Gyakran kerül elő arra utaló jel, hogy egy választáson az éppen hatalmon lévő párt csalt. Oroszországban például a 2011-es parlamenti választások után sokan számos rendellenességre hívták fel a figyelmet. Öt orosz kutató ugyanakkor most a PNAS tudományos folyóiratban publikált egy kutatást, mellyel azt próbálják bizonyítani, hogy a csalás tudományos módszerekkel is igazolható – írja a Defacto blogja.

A kutatók a több mint 3000 moszkvai szavazókörzetből véletlenszerűen kiválasztottak 156-ot, ezekbe független ellenőröket küldtek, és megvizsgálták az ellenőrök hatását a szavazás hivatalosan jelentett kimenetelére. Az találták, hogy a kormánypártnak feltűnően több, minden ellenzéki pártnak pedig egy kicsivel kevesebb szavazatot írtak jóvá, ha nem volt megfigyelő a szavazóhelyiségben. Ez számokban annyit jelent, hogy Putyin pártja a nem ellenőrzött moszkvai körzetekben a leadott szavazatok majd 47 százalékát, míg az ellenőrzött körzetekben a szavazatok 36 százalékát gyűjtötte be. Hozzá kell tenni, hogy elenyésző annak az esélye, hogy az ellenőrzött körzetekben pusztán a véletlen folytán átlagban nagyon máshogy szavaznának a polgárok, mint a többi moszkvai körzetben – ekkora mintáknál a körzetek közötti különbségek kiátlagolódnak. Az ellenőrök fő célja a csalás megnehezítése volt, így valószínűsíthető, hogy az ellenőrzött körzetekből jelentett eredmény inkább valós. Ebből pedig az következik, hogy a kormánypárt sokkal jobb teljesítménye a többi körzetben csalás eredménye volt.

A csalás mértéke arra utal, hogy nélküle akár el is veszthette volna az Egységes Oroszország a többségét a Dumában. Ha ugyanis országosan akár 5 százalékkal kevesebb szavazatot könyveltek volna az Egységes Oroszország javára, akkor a párt elvesztette volna többségét.  Így ha a csalás mértéke vidéken legalább feleakkora volt, mint Moszkvában, akkor Putyin pártjának jelenlegi többsége csalás eredménye.