömni az egykulcsos személyi jövedelemadó és más adókönnyítések, adósságátvállalások ütötte lyukat a költségvetésben. Ebből kiindulva sokan ezt idézték fel most is, a pénztárakban most meglevő 205 milliárd forint is szép pénz. Idén októberben azonban volt az EU-ban egy statisztikai váltás, és ez most már értelmetlenné teszi a pénztári vagyon államhoz irányítását. Most már ugyanis nem lehet egy összegben elszámolni költségvetési bevételként ezt a pénzt, 35 évre szét kell teríteni, így hiába is jutna hozzá az állam a summához jövőre, az nem segítene jövőre érdemben az Orbán-kormányon. Mégis tartja magát az a pletyka, mi is több helyről is hallottuk, hogy a 70 százalékos tagdíjfizetési arány felállítása – és az első értelmezések szerint a visszamenőleges vizsgálata – azért került be a törvényjavaslatba, mert akik beletették, azok nem voltak tisztában ezzel a törvény benyújtását pár héttel megelőzően érvénybe lépett statisztikai változással. A városi legenda szerint ráadásul ezt a rész nem is a Nemzetgazdasági Minisztérium berkeiből jött, hiába is nyújtotta be a miniszter a több tíz törvényt felülíró salátacsomagot. A törvénynek ez a része mindenesetre nagyon sietősen kerülhetett bele, ugyanis egyedül ennek a résznek az indoklása van kétszer egymás után bemásolva, a száz oldalnál is hosszabb salátacsomagban más ismétlés nincs. A 205 milliárd forint, ha mégis az állam valahogyan meg szeretné szerezni (most még Varga Mihály csak szóbeli ígéretet tett arra, hogy nem nézik visszamenőleg a küszöb elérését), egy dologra jó: a magasban ragadt államadósságot némiképp mérsékelné. Hogy mekkora gond az államadósság, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy az állam kerülő úton veszi meg a Budapest Bankot, mégpedig vélhetően azért lesz a BB tulajdonosa egy nemzetközi befektetésekkel foglalkozó magyar társaság, hogy a vételár előteremtése ne növelje az államadósságot.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!