A menedékkérőket a MÁV szegregálja. Szegeden, ahol a legnagyobb a forgalom, a menekülteket egy ideje kerékpárok szállítására is alkalmas, kevesebb ülőhellyel rendelkező, alacsonyabb komfortfokozatú kocsikban viszik, leválasztva az „utazóközönségtől”. A nol.hu fotót is közzétett arról, hogy a menekültekre a külön vagonokat rá is zárják.

Annak ellenére, hogy a menedékkérőket segítő Migszol Szeged jó kapcsolatban vannak a helyi Nagyállomás vezetésével, a váró este 11.30-kor bezár, a várakozóknak pedig úgy kell megoldaniuk az éjszakát, ahogy tudják. A MÁV pozitív példaként említi meg a hvg.hu-nak elküldött válaszlevelében a szegedi példát: „A szegedi pályaudvar mellé, közterületre telepített, a migránsokat támogató civilpont jó példaként szolgál arra, hogy kulturáltan, a napi utasforgalmat nem zavaró módon működjön a kialakított rendszer.”

Szalay Balázs szerint ez a civilpont teljesen Szeged város kezdeményezése és illetékessége, a MÁV-nak ennek létrejöttében nem volt semmilyen szerepe. Ami viszont a MÁV illetékessége: a Nagyállomás épületének legalább harmada Szalay szerint elhanyagolt, üres, üzemen kívüli terület – a MÁV-nak eszébe nem jutott, hogy ezeket a területeket átengedje a menedékkérők emberibb ellátásának céljára. A Kelenföldi pályaudvaron is egyetlen szoba az utasváró. Itt az a baj, hogy az épület nagy része életveszélyes, le van zárva – így szóba sem jöhetett, hogy külön helyiséget biztosítsanak a civileknek.

Fazekas István

Pécsen a MÁV ideiglenes mobilvécéket helyezett ki, Budapesten ez nem jellemző. Az aktivisták ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a fővárosban a pályaudvari vécékbe viszont nem engedik be őket.

Végigkísérik az út során

Kedden megszólalt a kérdésben Dávid Ilona, a MÁV elnök-vezérigazgatója az Inforádió Aréna című műsorában, nyilatkozata ridegnek és az empátiát nélkülözőnek hangzik. Főként, ha hozzávesszük, hogy egy olyan intézmény első hivatalnokáról van szó, amely az öt legnagyobb hazai foglalkoztató egyike, ahol a kollektív munkavállalói jogok biztosításának nagy hagyományai vannak. Vizet a hőségriadóban a migránsoknak is adnak, különleges ellátást azonban nem kapnak ilyenkor és máskor sem, tudjuk meg Dávidtól. A MÁV a belüggyel és a Készenléti Rendőrséggel dolgozik együtt, a menekülteket segítő civilekkel a hivatalosság szintjén nincs kapcsolat. „Akinek van érvényes úti okmánya, az szabadon közlekedhet, bárki más, akinek nincs, az pedig leszállításra kerül.”

A MÁV elmondása szerint megpróbál mindent megtenni, hogy a menedékkérők eljussanak a befogadó táborokba, „végigkísérjük őket az útjuk során, és igyekszünk eljuttatni őket a célállomásra”, de „garanciát nem tudunk vállalni, hogy ők utána tényleg odamennek, és nem Budapest utcáin vagy a vasútállomásokon fogják a napjukat eltölteni, de igyekszünk ezért mindent megtenni”. Feltehetően a kocsik bezárása is egy ilyen módszer. Bár történelmileg nincs túl jó akusztikája a kívülről bezárt vagonoknak, az nem biztos, hogy utasként is ez a legmegnyugtatóbb.

Fazekas István

A MÁV-nak az „utazóközönséget” kell kiszolgálnia

A MÁV-ot közvetlenül is kerestük kérdéseinkkel. A cég válaszában mindenekelőtt leszögezte, hogy „megfelelő empátiával viszonyul” a menekültügyhöz, de „szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a vasúttársaságnak a közlekedést kell biztosítania és az utazóközönséget kell kiszolgálnia”. Ezért mindent megtesz „az utazók zavartalan és biztonságos utazási feltételeinek a biztosítására” az állomásokon, pályaudvarokon. Vagyis van az utazóközönség és a menekült.

További probléma a pótdíjak kérdése: többen is hallottak arról, hogy a menekülteket nem engedik utazni helyjegy hiányában, és maga a MÁV is megerősíti, hogy bizonyos pótdíjakat a menedékkérőknek is ki kell fizetniük. A szöveg így szól: „Az utazási kedvezmény a helyjegyre, valamint a pótjegyre nem vonatkozik, kivéve a 3 év alatti, külön ülőhelyet nem foglaló gyermeket, valamint a hadirokkant személyt és igazolt esetben kísérőjét, a hadiözvegyet, valamint a pótjegy tekintetében a menekültként vagy oltalmazottként elismerését kérő, a menedékesként elismerését kérő személyt”.

Fazekas István

A MÁV szerint ez tehát azt jelenti, ahova helyjegyet kell váltani, ott nincs mese, ki kell fizetni a helyjegyet, illetve „pót- és helyjegyköteles vonatra díjmentes pótjegy helyjeggyel” elnevezésű felárat kell megfizetnie”. („Menekültként, oltalmazottként, menedékesként elismert személy személyazonosításra alkalmas igazolvány és érvényes igazolás felmutatásával minden feláras vonaton az általános szabályok szerint, a felár megfizetésével utazhat.”) A probléma ott van, hogy nagyon megnehezíti az utazást, ha valaki tényleg él a menedékkérőknek Európa-szerte járó, helyközi utazásra járó ingyenességgel – mert lerakják az IC-ről, ha nincs helyjegye. Ez az ingyenesség egyébként arra a két napra szól, amíg el nem jut valaki a kérelem elbírálása idejére kijelölt tartózkodási helyére.

„Korrekt kapcsolattartás”

A MÁV kiemeli még, hogy rendszeresen egyeztet karitatív szervezetekkel (akik azért nem tülekednek az első sorban a menekültkérdés felkarolásában, lásd Szenczy Sándor, a Baptista Szeretetszolgálat elnökének óvatosságot hangsúlyozó nyilatkozatát, amelyben az is elhangzik, hogy a menedékkérők többsége nem kér és nem fogad el segítséget), a pályaudvarok vezetői pedig törekednek az állomásokon dolgozó civilekkel való „korrekt kapcsolattartásra”. Hogy beleérthető-e ebbe a vonatra váró menekültek váróteremből való kitiltása, arra a MÁV nem tér ki.

Zsohár Zsuzsanna, a Migration Aid menekültsegítő szervezet sajtósa úgy látja, a MÁV-nál a belső kommunikációval vannak problémák. Probléma, hogy a menedékkérőket nem engedik be a várótermekbe, illetve gyakran kifejezetten a bőrszín alapján szelektálják őket, ami felháborító gyakorlat. Ezért kénytelenek a menedékkérők kint, a pályaudvari lépcsőkön ülni.

Az utaztatás szervezésével is sokszor gond van: úgy indítják el őket Szegedről, hogy nincs csatlakozás a táborokba, és akkor Budapesten kell éjszakázniuk, ami pedig nehezen megoldható problémát jelent. Sok szempontból tehát a MÁV nem tekinti a menedékkérőket egyenrangú utasoknak, holott jogszabályilag annak számítanak.